Gran Torino (2008)

Újranézve már vesztett az erejéből, de még így is egy szívet melengető, kedves és hatásos film. Az igaz, h nagyon sablonos, a mellékszereplők nagyon B-kategóriások, de Clint és a film üzenete már elég ahhoz, h jó legyen.

Maga a Gran Torino pedig tényleg gyönyörű :)

meglep a film jó értékelése, és a rengeteg ajnározó vélemény..
rengeteg klisé, számomra fájdalmas színészi játékok, és egy kiszámítható lezárás
egyetlen jó mozzanat a ”tűzpárbaj a végén, de még azt is kicsit elrontja az ömlengés

Nincs bocsánat, Tökéletes világ, Titokzatos folyó, Millió dolláros bébi, Gran Torino - 5 olyan film, ami nálam hangulattól függően simán befér az all time top 10-be. Egyetlen rendezőtől! Nincs Eastwoodhoz fogható, Isten éltesse sokáig!

És én dög, még csak meg sem említettem a Millió dolláros bébit, amin szénné bőgtem magam,pláne Clint mondatán a végén, az egy akkora hüppp, hogy még!!
Na azt is megnezem valamelyik nap.

Én is tisztelegni akartam egy bejegyzéssel az ÖREG előtt,hát ha már felhoztad a kerek évfordulót akkor ide.
Számomra Clint Eastwood-ot a 60-as 70-es évek béli munkássága jelenti,kései filmjei,rendezései messze nem hagytak akkora nyomot bennem. (Azért egy Nincs bocsánat vagy nekem az utolsó etalont jelentő Gran Torino kiemelkedő)
Rengetegen hivatkoznak rá mint inspirációjuk forrására,-hirtelen Tarantino jut eszembe- de említhetném épp a The Mandalorian alkotó gárdáját. (A sorozat nézése alatt rengetegszer az volt az érzésem,mintha maga a fiatal Clint lenne a páncél alatt.)
Mások rajonghatnak érte mint oscar díjas rendezőért,nekem Eastwood örökre Leone névtelen pisztolyhőse,Piszkos Harry,vagy épp Kelly marad...
ISTEN ÉLTESSE A 90 ÉVES CLINT EASTWOOD-OT!

Az én pitypangom pont ma 90 éves, meg is nézem ezt a filmet tőle, ami nagy kedvencem, imádom a zenéjét, nálam Eastwood etalon.
Aki egyébként szerintem jobb rendező mint színész.

Banális történet rengeteg klisével, mégis nézhető.

Ebben a filmben nagyon sok minden el van túlozva, a szituációk, a konfliktusok, és Eastwood karaktere is, tehát jogos a kritika, miszerint karikatúraszerű az öreg, mint "megkeseredett, űbermacsó embergyűlölő figura", de mégis működik a dolog. Egyedül a vágások zavartak igazán, néha csak pár órát ugrunk az időben, aztán meg több napot, és mindezt csakis a szereplők dialógusaiból tudjuk meg.

Igen,Eastwoodnak a pályája elején azt tanácsolták próbáljon csak simán megjelenni,ne játsszon.Az úgy sem megy neki.

A westernekben a szakáll jót tett,eltakarta,hogy nincsen igazi mimikája.Öregen hitelesebb,egész fiatalon láttam egy Maverick epizódban,nevetségesen gyenge volt.

Van fellépése és J.Wayne-nél azért jobb.:)

Vannak olyan színészek, akik nem jó színészek, de mégis..ha feltűnik a vásznon, a jelenléte, kisugárzása emlékezetessé teszi nem csak a karaktert, hanem a színészt magát sőt a filmet is.
Teszem azt Schwarzenegger. Olyan messze van a jó színésztől.... na de!!

Eastwood soha nem a nagy színészi alakításairól volt híres. Szerintem is kifejezetten gyenge színész, igazából nem tudott felmutatni semmi olyat, ami miatt a színművészetben számon kellene tartani. Viszont van egy kiállása, mint John Wayne-nek, ami miatt jól mutat bizonyos filmekben.

Ezzel a filmmel nekem is az volt a bajom, hogy igazából nem illett túlzottan hozzá. Persze a végére azért megmutatta, hogy ott van még az a westernes örökség, kicsit persze másképp.

Röhejesnek én nem mondanám, itt sem. Szerintem egyetlen igazán röhejes momentuma volt, az a stáblista alatt az "éneklés". Borzasztó. :D Fülsüketítő nyöszörgés. Én bírom Eastwoodot, és értékelem az igyekezetét, hogy minden téren kipróbálja magát, de míg a rendezés nagyon jól megy neki, s kiállása miatt jól áll neki pár karakter, addig zeneszerzőként vitatható, míg előadóként csapnivaló! :D Legalábbis a Gran Torino végén.

*Egyébként Lee Van Cleef miben tudott többet Eastwoodnál? Én elég sok westernt láttam Cleeffel, e ugyanaz mondható el róla, mint Eastwoodról: van egy kiállása, ami miatt jól állnak neki ezek a ravasz fejvadászszerepek, de amúgy meg, ha színészkedni próbál (lásd: Hé, barátom, Sabata), az inkább nevetséges, mint drámai.

