Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Lehet, hogy Sinise rendezése lagymatag, valójában viszont mindegy is, hogy akart-e élni egy nagyon erős szempontrendszerrel, vagy szerzői értelemben véve kirívóan szubjektív beállításokkal és értelmezéssel. Egy európai filmes talán formabontóbb lett volna az ábrázolásban, de a film alapjául szolgáló Steinbeck történet nem igazán követeli a látványos snitteket és egyedi filmnyelvi eszközök használatát, mivel önmagát nagyszerűen mesélteti ezen szokványos keretek között is. Ford és Kazan ha úgy tetszik már kitaposta az utat korábban: tablószerű közlésforma, letisztult, de erőteljes színészi játék, mentes például Elfújta a szél-féle forradalmi szenvedélyességtől, és szentimentalizmustól, belső zuhanás, roncsolt társadalom, virágzó természet, vagyis a nagy amerikai Depresszió hitelesen.
Steinbeck az ún. hősi Amerika nimbuszának és annak álmának keserves kimúlását járja körbe. Többszörösen áthallásos, és mélyen megható a két vándormunkás drámája. A vadkapitalista dúlás és eszeveszettség, szinte apokaliptikust közegében Lennie és George, mint két számkivetett botorkál. Ők a számkivetettek számkivetettjei. Mert kivételesen megdöbbentő minden szereplőnek - és be kell vallani, bármennyire is letaglózó, hogy mind a mai napig a néző számára szintén fájdalmasan idegenül hat e két ember egymást nem kihasználni akaró, hanem a kölcsönös törődésre épülő kapcsolatának látványa.
Ha az amerikai álom egy olyan társadalmat jelent, amelyben a szolidaritás és a szeretet a mérvadó, akkor Steinbeck szerint a valóság ezzel szemben egy magába fordult országból és egy kizárólag csak a saját vágyait szem előtt tartó tömegből áll.
Malkovich Lennie karaktere a nyers szív és a zabolátlan ragaszkodás megtestesítője. Határtalanul vágyik a szeretetre. Mértéktelensége sajátságosan hasonul a kor krízist okozó emberéhez, mert a debilitás nem csak értelmi síkon, hanem érzelmi vakságként is a válság egyik eredője, és a '20-as évek fogyasztásmámora, mint Lennie nyulak iránti gyerekes epedezése magában hordozza a recessziót, illetve a tragédiát. A szeretet pedig többek között arról ismerszik meg, hogy nem vágyik semmire, nem tapad, nem ragad hozzá senkihez, semmihez. Nemesít.
A két férfinak egymáshoz való kötődése eszményi értelemben számíthat csak szeretetnek, a reáliák szintjén, a depressziós, szorongó Amerika valóságában kapcsolatuk a magánytól való menekülés egy neme, amely menekülés pedig véges folyamat. Sinise karakterének álomképe a békés életről, a hosszú téli éjjelekkel a tűz mellett, mind egy meddő sóvárgás lázálomszerű megnyilvánulásai. Skizoid állapot, ami egyben egy kórosan skizofrén, álomban élő közösség jelképe is lehet, ha úgy tetszik. S ahogy a körülmények, mint a macska az egeret idővel sarokba szorítják és döntésre kényszerítik, George végül abbahagyja a menekülést. Fogyatékos társát megöli, elengedi őt, mert szereti. Bevallja ezzel, hogy nincs hely Lennie számára ebben a világban. Ő maga pedig egy álommal kevesebb lesz.
Az egymást felkarolás nemes, de fájdalmas következményeiről szól ez a hatalmas emberséggel megalkotott történet.
Megadom rá az öt csillagot már a felénél megéreztem. A két színész John Malkovich és Gary Sinise is remekül játszanak. Nagyon megindító a történet, nagyszerű regényadaptáció. Nagyon jól megírt a forgatókönyv. Kitűnő dráma.
***Figyelem, erősen szubjektív vélemény következik!*** Történt egyszer, hogy hajnali négykor eldöntöttem: az egész világirodalomból nekem pontosan erre a műre van szükségem. Azonnal. El is olvastam. S akkor úgy jártam éppen, mint most, a filmmel: csak ültem tovább az utolsó sorok/hangok lecsengése után. Azóta is tűnődöm az olvasottak/látottak felett… s mindig arra jutok: hála az Égnek, nekem van olyan barátom, aki ha észreveszi, hogy baj van az agyammal, megteszi, ami szükséges… Kiváló és sodró ez a történet. Örök üzenet.
