Kôhî jikô (2003) ☆ 👁

Café Lumière

(Hou Hsiao-hsien)

japán-tajvani dráma

3,7
★★★☆☆
30 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2011-12-20 11:20:46 sleepingdancer (4) #4

Ez a film annyira finom, kontemplatív, szemlélődő, hogy már szinte nincs is. Nincs hős, nincs történet, nincs konfliktus, nincs dráma, csak ezeknek valami halvány nyoma. És egy ilyen halvány nyom marad utána az emberben, mint valami távoli emlék.

2011-07-12 22:31:28 Beka (4) #3

Engem a Lisszaboni történetre emlékeztet, itt is fontos szerephez jutnak az utcai zajok. És bár valóban kissé gépiesnek tűnik a szereplők "létezése", de a technikai eszközök (telefon, vasút, számítógép) használata a legnagyobb természetességgel símul bele a megszokott hétlöznapok rendjébe (egyedül az Apple logo, mint termékreklám zavart). Es mégsem, vagy ennek ellenére sem mondható érzelemmentesnek a szereplők élete. Az érzelmek ilyen visszafogott, de mégis folyamatos jelenléte tölti meg a filmet "tartalommal", ezért nem unalmas, ezért van az, hogy kellemes időtöltés végignézni. (És ebben hasonlít leginkább az említett Wenders filmre)

2010-11-01 00:07:13 -senki- (4) #2

Bár mondhatjuk a Café Lumièreben "nem történik semmi", meglepően a film mégis elkerüli hogy unalomba fulladjon - mint oly sok mai halk szavú dráma. Hanyagolja a szokásos "nagy drámaiságot", kiélezett konfliktusokat, amelyek Café Lumière szemszögéből inkább kifejezetten mesterkéltnek hatnak.

A hétköznapi eseménytelenségben ugyanis nem tartalmatlanságot érzünk, hanem valóságosságot, a valós ürességet - a remek távolságtartó, rögzített fényképezésnek köszönhetően. A hangulat, a film által közvetített egyszerű érzés észrevétlen ivódik a képekből - ahogy a színészek munkája, ami nem mint színészi játék, hanem mint emberek létezik a vásznon - kerül minden feltűnést, hatásvadászatot de mégis a film hatásos, egyedi élmény.

2008-12-16 16:26:05 Szívtiproimi (3) #1

Nagyon ügyeltek rá, hogy a filmben ne történjen semmi.Talán az egyetlen dolog a filmben ami elgondolkoztató: az anyaméhet formázó vasutak, amik hasonlitottak a valóságos helyhez. A gyerek már ebbe az elidegenedett, gépies társadalomba születik bele.A vasút, a számítógép stb. "szüli" és neveli.Ez a technikai civilizáció ami a gyerekbe bújik, koboldként.