Eli Wallachot viszont aláírom, ő tényleg jó volt, de azért ő is be lett skatulyázva ebbe a komikus szerepbe, miként Eastwood a "cool macho" szerepkörbe.

kedvelem eastwoodot, bár soha nem tartottam igazán nagy színésznek- de amit ebben a filmben nyújt, az egyenesen elborzasztó.
ennyire modorosan, mesterkélten eljátszani egy megkeseredett, űbermacsó embergyűlölő figurát szinte már művészet - lenne, ha a figura karikatúrájának ábrázolása lett volna a cél. de nem az volt.
ezt a röhejességig amatőr alakítást eastwood halálosan komolyan gondolta. pontosítok: az amatőr jelző igazából dicséret, a ripacs sokkal inkább illik rá.*
alakításának fényét csak az emeli a nézhetetlen fölé, hogy a többi figura még nála is papírízűbb. ha valaha rendeznék egy filmet, amelyben kifigurázom az összes sztereotípiát, amit csak összehordott a trashmozi, akkor ezt a filmet venném példának.
nem csak rossz, hanem rettenetesen rossz, kimondottan kínos nézni a főszereplő reménytelen küzdelmét, hogy legalább minimálisan hitelesre sikerüljön az alakítása.
de nem jött össze.

*az persze igaz, hogy a ripacskodás sohasem állt távol eastwoodtól, még a joggal nagy filmnek tartott "a jó, a rossz..."- ban sem a színészi képességeivel tűnt ki- igaz, ott legalább volt mellette egy nagyszerű lee van cleef és eli wallach, akik kedvéért még azt is szívesen elhittem, hogy eastwood sem annyira rossz

Én pár dolgot máshogy értelmeztem az itt említett "hibákról".
Ha azt vesszük, mit tett a háború alatt, és mennyire megkeseredett ember lett ettől, nem hiszem, hogy rasszizmus miatt morgott, hogy kik a szomszédai. Szerintem inkább nem akart emlékeztetőt. És szerintem vágyott a megváltásra, csak úgy gondolhatta, túl nagyok a bűnei. Sok ember kifelé mogorva, önvédelemből. Ettől még lehet érző ember. Nem úgy értelmeztem, hogy megváltozott, hanem megnyílt. És ez sem történt lassan, így ezt a részt nem éreztem rövidnek vagy összecsapottnak. Ez a gyónást is magyarázza, mert megbocsátást kérni, de ki is kívánkozott belőle, hogy elmondhassa.
Számomra is az elmúlt évek egyik legütősebb filmje. Erős forgatókönyv, ami szépen ki van dolgozva. Ha minden rendező ilyet tenne le az asztalra évente csak egyszer, nem lenne panasz a filmiparra...

Erre a filmre nagy szükség van.Hiszen kevés filmnek van ilyen hatása és megkockáztatom ,hogy a ,, 2000- es évek legjobb filmje " Iskolákban
kötelezővé kéne tenni a vetítését ,hogy a fiatalabb generáció magába nézzen
és ne a rosszat választja. Eastwood -nak rendezőként a legnagyobb hatású filmje.

Eastwood talán legjobb filmje a 2000-es évekből, nagyon szép film, a rendezés is remek, de zseniálisnak nem érzem, bár rengeteg kiváló pillanata van. Ráadásul összevetettem magamban az angol Harry Brown filmmel, igaz, az egy évvel későbbi, nekem az jobban tetszett (hiába, európai, valahogy közelebb áll hozzám-hozzánk, mint az amerikai zászló világa).
Ha már a Harry Brown, az jutott eszembe, hogy furcsán alakult a filmben a két főhős sorsa.
Walt Kowalski végig elég tipikus 60-as években rekedt amerikai, zászlóval, kutyával, sörrel, akinek apránként enyhül egy kicsit, bár nem nevezném mindezt "megváltástörténetnek", látszik, hogy a végén csak azért megy el a templomba, mert egy rendes, jó, katolikus amerikai, akinek ráadásul a felesége is ezt akarná, elmegy meggyónni. Majd feláldozza magát a jó ügy érdekében. Harry Brown egy angol kisnyugdíjas, aki, miután végleg elege lett a helybeli vandálokból, fegyvert ragad, és nagyon durván igazságot szolgáltat. Nekem furcsának tűnik, a tipikus amerikai filmben a hős végül inkább európai utat választ, inkább az óvilági legendákban jellemző, hogy a hős lemészároltatja magát a jó ügy érdekében, Harry Brown meg átmegy az amerikai kultúrából ismert önbíráskodásba.
Mindkét film remekül ábrázol egy mocskos világot, a Gran Torino olyan jól indítja ezt, hogy igazából egy karaktert sem tudtam az elején megkedvelni, Kowalski családtagjairól jobb nem is beszélni, ő maga pedig, bár legalább egy tisztességes, egyenes ember a fiaihoz, unokáihoz képest, nagyon erősen "macsó" típusú, vaskalapos férfi. Amíg le nem teremtette a papot, őt sem kedveltem igazán. (" Szerintem te egy túlképzett, 27 éves szűz fiú vagy, aki szereti babonás öregasszonyok kezét szorongatni, miközben az örökkévalóságot ígérgeti.") A világ persze különbözik Amerikában és Európában, a tengerentúlon optimistább a végkifejlet. (Ugyanígy van Orwell 1984 című regénye és Bradbury Fahrenheit 451-e esetén, ezeknek nem sok köze van a Gran Torino-hoz, csak a hasonlóságra akartam utalni, Amerikában a végén van remény.)

Az ötöst nálam sajnos nem ütötte meg, pedig nagyon szerettem volna. Arra viszont jó volt, h megszerettette velem az eddig nem igen kedvelt Eastwoodot. :)

Mindenesetre ez egy tökéletes pálya-lezárás (mármint színészfronton), egy nagyon szép búcsúzás a vászontól. Most, hogy belegondolok, igencsak hasonlít John Wayne hattyúdalához.

