Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Azért valami történet jó lett volna :)
Elsőre nem tetszett. Lassúnak, döcögősnek, egyenesen unalmasnak tartottam, de elérte a film és a mondandó, hogy nem felejtettem el, hogy ott motoszkált bennem, hogy ez az egyszerű történet, az én történetem is. Akár be is tudnám helyettesíteni a filmbeli szereplőkhöz, a szétesett, elidegenedett családom egyes tagjait. Megnéztem, hát megint, s már megérintett a film, részben azonosulni tudtam vele. Harmadszorra is megnéztem ezt az érzékeny, nagyon emberi történetet; Gát György tudta, hogyan nyúljon e családi - néhol tragikus, néhol szatírába forduló - történethez. Szereplő-válogatása kifogástalan; Gábor Miklós hangsúlyos apa-szerepe felidézi a Szabó István-féle Apa mítikus alakját, az Apa emigrált testvéreként is megjelenő Gábor Miklós Jenci bácsija egyszerűen letaglózó, zseniális alakítás. Ne felejtsem el az Anyát játszó Vass Éva meggyőző, őszinte, naturalisztikus anyájának méltatását. Kiemelendő még Horváth József, Rudolf Péter és Nagy Zoltán játéka. A film mottójaként álljon itt egy kurta mondat Gábor Miklós szájából: - "Semmi sincs hiába".
Gábor Miklós (kettős szerepben), Vass Éva és Rudolf Péter remekel ebben a felnövés (családi) történetben. Háttérben a történelem.