Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
"Az Usher-házban pl. a leghátborzongatóbb kockák az Usher-család tagjairól készült festmények..."
Degenerált banda. alóban félelmetes festmények, koruktól idegen stílusban...
köszi! mindkettőt! :D
Ezen ne múljon, parancsolj. Még a Ligeia hiányzik, majd pótolom.
Amúgy nagyon jó írás, gratulálok. Kár, hogy nagyon kevesen ismerik Cormant. Hihetetlenül jó szeme volt a tehetséghez (a mai Hollywood felét ő fedezte fel) és valami fantasztikusan kreatív volt...még pénz nélkül is, idő hiányában.
előzmény: gringo (#11)
Engedd meg, hogy hosszan idézzem a filmet érintő gondolatokat, mert érdemes:
"Az első ilyen Poe-feldolgozás a hangulatos Az Usher-ház (The House of Usher, 1960). Corman ebben Richard Matheson forgatókönyvíróval dolgozik együtt – akinek amúgy a már háromszor filmre adaptált Legenda vagyok (I am Legend) című regényt is köszönhetjük. Ez a sikeres együttműködés még három másik Poe-adaptációt szül, a többi három (Corman összesen hetet rendezett) Charles Beaumont, illetve Robert Towne írókkal készül el. Ugyancsak itt dolgozik először az utánozhatatlan hangú (és utánozható mimikájú) Vincent Price-szal, aki aztán Az elsietett temetésen kívül minden Poe-adaptáció főszereplője lesz, teljesen egybenőve a begolyózott kékvérűek szerepeivel.
A film nyitóképe a (gótikus) horrorok kedvelőinek nagyon is ismerős: ködös, kopár tájon egy magányos lovag közelít a kastély felé. Megdöngeti a hatalmas kopogtatót, majd kisvártatva feltűnik egy szolga, aki már első perctől eltanácsolná a vendéget – s persze az nem hajlandó kintmaradni. Ez a kívülálló-figura tökéletes dramaturgiai eszköznek bizonyul a novellák filmre viteléhezhez: általa a szinte mindig egyes szám első személyben író Poe figuráját helyezik bele a filmbe – a képbe. Noha Az Usher-ház végében az elbeszélő családi barátként lép Roderick Usher (Vincent Price) kastélyába, a film írói valami konkrétabb célt adtak a film elbeszélői szemszögét biztosító kívülálló személynek: mint kiderül, a menyasszonyát keresi. Corman rendezésében az a szép, hogy úgy adagolja az információt, úgy vezeti a tekintetünket, hogy a kívülállóság szinte mindvégig megmarad, de ugyanakkor a Poe-féle egyes szám első személyű narráció sem csorbul: a film kulcsszava a titok, amit Corman finoman, fokozatosan tár fel, de így is marad belőle kevés a film végére. A hírhedett Corman-féle költséghatékony munkamódszertől nem lesz olcsó a film, hacsak a festett kastély nem tűnik mínusz pontnak a CGI-grafika érájában; viszont a mindösszesen négy szereplő tökéletesen elegendőnek bizonyul a feszültség és a síri hangulat fenntartásához."
előzmény: gringo (#12)
"...az a bársonyosan baritonosan vérfagyasztó hang a filmtörténet egyik legzseniálisabb orgánuma."
Szívemből szóltál!
előzmény: gringo (#10)
(vö. :D)
(szerkesztőknek: össze lehetne fogni egy csokorba a corman-féle poe-adaptációkat, annyira összefüggenek és annyira egyívásúak stilárisan)
jesszusom, vincent price-ot szinkronizálni olyan, mint van goghot reprózni... felesleges. az a bársonyosan baritonosan vérfagyasztó hang a filmtörténet egyik legzseniálisabb orgánuma.
A díszlet meglehetősen "gótikus" stílusú.
előzmény: limupei (#6)
Így már helyes.! :D
előzmény: Hannibal Lecter (#7)
Én is hallottam már Vincent Price nevét... :-) Akkor átfogalmazom: sejtésem szerint egyetlen olyan hollywoodi "főszínész" sincs a filmben, akinek már a neve is pénzszagú... :-)
előzmény: Cesare Gonzago (#5)
A jó öreg Roger Corman. Kíváncsi vagyok, ezt melyik film díszletei között forgatta:)
Al Pacinót is szinkronizálta Háda János a Kánikulai délutánban. :)
Nem is emlékszem, ki volt Vincent Price - ő nagy sztár volt! - magyar hangja... Felejthető hang volt.
előzmény: Hannibal Lecter (#4)
Hát igen, bár "szerencsére" ebben a filmben azért nem kimondott "sztárok" játszanak. Akkor értékeli át az ember az életét, amikor Sean Connery-t Bolla Róbert, Robert De Nirót Háda János hangján hallja beszélni. De ez már egy más tészta. :-)
előzmény: Cesare Gonzago (#3)
Értem én a humort... :D NAGYON ÉLVEZETES VOLT HALLGATNI! :DDD (És ez A siker édes illatára is érvényes. Ha nem képesek szinkronizálni, vetítsék felirattal. Számomra nem feltétel a szinkron, sőt.)
előzmény: Hannibal Lecter (#2)
Ha A sebhelyesarcú-szinkront rettenetesnek találtad, akkor feltehetőleg az MGM-ét egyenesen imádtad. :-)
Három napja vetítette az MGM. Jó film. Kellemes szórakozást nyújthat mindazoknak, akik kedvelik az ötvenes-hatvanas évek "klasszicista" horrorfilmjeit, és nem mellesleg Vincent Price is a tőle megszokott játékot nyújtja.
Corman zsenialitásának bizonyítéka, hogy egyetlen (hangulatos) helyszínen, négy karakterrel, olcsón és gyorsan leforgatott egy filmet, ami szinte teljesen nélkülözi a szokásos horror elemeket, mégis ízig-vérig az, a néző velejéig ható hibátlan hangulattal a felütéstől a vége főcímig.
Az "utánozhatatlan hangú (és utánozható mimikájú)" Vincent Price pedig szimplán tündököl. Úgy ahogy csak az Unholy Trinity of Horror tudott. (A horror szentségtelen szentháromsága hülyén jönne ki magyarul. :P)