The Entity (1982) ☆ 👁

Lélekvesztő

(Sidney J. Furie)

amerikai horror, sci-fi, thriller

3,4
★★★☆☆
61 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-11-01 08:47:06 agymosott09 (4) #7

Fura egy film, kifejezetten zavarbaejtő egy csomó helyen, és mivel a dolgok összefüggenek, tehát nem bénaságból erednek, kicsit bennem is felmerült, amit tomside is felvetett itt, hogy ez valamiféle előkép a Haneke-féle Rejtélynek, tehát hogy itt a rendező maga az entitás, illetve a Funny Gamesnek, miszerint a néző elgondolkodtatása a cél arról, hogy mennyire etikus ennek a szó szerinti értelemben vett szenvedéspornónak a szadista élvezete. Érdekes ez a számos fontos jelenetben a háttérben látható (atom?)erőmű is, ilyesmi dolgok nem szoktak ok nélkül jelen lenni. Próbáltam is rákeresni, de egyelőre nem találtam rá, lehet hogy ez a már bezárt Humboldt Bay Nuclear Power Plant? De ennek viszont nincs természetfeletti vonalú folytatása. Viszont, ha csak utalásnak vesszük arra, hogy ez márpedig egy "nukleáris család", akkor ezzel mégiscsak a pszichológus "obszcén" interpretációja felé mutat a rendező, amit egy csomó helyen lopva megtesz már korábban is. (Pl. a film elején, amikor teljesen szándékosan kelti azt a benyomást a nézőben, hogy fiú a szeretője). Ebben az esetben pedig nem a rendező az entitás, hanem egyszerűen a mentálisan beteg nő nézőpontjából látjuk elbeszélve a történetet. Az biztos, hogy érdemes megnézni.

2018-07-24 13:50:41 mimóza (4) #6

Csak pár gondolatmorzsa még:
A hősnővel nyilván könnyebben azonosulunk, [nőként főleg, naná!] hiszen ezernyi sebből vérzünk, ki ilyen, ki olyan csomaggal érkezik gyerekkorából, de vannak sokan, akik "végtelenül nehezebbel", mint mások (a pszichiáter is kimondja a filmben). Felnőttként többnyire eredményesen megküzdünk a kínos örökségekkel, jó esetben meg tudunk válni a ránk ragasztott, belénk égetett, [i]hazug[i] címkéktől is. Hősnőnk nem tudott. Végszóként hallhatjuk - nyilván az apa hangján - az ítéletet, amit, míg élt, biztosan számtalanszor fülébe súgott az ártatlan kislánynak, akinek a tisztaságával égbekiáltó módon ő maga élt vissza.

Úgy gondolom azonban, a Lénnyel sem nehéz azonosulni... mint ahogy már említettétek is. (És nem, nem csak férfiként.) Azon tűnődtem közben, nem hiába szerepel a láthatatlanság motívuma sok népmesében, okkal játszunk bújócskát gyerekkorunkban, és ábrándozunk néha arról, milyen csínyeket követnénk el, ha mondjuk egy csodaköpenyt vállunkra terítve láthatatlanná válhatnánk. Felnőve pedig már nem csak "ártatlan" rosszaságokra vagyunk képesek, úgyhogy életveszélyes játék lenne ez a köpönyeg. Én sem hiszem, hogy bármelyikünk is elmondhatná magáról, hogy nem játszott el a gondolattal: "Bár megtehetném amire vágyok, de örökre láthatatlanul!" Az önbecsapás viszont sötét és szoros zsákutca... ottragadhatunk, aztán járhatunk vissza "kísérteni"... Ez se hálás sors... Csak félig viccelek.


Brutális film, de érdemes megküzdeni vele.

2018-07-24 13:38:38 mimóza (4) #5

Ki van otthon? Vajon csak az, akit beengedsz?

Kortól, nemtől, egyéni életúttól, világnézettől, személyiségtípustól függően mást és mást válthat ki belőlünk ez a film, de hogy kíméletlenül hat, annyi bizonyos. Nem tétovázik, lecsap és vallatóra fog, tükör elé állít, két vállra fektet, falhoz szorít, minden menekülési útvonalat elzár, a szembenézést nem kerülhetjük el, még ha nem szándékoztunk is ilyesmit tenni egy "sima mozizás" kapcsán.

2018-07-17 10:00:17 tomside (4) #4

Nagyon jó vita-alapanyag lenne a film, mert bizonyos értelemben a néző a gonosz! Úgy értem, a rendező úgy tálalja az egészet, hogy azért egy-egy helyzetben ingerelje a ffi nézőt. A rendező akarja, hogy a ffi néző megkívánja a kiszolgáltatott nőtt. És ebben a helyzetben ki az etikátlan? A rendező? Vagy a (nemi vágyainak - ne legyünk képmutatók - valamelyest szintén) kiszolgáltatott férfi néző? Azért el tudom képzelni, hogy a feminista iskolának lenne ehhez egy-két szava!

Ezt én egy nagyon izgalmas kérdésnek tartom a film kapcsán.

előzmény: Reaper (#3)

2018-07-16 22:39:31 Reaper (4) #3

A végére nagyon megtetszett. Pedig a lezárást talán kicsit elrontották, de bőven értékelhető maradt így is. Meglepődtem magamon, hogy egy 1981-es horrort jobban élveztem, mint a mai darabokat, pedig meg sem születtem, mikor ez a film már rég kijött. A szinkron sajnos koránál fogva nem a legjobb, ezért eredeti hanggal ajánlom mindenkinek! Ja és Barbara Hershey... köszönjük azt a jelenetet! Aki látta, érti! :)

2017-12-31 16:20:50 tomside (4) #2

Nagyon erősen bomlik ki, a vége nem teljesítheti azt az elvárást, amelyet a film folyamatosan épít a nézőben, de tényleg nagyon jó. És ami a legfontosabb, hogy kifejezetten okos; elképzelsz X-Y csavart, ami ilyen filmekben lenne, de nem. Itt nem az van.

2010-02-06 17:23:26 Olórin (4) #1

Amilyen ismeretlen, olyan nagyszerű: ügyesen építi a feszültséget, jók a színészek és a karakterek, hitelesek a dialógusok, hatásos a képi világ és a zene, és vérfagyasztóak a támadások. Itt is bebizonyosodik, hogy egy láthatatlan, megfoghatatlan fenyegetés félelmetesebb, mint a legötletesebben kivitelezett szörny és a legsokkolóbb vérfürdő. Kár, hogy a finálé kevésbé erős, mint a film többi része, de összességében még így is hátborzongató.