Szerintem ez egy általános jelenség lehet. Ha a rendező - főszereplő ugyanaz a személy, akkor a többi karakter hajlamos elsikkadni. Ezt Tarantino oldja meg jól, szerepel a filmjeiben, de hamar kinyíratja magát, vagy csak epizódszerepe van. :)

Hát, igen... újranézve ezt is visszahúzom zseniálisról. Ettől függetlenül szerintem még mindig nagyon jó film, és Clint Eastwood 77 évesen is maga a megtestesült badass, akivel nem akarhat baszakodni senki, aki jót akar magának. A színészi játéka, ha nem is túl változatos, továbbra is úgy érzem, hogy minden szemöldökráncolásában és vicsorgásban fél évszázadnyi életmű húzódik meg, amit lehet, hogy csak beleképzelek, de szerintem ott van. A filmet határozottan ő viszi a hátán, és többek közt ez a film legnagyobb hibája. Mert a főszereplőn kívül nem túl érdekes, vagy eredeti.

Clint maga a megtestesült badass (mind western, mind modern környezetben), ebben egyetértünk. :)

Mindenesetre az tény, hogy szubjektíve a "badass" Clintet szeretem jobban, tehát kb. az 1960-1980 közti időszakát. Kiváltképp Dirty Harry és a "névtelen" westernhősei jöttek be (azok közül is High Plains Drifteres, ahol kegyetlenül bosszút áll egy egész városon).
De tényleg, ő nem egy Peckinpah, vagy nem is tudom, kit hozzak most példaként, aki a "kamerába lőve" búcsúzik. :D Legalábbis az 1980-as évektől kezdve már nem az. De igazából ő mint rendező soha nem is volt ilyen, csupán a szerepeihez tapadt a "Badass" karakter.

Van némi hasonlóság a Millió dolláros bébivel.
Mindkét filmben,a családja híján egy idegent karol fel,és tekinti egy idő után szinte a saját gyerekének.

Én soha nem értettem ezt a nem illik hozzá hozzáállást. Clint Eastwood szerintem nagyszerű volt ebben a szerepében (is), pedig nem tartom egy nagy színésznek. Mint Jim Carrey, aki legjobb alakításait a hozzá nem illő filmekben hozta (Truman Show, Man On the Moon, Spotless Mind).
Amellett, ahogy te is írtad, az ő szerepeihez igenis illik az ilyesfajta búcsú, mivel valóban egyfajta ívet alkot. A karaktere hasonló, mint Dirty Harryben, de már két évtizede maga mögött hagyta a gyilkolást, vagy az Unforgivenben, amihez képest még másfél évtizeddel idősebb, és már túl van az utolsó utáni nagy öldöklésen is. Most már csak az van hátra, amit a filmben is látunk.

Igen, ezt értem, és emiatt egyfajta hős is. De mint Clint Eastwood, mint Desperado. Nos, szerintem így nem illett hozzá. Nálam ő mindig is az a karakter volt (amit persze le akart mosni magáról egy csomó filmmel - pl. Bronco Billy, Szív hídjai), aki vérbosszút áll, és nem alkuszik meg holmi törvények maitt.

Amúgy végtére is szép búcsú valóban, de szerintem méltóbb lett volna egy olyan szintű vérengzés, mint amit az Unforgiven végén vitt véghez. Persze ez az ő filmje, az ő szerepe, az ő életműve, szóval, ha így akarja lezárni, ám legyen, ez sem volt kevésbé hősies. De hát ő nem Tarr Béla, hanem Clint Eastwood. :D

Bár az is igaz, hogy az életművön keresztül folyamatosan fejlődik a desperado karaktere is. Eleinte egy hidegvérű, cinikus gyilkos. Majd ezt meggyónja a Pale Riderben és főként az Unforgivenben, habár "öl még egy utolsót". Itt pedig végülis beteljesíti a változást. A gyónás ilyen szempontból az egész életműre is vonatkoztatható. Megbánja a karakter szemétségeit, és úgy gondolja, itt az ideje a "Békeharcnak". :D Így nemcsak a köcsögöket győzte le, hanem önmaga erőszakosságát is.

Épp az volt a lényeg, hogy nála nem volt fegyver. Ha lett volna, akkor önvédelemből elkövetett emberölés lett volna a vád, ami nem annyira súlyos bűn, mint szitává lőni egy fegyvertelen vénembert.

Jó film, de azért voltak idiótaságai. Néhol nagyon didaktikus, és én azért többet vártam volna a végére. Nem tetszik ez nekem, hogy Eastwood ennyire művészieskedni akar, szerintem neki kifejezetten az állt jól, amikor fasszá lőtt mindenkit. Valahogy ez nem tetszett a végén. Szarrá löveti magát. LOL? Azt vártam, hogy legalább a főmuftit magával viszi a másvilágra. De nem. Szóval kissé csalódtam emiatt. Nem tudom, miért lanyhul el így öreg korára, szerintem ugyanúgy működött volna itt is az, ami az Unforgivenben.

Persze értem én, hogy ő ezt a filmet az erőszak ellen készítette, és nagyon szép is. De azért még nem kellett volna megerőszakolnia magát.

Ettől függetlenül jól átgondolt, jól megírt film az értelmetlen erőszakről és faji ellentétekről. Szépen fejlődik Eastwood karaktere, és válik egy mocskos kivénhedt rasszista amcsiból egy elfogadó tatává. Még akkor is szép volt ez, ha nekem a film eleji figura jobban tetszett.

