Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Nagyon egyszerű ez a film!
Sokadszora újranézve is határozottan tetszik. A történet és a megvalosítás ugyan mára már kicsit megmosolyognivaló, de annyi baj legyen, hiszen a film csak úgy ontja magából a '80-as évek feelingjét. Bár sose ér volna véget az az évtized:)
Gyerekkorom egyik kedvence volt, talán az egyik film ami a repülők iránti szeretetet megalapozta.
Most újranézve, hát ismét eléggé nyomot hagyott az élmény.
Tényleg nagyon 80-as évek, ezért meg van a bája, de a kivitelezés az iszonyatosan megmosolyogtató.
A történet szó szerint gyerekes (gyerekek egy légibázison szabadon járva-kelve, karöltve egy tartalékos ezredessel megszerveznek titokban egy katonai akciót a Közel-Keleten, felfegyvereznek gépeket, majd "elkötik" azokat és egy kisebb hadsereget megsemmisítve két vadászgéppel kimentik "apát" ), a párbeszédek über gagyik néhol. Az emerikai filmekhez hasonlóan a gépek fegyverzete vágásról vágásra változik. Vagy tök üresek a pilonok, vagy tele vannak pakolva, köztes állapot nincs. Ráadásul egyszer irányított rakéták, máskor szabadesésű bombák vannak felfüggesztve. Na és ez a fegyverzet is gyakorlatilag végtelen, annyit ellő egy-egy gép, amennyit egy század bír magával vinni. Na és, hogy az USA-ból Ázsiába átrepülnek az F-16-osok, az is EPIC valahol. A végén a hadbírósági "cirkusz", na az tényleg a korona a történetre, persze előre kiszámítható. Szóval minden régi klisé egyben van, de haragudni nem tudok rá az emlékek miatt.