Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Palermó egy csodálatos város. A maga rusnyaságában annyira festői, hogy engem is azonnal elvarázsolt, mikor ott jártam. Wim Wenders dicséretére legyen mondva, hogy azt a Palermót adta vissza nekem, amire emlékszem, amit megszerettem, aminek a hangulata felejthetetlen. Ezzel sajnos már le is zárhatom a dicséretek sorát. A film nagyon gyenge. Még egy egyszerű levesnél is ki kell válogatni a hozzávalókat. Wim Wenders nem válogatott. Mindent beletett, ami a keze ügyébe került.
Egy kis misztikumot, egy kis útleírást, művészettörténetet, filozofálgatást életről, halálról,a lét értelméről, a szerelem se maradhat ki. Túl sok ez, túl felületes, túl naiv. Campino, a férfi főszereplő játéka olyan csapnivaló, hogy már nézni is fárasztó. Dennis Hopper fellépése sem menti meg a filmet, de legalább érzékeljük, mit jelent egy jó szinész játéka, ha már minden el lett rontva.
De mégis meg fogom nézni újra a filmet (ill. egy részét), hogy visszavigyen Palermóba.
A filmzene is kap egy kis „piros pontot“. 2,5
Kicsit megijedtem ettől a történettől de végülis jó látni hogy Wenders minden városban a költőiséget reprezentálja és igyekszik beszippantani nézőjét egy másik világba ahol minden élet-halál körül forog jelen esetben a Halál azért hangsúlyosabbá lett téve.