8/10

Nem Eastwood legjobb filmje, de szorosan ott van utánuk. A színész-rendező hatalmasat alakít búcsúzóul bemutatja élete legjobb alakítását. A történet végig nagyszerű, érdekes, és az Eastwood filmjeiből leszűrhető tanulság sem marad el. .A történetvezetés, végig jól van felépítve, s a befejezés is kellően reális Sokkal jobb így, mintha egy 80 éves beteg ember egyszemélyes darálást rendezett volna. :) Néhány jelenet valóban közhelyes, és a színészek közül is vannak gyengébb alakítások, de az összkép így is szinte tökéletes.

10/9,5

Megint megnéztem. Cool! 6 pont

háát :) hááát! :)

Állati jó ez a film, nagyon tetszik, jók a dumák. Clint nagyon jól nyomja. Jó a szinkronhang, de mégsem adja vissza az eredetit....A tónusok, hanglejtés, pl. Thao esetében nem teljesen adja vissza a valóságot. Clint szinkronhangja pedig sokkal életerősebbnek hangzik mint az eredeti. Az eredeti hang sokkal valósághűbb a film főhőséhez, s a történethez.

Megint megnéztem. És megint zseniális.

Nagyon jó történet, egészen a végéig élveztem is, azonban a megoldás nálam egy kicsit sántít.Talán többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ettől függetlenül tudom ajánlani.
A rendező tiszteletére 4-es.

Ez egy NAGYSZERŰ, ZSENIÁLIS film, többet nem is kell hozzáfűznöm.

Ebben a filmben én nem láttam hibát. Clint Eastwood rendezőként és színészként is zseniális. Színészként pedig tényleg a karrierje legjobbját nyújtja, mikor a karakterei megöregedett alteregóját játssza, ahhoz méltó halállal, és ezzel ő is búcsúzik a színészettől.

Nem gondolom hogy ebben az esetben komoly dramaturgiai eszköznek lehet tekinteni azt hogy mikor látjuk majd a srácot a kocsiban ülve. Tényleg ez lenne a film egyik legerősebb eleme ?

mikor pattan bele már valaki egy körre.

Ebben a filmben majdhogynem irreleváns hogy kocsi megy-e vagy áll éppen a garázsban. A tulajdonlása, az átruházása mögötti emóciók és ennek előzményei szerintem a fontosak (mindkettő főszereplő szemszögéből vizsgálódva). Kit érdekel hogy belepattannak e körözni ?

Az indirekt búcsú a rendező részéről (mint színész), no az valóban erős.

A filmtörténelem egyik legstílusosabb haláljelenete Clint Eastwood halála a végén. A jelenetet még jobban felértékeli az a tudat, hogy Eastwood bejelentette többet nem kíván a kamerák elé állni ez után a film után (de természetesen mögé még párszor mindenképp). Kíváló búcsújelenet.

Akkor érvelj. Én, amikor megláttam a kocsit, csak arra vártam, mikor pattan bele már valaki egy körre. Ez is a fokozás része volt. És a végén...

Mégiscsak ezt jelölöm inkább harmadikként a Taken helyett. Gyönyörű búcsú Clint-től.

Inkább az a kérdés, stilárisan-dramaturgiailag illeszkedik-e az előzményekbe,

Szerintem nem ez a kérdés; és válasz nem, nem illeszkedik ilyen arányban.

Sejtettem, hogy meg fogják erőszakolni. Sejtettem, hogy kissé megfenyíti valamelyiket amennyire még illik az öreghez. Tudtam, hogy a karakterhez nem illene a bosszú és önfeláldozás lesz, amivel valahogy börtönbe juttatja őket. Tudtam, hogy semmit nem fog kapni az érdekcsaládja és tudtam, hogy a Torino a rizsszeműé lesz. :)
Kit érdekel? Eastwood remekül vitte vászonra a szegény külváros faji megkülönböztetésekkel tarkított képét, az öreg veterán háklis, ám szeretnivaló karakterét, a családot, kik csak nyűgöt látnak benne, viszont spekulatívan várják a végét és ami utána marad. Megfelelően bontakozik ki a tragédia és nagyszerű az ugyan várható, de mégsem sablonos megoldás. Sokrétű, kellően összetett alkotás.
Sikerült ott lennem abban a külvárosban erre a két órácskára.

Nem tudom, mi baj van a közhelyekkel, tud valaki közhelymentes filmet mondani?
Inkább az a kérdés, stilárisan-dramaturgiailag illeszkedik-e az előzményekbe, avagy olcsó snittnek híg a leve, és beleerőltették egy torrentről letölthető filmkészítő sablon alapján. Szerintem a zárókép is a helyén van.

Jól kezdődik a Gran Torino, jól megírtnak tűnik az "önreflexív" figura (Eastwood korábbi karakterei - "man without smile") de kicsit veszít az erejéből a film a közeped fele, a vége pedig szimplán nem tetszik - kellően közhelyes a befejező kép is = srác a kocsiban.

Azért nincs különösebben elbaltázott finálé, de sokkal jobb végkifejlet is következhetett volna az előzmények, de főleg a figura előélete nyomán, és itt nem sablon bosszúálló gyilkolásra gondolok.

10/5

Nem általánosságban hasonlítottam össze kettejüket (és azt is írtam, hogy amúgy sokkal többre tartom Clintet, mint Cruise-t), hanem csakis a legutóbbi két szerepük kapcsán (amit pedig arról írtam, azt tartom), úgyhogy nem ugyanarról beszélünk.

