Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Egyik szemem sír, a másik nevet. A Trapped Ashes ígéretes horror-antológiának tűnt, már csak a rendezők személye miatt is. Ken Russel, Cunningham, Joe Dante, gondoltam nagy baj nem lehet vele. Részben beigazolódtak sejtéseim, egész eredeti sztorikkal tömték tele a filmet: vámpír mellbimbók, bélféregtől szenvedő terhes nő, ősi boszorkány mítosz, hogy a jobbakat említsem. Mégis az egész produkcióból áradt egyfajta olcsó TV filmes hangulat, ami nem engedte, hogy igazán elmerüljek benne - a kidolgozatlan kerettörténetről nem is beszélve. Tipikus kihagyott ziccer szindróma. Kár érte.
Kifejezetten érdekes alkotás, olyan mintha egy rossz trip lenne. De el tudom képzelni rémálomnak is, ahol minden megtörténhet, minden formában. Érződik rajta a Japán behatás. Mert elég torz „élményeket” is látni. Aki szereti, a világtól nagyon elrugaszkodott mozikat annak nagyon tudom ajánlani. Nekem határozottan pozitív a véleményem!