"Velünk bizony másképpen áll a dolog. Nekünk van jövőnk. Van, akivel beszéljünk, aki törődik velünk. ... Lennie közbevágott: – Bezzeg, hogy van! És miért? Mert… Mert te törődöl énvelem, én törődöm teveled, hát ezért. – Boldogan nevetett. – Most folytasd, George!"
Nem volt rossz, de nagyon kiszámítható az egész, szerintem egy kicsit túlértékelt film...
Furcsa érzés, végignézés után többször is visszatekertem a filmet és nem találtam benne kivetnivalót, mégse tudott úgy magával ragadni mint ahogy vártam. Valószínűleg csak nem voltam megfelelő hangulati állapotban.
Ami viszont tényleg nagy kár az az, hogy a kutya kinyírásának jelenete (ami mintegy felvezetőként szolgál, és előrevetíti a film végét) jóval erősebbre sikerült mint Lenny-é, így elmaradt a katarzis.
Sebaj, megelőlegezem neki az ötöst egyelőre, mert jól meg van írva, a színészek is kiválóak, és tényleg nincs benne hiba részemről, csak egy kis plusz hiányzott volna (talán a rendezés részéről, ami elég visszafogott).
Egyike a legjobb könyvadaptációknak. Nálam legalábbis csak a Száll a kakukk fészkére körözi le.
Szép és sallangmentes dráma. Malkovich zseniális, nálam benne van a top 3 "fogyatékkal élő" alakításban. Sinise stílusa nagyban emlékeztet Eastwoodéra, és ezt a legjobb értelemben gondolom.
Jó a szinkron is. Reviczky Gábor pedig egyenesen bravúros. (Malkovich magyar hangja.)
Ja, és nagyon erős jelenetek/fejezetek vannak benne. A forgatókönyv remekül meg van írva.
előzmény: ChrisAdam (#12)
Nem gondoltam, hogy Sinise ilyen zseniálisan tud filmet készíteni. Emellett persze iszonyú jól játszik, nem kevésbé Malkovich. A vége letaglózó, igazából az adatta meg velem az ötöst!
95%
Korrekt adaptáció, ami ugyan a könyvhez képes valamennyivel gyengébb, de így is nagy élmény! Sinise rendezése és alakítása remek, Malkovich-é szintén, a fényképezés meg meseszép. Egyedüli bajom, hogy simán elnéztem volna még egy ideig.
9/10
De azért az Édentől keletre és az Érik a gyümölcs igencsak vaskosak...
előzmény: critixx (#9)
Jó: Lement a Hold, Szerelem csütörtök, stb.
előzmény: puttancsospeti (#8)
Nem teljesen. Lásd Rosszkevünk tele, avagy Kedves csirkefogók.
előzmény: critixx (#7)
De annál jobb. Főleg, hogy Steinbeck leghíresebb regényei mind 600 oldalnál kezdődnek.
előzmény: Duc de Richleau (#6)
A novella nagyon rövid. Százötven oldal sincs.
előzmény: -senki- (#4)
Vicces megnézni ugyanannak a befejezésnek az 1939-es megoldását...: SPOILERES... http://www.youtube.com/watch?v=lTr-Z1ZOmQE :D
Lekötött mert jók az alakítások és a kor ábrázolás, de a történet sajnos nagyon facsipesz egyszerűségű és a végére tartogat csak drámai pillanatokat.
Kíváncsi lennék rá, hogy könyvhöz képest nem-e kurtítottak sokat, mert ez a történet azért több száz oldalon keresztül kevés lenne valószínűleg...
Elképesztően jó film, utána percekig meg sem tudtam szólalni.
Szerintem fantasztikusan jó film,Gary Sinise színészként és rendezőként is naggggyon jó, nah és persze John Malkovich alakítása se kutya!
Rég láttam, de amennyire emlékszem, a könyv sokkal jobban tetszett.
Ezek után nehéz úgy érezni, hogy az ember még érdemben hozzá tud tenni valamit... Talán külön kiemelve méltatnám a rendezést azért, mert maradt a Ford és Kazan által kitaposott úton. Azért ezt a sallangmentes, egyszerű, egyenes történetmesélést hitelesen csinálni a '90-es években nem magától értetődő. Tulajdonképpen a szememben már az is erény, ha valaki nem úszik a divatárral, és nem próbál erején felül eredetieskedni sem. Végtére, úgy is végig csak a színészekre tudtam koncentrálni. Szinte magamba akartam szívni minden momentumukat, annyira jók voltak.
előzmény: caulfield (#21)