Jogos a dorgálás, bár szerintem túl intenzíven reagáltál :). Ez nem változtat a tényen, hogy a két személy közel sem azonos kategória. Tom Cruise csak álmodhat arról, hogy valaha is olyan elismert legyen Hollywoodban, mint Clint Eastwood.

Van, aki nagy, és van aki nagy szeretne lenni. Cruse-ra az utóbbi vonatkozik, míg előbbi Eastwoodra(Ez ráadásul két értelmében is igaz Cruise-ra :)).

Ami pedig Eastwood színészi képességeit illeti: Elismerem, hogy nem a legjobb színész, de legalább mindig olyan szerepekben tűnik fel, amit vagy rá írtak, vagy nagyon is illik a karakteréhez, tehát nem lóg ki a szerepből, ellenben néhány Cruise szerepvállalással.

Ezt a stílust baromi gyorsan felejtsd el.
Rulez 4-es pont.

Eastwood zseniális, de azt hozzá kell tenni, hogy ez neki nem egy szerep, ez ő maga. Aki meg Tom Cruise-szintjéhez méregeti, az elmehet a sunyiba... Olyan rossz senki nem lehet.

A végerendkivül meglepő nem gondoltam volna hogy így csinálja meg, talán ez a reális.

hát én most néztem meg és nem térek magamhoz. egyszerűen zseniális...

Bizony, a mai minőséghiányos időkben fejet kell hajtanunk Clint-bocsánat, Mr.Eastwood-előtt.Igen érdekes jelenség volt számomra, hogy olyan ismerőseim, akiknek általában egy horror, sci-fi, esetleg vígjáték jelenti A FILM-et, szintén évezték.
Nyilván azért, mert jó.
Jó a történet, jó a rendezés, meg Eastwood is nagyon hiteles.Teljesen nyilvánvaló, hogy vannak nála eszközgazdagabb színészek a világon, de ez a film az övé, ez a karakter az övé.A Tom Cruise összehasonlítással kapcsolatban pedig azt mondanám, hogy ha tényleg lebontjuk az eszköztáraikat, akkor szerintem az jön ki, hogy mindketten kb.3-4 seagalface-es színészek(ugye Steven mestert tekinthetjük egy egységnek, lévén, hogy 1 db arckifejezést képes megjeleníteni),hiszen ugye Clint repertoárja: szigorúan néz,szigorú tekintettel meglepődik, mérges, mosolyog, míg Tom:elszánt tekintettel magyaráz, dühösen magyaráz, önelégülten magyaráz, önelégülten mosolyog.
Számomra az a gond, hogy ezeket a sablonokat Tom nem mindig a helyén használja, Clint azért többnyire igen.
De visszatérve a filmhez, a zsenialitás mellett meg kell azonban említeni azokat az idegesítő dolgokat, amit itt már többen felvetettek.
Számomra (is) pl. érthetetlen a hirtelen változás(szerintem a film ezen része egyszerűen el lett kapkodva).
Marha jó volt az a kezdeti rasszista vonulat(no nem pártolnám, csak éppen életszerű), aztán hirtelen vége.Vagyis legalább vége lett volna, de itt-ott visszaköszönt-ez egy kissé zavaró volt.
A másik, amit nem értettem, illetve számomra kissé illogikus volt,az a gyerekeihez való viszony. Gya(ko)rló szülőként tudom, hogy néha az ember legszívesebben napokig verné a kis ganékat, de azért mindig kell tudni, hogy egy ilyen ellenséges,hűvös viszony nem csak úgy magától alakul ki.
Nos, itt pedig én is egy kicsit gyorsítva fejezem be, mert ez illik talán hozzá: amúgy meg nagyon jó film.
77/100

Rég láttam ilyen jó filmet...sajnos

Én is. De attól még nem rosszabb színész, mint Clint:)

acidphase: szóval nem hallottál még a 2009-es Olórin rendeletről, ami hatályon kívül helyez minden acidphase rendeletet. Pech.

Ejh, micsoda bibliai stíl! Mellesleg csatlakozom a Criuse-megvetők népes táborához.

igen a 2009-es acidphase rendelet kimondja h tom cruise es clint eastwood nevet egy mondatban szádra ne vedd! És elégedett vala acidphase, és lakmározá bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket !

Törvény van ellene vagy mi?

hogy is lehetne hasonlitgatni a kis tom-ot a nagy Clint-hez?? hagyjátokmár:D

Úgy általánosságban Eastwood-ot valóban, mint rendezőt dicsérik, de itt a kt-n több filmnek a fórumán is olvastam, hogy miért nem jelölték díjakra, és egy kicsit zavart. Való igaz, hogy általában azért Eastwood sokkal jobb nem-színész színész, mint Cruise, és sokkal jobban is kedvelem.

Szerintem Cruise-t és Eastwoodot ne említsük egy napon. Szerintem azért Eastwood sokkal többet tett le az asztalra mint Cruise valaha is fog. Ez az én szerény véleményem. Az hogy nem a szinészi teljesítményéről híres Clint azzal nem igazán értek egyet, mert ha megnézünk egy Piszkos Harry-t vagy egy Halálhágót vagy egy Szív hídjait és egy Tökéletes világot (amiben enyhén kevesebb szerepe volt mint Costnernek) számomra tökéletesen hozta a karaktereket. Rendezőnek meg szerintem a most élő legjobb rendező. Üdv!

JeszKar véleményéhez. Ő írta, hogy Eastwood-ot agyondícsérik, és Cruise-t hozta fel ellenpéldának. Szerintem viszont Eastwood-ot soha nem a színészi teljesítményéért szokták igazán dícsérni.

Ezt csak megerősíteni tudom. De ezt most mihez/kihez tetted hozzá?

1. Mindenki azt mond, amit akar. Az a kérdés, kit/mit fogadunk el mérvadó véleményosztónak.
2. Ha saját magukhoz hasonlítanád őket, akkor azt írtad volna, hogy "Cruise jobban teljesített ebben, mint a M:I sorozatban, Eastwood viszont szarabb volt, mint a Nincs bocsánat-ban", de ugye nem így fogalmaztál. :)
3. De ha neked egyik sem tetszik, minek méricskéled őket? Ha Cruise sem nyújtott szerinted decens, illetőleg megfelelő színészi alakítást, miért sérelmezed, hogy szerinted "lehúzzák" őt a kritikák? Na mindegy, te tudod.

Annyit hozzátennék, hogy Eastwood-ot nem a színészi teljesítményéért szokták agyondícsérni, hanem a rendezéseiért. Ez át is szokott menni túlzásba, de tény hogy nagyon jó filmeket tesz le az asztalra már régóta.

1. Nekem nem tűnik annak.
2. Mindkettőnek adva volt egy feladat, Cruise jobban teljesítetett a saját feladatát, mint az Eastwood a sajátját.
3. A rossz és a jó között is vannak ám fokozatok.

1. Ez relatív.
2. A mondat első fele teljesen ellentmond a második felének, nem vetted észre? :)
3. Ha egyikük sem jó, akkor mit akarsz bizonygatni? Hogy Cruise "rossz" játéka jobb Eastwood "rossz" játékánál? Bölcs meglátás. :)

1. Azért mert az egyiket agyondicsérik, a másikat húzzák le.
2. Nem egymáshoz, hanem saját magukhoz hasonlítom, Cruise sikeresebb végezte a feladatát, mint Eastwood.
3. Ki mondta, hogy hiteles Cruise, én csak azt mondtam, hogy jobb, mint Eastwood, de hozzátettem, hogy ő se jó.

Hát ez röhejes. Miért kell úton-útfélen összehasonlítgatni Clint és Cruise két, egymástól homlokegyenest eltérő alakítását? Talán egy közös ismerősüktől vettek színészleckéket a filmjeikhez? Amúgy pedig igen, Cruise hazaimádó német katonatisztként NAGYON hiteles... ne már.

Azt kell, hogy mondanom a filmmel kapcsolatban, hogy mindkét oldalt megértem. Értem az Olórin-Dió-Ronin féle oldal véleményét, ugyanakkor az Ivan-Brumi-Cesare állásfoglalást is.
A filmben vannak nagyon jó dolgod. A rendezés hangulatos, a zene is egész tűrhető, és vannak benne egészen jó gondolatok. Kowalski karaktere roppant unszimpatikus, de szerintem ez kell is. Valamit egymaga testesít meg egy letűnt értékrendet. Kvázi még jobban kiöregedet „cowboy” ő, mint amit a Nincs bocsánatban láttunk. Olyan szinten, hogy bár jóval agresszívabb, mint az ott játszott figurája mégse tudja magát rávenni,
hogy újra öljön, még bosszúból se. Inkább válassza az önfeláldozást, ami elsőre talán egy kicsit furcsának tűnik, de ha jobban belegondolunk, logikus. Hiszen úgyis haldoklik, és nem is biztos, hogy végezni tudna a bandával, és ha elbuknak, akkor a banda megúszná, hiszen mégis csak önvédelem volt.
De ugyanakkor ott vannak a negatívumok is. Elsőnek is ott a forgatókönyv, mert bár remek párbeszédekkel lep meg, de se a karakterek, se a sztori nincs igazán kidolgozva. A páli fordulat túl spontán jön, egyáltalán nincs fölvezetve, ha egy jó negyed órával megtoldják a filmet lett volna rá idő, hogy egy kidolgozottabb ívet kapjunk. Ugyanez ez igaz a film végére.
Második jelentős hiba, maga Eastwood. Tényleg nem értem, hogy miért dicsérik annyira. Az alakítása egész egyszerűen szörnyű, komolyan, amikor a családjától megkapta azokat a tájékoztatófüzeteket, ahogy felfújta magát, azt hittem el röhögöm magam, és igazat kell adnom Olórin-nak. Cruise, aki amúgy aztán végkép nem tartok színésznek, simán jobb alakítást nyújt a Valkűrben (mondjuk, azt se nevezném jó alakításnak.)
Összegezve szívesen adnák neki ötöst, de nem tehetem. A negatívumok rányomják a bélyeget a filmre, ha azok nem lennének, simán az év filmje lehetne. Egy erős négyest azért megérdemel. És mindezekkel együtt még mindig simán jobb film, mint az elcserélt életek.

szerintem ez sem kisebb mesefilm, mint az.

Én már régóta ezt mondogatom, a legjobbat sajnos nem is jelölték.

masodik megnezes utan azt kell leszogeznem h ennek a filmnek kellett volna oscardijakat nyerni nem a gettomillernek..

Minden erőmmel küzdök az ellen,hogy ez legyen Eastwood utolsója.
Remek film.
És szerintem nagyszerűen mutatja be azt,hogy mennyire utáljuk a másikat anélkül,hogy ismernénk őt magát és a kultúráját.
A záróképet illetően Dió értelmezésével értek egyet,nem írom le még egyszer,akit érdekel nézze a spoiler részt lentebb.

Clint Eastwood lehető legEastwoodosabb búcsúja a mozivászontól. Ha ez tényleg igaz, akkor ez a film a ránk hagyott öröksége, végrendelete. Persze nem örülhet mindenki a hagyatékának:) Én örülök, s Clint tiszteletére pont most iszom egy sört!

Én már alapból ott nem értettem Kowalskit, hogy elvileg gyűlöli a bevándorlókat, aztán mikor az egyik szól, hogy "hé, gyere má' át teázni", akkor azt mondja: miért ne? Hö?

Előszőr tényleg furcsa volt, hogy átment. De ha jobban belegondolunk, Walt rasszista gondolkodásmódja akkor már kezdett puhulni, plussz épp születésnapja is volt, amikor saját családjával hihetetlenül összeveszett (amilyen ajándékokat kapott tőlük, rosszabb mint pár szomszéd bevándorló:), s ezért benyakalt egy láda sört...nekem ez elég indok:)

Nem tudom, mondtam-e: G. T. a Transzfilmániában

Régi értékek Mr Eastwood értő elővezetésében. A legjobb filmes karakter ebben az évben.

Negatívum, hogy a rendezés néhol slendrián, a sárga színészek pedig irtó pocsékul játszanak.

Bónusz élmény az érett filmszakértők értetlenkedése.
4/5

"Ez nem úgy működik, hogy majd én kitalálom... az a készítők dolga."

Remélem, sikerült azért érzékeltetnem, hogy az első két mondatomat viccnek szántam.

"És ez a film erősen karakterközpontú, márpedig akkor igenis rohadtul fontos (lenne), hogy mi megy végbe benne."

Hogy kinek mi a fontos, az relatív. Aláírom, lehet, hogy sokaknak ez a mérvadó, hogy miért kezd barátkozni a bevándorlókkal, de ez a film számomra annyi mást is tartogatott és adott, hogy nem is rágtam magam annyira ezen a valóban érzékelhető hiányosságon. Ettől ezerárnyalatú egy film, mindenki mást keres és lát benne.

Ez nem úgy működik, hogy majd én kitalálom... az a készítők dolga. És ez a film erősen karakterközpontú, márpedig akkor igenis rohadtul fontos (lenne), hogy mi megy végbe benne.

Használd a fantáziád. :-) Feldobtam egy-két alternatívát, tessék választani. :-) Egyébként pedig nem azon áll vagy bukik a film, hogy ezt a változást hitelesen ábrázolják-e a készítők. Ez is lehet hiba, de talán még nem halálos bűn.

Hát, ennyi nekem is elég lenne egy akciófilmben, de ez egy kicsit több akar lenni annál, úgyhogy nekem viszont kevés:)

Persze, hogy nincs, de engem nem is zavart. Engem csak az zavart, hogy maga a fordulat volt minden átmenet nélküli és villámgyors. Vagyok akkora eretnek, hogy megbocsátom a filmnek a motivációk elhallgatását. :-)

Bocsánat.

Te beszéltél vele? Mert ez mind jól hangzik, de csak spekuláció, amit nem lehet alapozni semmire. Nincs ilyesmire még csak utalás sem.

Koreában harcolt.

Osztom ezt az álláspontot, szerintem is többféle értelmezés lehetséges a finálét illetően - csak nekem valahogy egyiket sem veszi be a gyomrom. :-( Értem én, hogy baromira fontos itt az önfeláldozás, fontos példát statuálni, fontos a megfelelően stílusos leléptetés, de ez így piszkosul nagy hatásvadászat.

"de itt még csak erről sem volt szó."

Talán beszéltél az öreggel, mielőtt átment teázni a sárgákhoz? :-) Vagy honnan tudod, pontosan mit miért tett? De most komolyan, egy frissen megözvegyült öreg csont, akire nagy ívben kakil a családja, az mit csináljon egyes egyedül? Lehet, hogy hiányzott neki a társaság. Végül is valakivel ki kell alakítania valamilyen normálisabb emberi kapcsolatot, ha már a felesége jobblétre szenderült. És mivel a bandázó fekák és a kertváros egyéb kétes alakjai - feltehetőleg - nem nyerték el Walt tetszését, maradnak a nem túl kedves, de valamennyire tolerálható szomszédos hmongok. A mogorvaság és a háború vállra nehezedő traumája sem tart örökké - persze utóbbi nyilván örökre megmarad az emlékezetben. Viszont a reflexek idővel elhalnak. Úgyhogy csak azért talán nem lesz valaki egész életében vegytisztán mizantróp állat, mert egyszer Koreában megtapasztalta a földi poklot.

jav: az életÉNEK

Nagyjából ugyanarról beszélünk szerintem: a zárókép - mint én is írtam - szerintem is hiteltelen, csak szerintem nem ok nélkül: pont az alkotói koncepció nem tetszik, kicsit összecsapott.
A finálé amúgy valóban nem feltétlen egyértelmű, az én értelmezésem a következő:
Olyan közel került a családhoz, hogy úgy érezte, ha tud még valami jót tenni, mielőtt meghal (mert ugye beteg volt), az az lesz, hogy lecsukatja ezeket a patkányokat, biztosítva ezzel a szomszédai biztonságát. Szóval én ezt nem faszagyerekes macsóságként értelmeztem, hanem inkább valami olyan gondolatmenetnek, hogy halála előtt valami igazán jelentős értelmet akart adni az életet, valami nagyon jót akar tenni - sőt, akár így akarta kiküszöbölni és jóvá tenni a korábbi, háborúban ejtett hibáját, ami azóta nem hagyta nyugodni.
Mindez valóban nagyon átgondolt, tényleg csak egy "apróság" hiányzik, amit már lentebb említettem (és nem csak én), nagyon nagy kár érte.

Engem zavart a befejezés is, meg a hirtelen változás is:) Oké, hogy az ember átértékeli az életét (már aki, van, aki csak még makacsabb lesz, és Kowalski inkább pont ilyennek tűnik - és amúgy rohadtul kétlem, hogy ez az átértékelés egy csettintéssel történik, amivel elhajít magától 70 évet), de itt még csak erről sem volt szó. Egyszerűen megváltozott, mert... mert csak.

Velem éppen fordítva történt: a záróképet éreztem hiteltelennek és cukormázasnak, a koncepciót és a megvalósítást viszont általában profinak és átgondoltnak. Eastwood tényleg undok, köpködős vénségből válik szeretreméltó, nagypapás kedélyű idős bácsivá, és ez a jellemfejlődési ív tényleg rövid, mint egy pont, de azért azt ne felejtsük el hozzátenni, hogy életük végén az emberek - állítólag - átértékelik a dolgokat. Lehet, hogy ez kémia, fene tudja - annyira talán még nem vagyok öreg, hogy nyilatkozhassam róla. :-) Mindenesetre engem azért nem zavart annyira Walt Kowalski motivációinak és vezérlőelveinek szinte minden átmenetet nélkülöző kicserélődése, mert az időskor (különösen a vége) viselkedési normák és szemléletmódok váltakozásának színtere.
Ami a befejezést illeti, nem hiszem, hogy ez az önfeláldozásról szólt. Legalábbis az én olvasatomban ez a "gyertek ide, fasza gyerek vagyok" (westernes) attitűd modern reinkarnációja. Azaz egy teátrális, valahol megható, de összességében mégis redundáns búcsúszó.

Szokásos, fajsúlyos Eastwood dráma, ami egész jól indul, és az egyik legjobb, legmeglepőbb és legfajsúlyosabb befejezést szállítja, amit mostanában láttam, csakhogy egyetlenegy batár hibája miatt az egész ereje veszik el:
a világ legzsémbesebb és legutálatosabb emberéből a fináléra a világ legfeláldozóbb és leghumánusabb emberét faragni nem kis filmes misszió, és ezúttal nem sikerült felnőnie hozzá Eastwoodnak. Tényleg aprólékos jellemfejlődésre lenne szükség, ami nálam nem is feltétlen ott csúszik el, hogy átmegy teázni (az még valamennyire meg van oldva), de utána olyan hirtelen és olyan nagy mértékben nyílik és változik meg, hogy teljesen hiteltelen lesz minden. Nagy kár érte, mert a fináléért tényleg jár a taps, de ezúttal csak egy visszafogott.
Nekem a Titokzatos folyó az egyik kedvenc filmem, amit láttam eddig, de azóta valahogy hiába várom az Eastwood-varázst, mindegyik filmjében csalódnom kell.

hát ha kilóra nem is, osztályzatra itt rendre megpróbáljuk ;]

nÁlam is akad nÉhÁny darab:D

Meg talán akkor még ékezetek is voltak. Akkor még.

hat igen azer azt fontos volt megemliteni a mondatban h az uj evezredben, mer hat abban a bizonyos 20.ik letunt században voltak boven ilyen rendezok:D

Miféle görbék? Ezt így nem lehet kiszámítani. Robin Williams is megmondta: "Ez művészet, ezt nem kilóra mérik!" :-)

valahogy úgy gondoltam, hogy ez a pont, ahova emelkedett, inkább egy szelet a görbéből, aminek végtelen felőli oldala akkor a gran torino, a nulla felőli meg mondjuk a 10-15 évvel ezelőtt, ezen belül tetszőlegesen kiválasztandó mindenki számára a lokális maximum. úgy éreztem, hogy mivel nem 20 éves rendezőről van szó, lehet itt szélesebb spektrumról is beszélni, de ezek szerint a legendás precizitásom megint keresztbetett az érhetőségemnek.

Hát akkor ne érdekeljen, ezt megértettem. Akkor én is elmondom még egyszer: őt már lehet(ne) kritizálni. Letett valamit az asztalra.

"Én tudok.:)"

Én nem :)

"Nem nagyon tudok más olyan rendezőt mondani, akinek 4 tízpontos filmje lenne az új évezredben..."
Én egyet se tudok:)"

Én tudok.:) Christopher Nolan (Mementó, Batman: Kezdődik!, A sötét lovag, A tökéletes trükk) Simán 100% vagy ha úgy teteszik, 10/10 nálam mind a négy. A Following-gel már öt, de az még a kilencvenes évekből való.

Akkor még egyszer: engem miközben a filmet nézem, NEM érdekel a kora. Szép tőle, hogy még forgat, ezt aláírom, de a végeredményen nem változtat.

"Nem nagyon tudok más olyan rendezőt mondani, akinek 4 tízpontos filmje lenne az új évezredben..."
Én egyet se tudok:)

Nem én beszéltem hanyatlásról. Egyetértek, jó formában van az öreg.

Clint most van a legjobb formájában, milyen hanyatlásról beszéltek ti itt? :)
Nem nagyon tudok más olyan rendezőt mondani, akinek 4 tízpontos filmje lenne az új évezredben...

Nem tudom, mit nem értesz. Csak azt akartam mondani, hogy 80 évesen nem mindenki van hasonló szellemi frissességben. Pláne nem mindenki tudna évente 2 filmet leforgatni. Úgyhogy ebben a korban nem csoda, ha egy színész/rendező leereszt - inkább az, ha még mindig a szakmában van.