Scener ur ett äktenskap (1974) ☆ 👁

Jelenetek egy házasságból
Scenes from a Marriage

(Ingmar Bergman)

svéd dráma

4,5
★★★★☆
347 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-04-17 11:35:07 Xuja (4) #26

Tömény, életszagú, filozofikus és baromi depresszív tanulmány a házasságról, férfi-nő kapcsolatokról és a boldogságkeresésről. Bergman szokásosan a legmélyebb vágyakat, félelmeket és szorongásokat tárja fel (de talán még a Rítus se ment ennyire mélyre), ezúttal viszont megelégszik a TV filmes formanyelvvel. Képileg elég fantáziátlan, de a főszereplők játéka brutálisan őszinte és megkapó, Josephson és Ullmann is élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

Azzal nem értek egyet sajnos, hogy a közel öt órás verzió ne lenne túlnyújtott - kétségkívül vannak nagyon erős epizódok, de a mellékszereplők többsége azért kivágható lett volna - az első két epizód csak bemelegítés, rálazulás, a lényegi történések a 3.-4.-5.-ben vannak, illetve a 6. második felében. Én is Josephson-t éreztem erősebb karakternek - és sokszor brutális igazságokat és meglátásokat mondatott ki a karakterrel - de a nő enyhén feminista alakja is tetszetős, bár kissé idealizált. Stabil négyes, az életműben vannak sokkal jobb darabok is, de sokkal érdektelenebbek is.

2018-08-30 23:22:00 Tenebra (5) #25

Zseniális film(sorozat), amire jobb is, hogy nem fogékonyak sokan, mert aki ezt megnézi, és belegondol, annak egy életre elmegy a kedve a családi élettől. :D Persze eléggé életszagú, és a felszínen még talán pozitív kicsengésűnek is értelmezhető. De ha a filmbeli házaspár életepizódjait egyben nézzük, összevetjük, akkor bizony ebben több a keserűség. Csak hát ilyen az ember: nem meri magának sem bevallani, hogy nyakig szarban van, ha nem látja belőle a kiutat. Ha nem látjuk a kiutat a szarból, megpróbáljuk megtalálni a pozitívumait.

És Bergman szépen forgatta ki amúgy a film vagy minisorozat feminista felhangjait is. Mert egyfelől ez a film nagyon erősen a nő ébredéséről szól, ugyanakkor meglepő módon az eleinte zsarnokinak tűnő férfinek is tele lesz a töke, és éppen ő kezdi el rémesnek érezni az addigi elhazudott életét. Itt mindkét embernek van oka rá, hogy otthagyja a másikat: a boldognak hazudott, frusztráló napi rutin, a szülők állandó távolléte miatt kezelhetetlenné váló gyerekek, a klisés, unalmas szex és így tovább. Ugyanakkor meg elszakadni sem tudnak egymástól. Igazából nézőként sem lehetne eldönteni, mi lenne a jobb, és talán ezért élnek rengetegen ócska kapcsolatokban, elkorhadt házasságokban életük végéig. Félelem? Megszokás? Testi vonzódás a lelkiek nélkül? Lelki szimpátia takaréklángon pislákoló szexuális ösztönökkel? És hogy mégis mitől van ez? Ez utóbbit mondjuk kicsit a kelleténél jobban szánkba rágják a dialógusok, de ezt tudjuk be annak, hogy a Jelenetek egy házasságból két értelmiségi, felső középosztálybeli házasságából mutat be jeleneteket. Érdekes lenne ezt megnézni alsóbb osztályokban is (mondjuk ezt megtette John Cassavetes pl. az Egy hatás alatt álló nőben). De ez nem negatívum, Bergman nem is a teljességre törekedett.

Mindenesetre a civilizáció normái és a kapitalista, "munkaalapú" társadalom elvárásai, szabályai fojtják meg sokszor Ingmar Bergman hőseit, így a Jelenetek egy házasságból főszereplőit. Miközben a filmbeli házaspár azon igyekszik, hogy megfeleljen szüleiknek, barátaiknak, munkahelyüknek és nem utolsó sorban gyermekeiknek, aközben egyszerűen elillan kapcsolatukból az érzelem, a szenvedély, de még a sokak által a szexualitás elhalásának vádja ellen pajzsként használt "szeretet" is. És hiába menekül a két ember két új kapcsolatba, egyszerűen nem oldódnak meg a problémák. Ez olyan, mint mikor szar a számítógép, kicserélgetsz benne alkatrészeket, aztán továbbra is szar. Én úgy értelmeztem, hogy nem feltétlenül a két emberrel van a baj, hanem a rendszerrel, amiben léteznek, ami nem hagy időt nekik arra, hogy együtt legyenek. Lopva, normaszegve együtt lenni - ironikus módon akkor lobban fel ismét a kapcsolat, mikor már a válást tervezik. Talán ez a két ember sorsa, akik örökké a normák szorításában éltek, hogy a civilizáció törvényeit kelljen áthágniuk ahhoz, hogy újra egymásra találjanak.

Szóval Bergman hiába a saját démonait vitte filmre újra és újra (az ő viharos magánélete csak úgy süt a Jelenetek egy házasságban sztorijából), nagyon eltalálta, mi a baj a XX-XXI. századi házastársi és családi kapcsolataival.

2018-08-18 12:07:57 ZoLeEe (5) #24

5 óra...azt hiszem ez volt eddig a leghosszabb film amit végignéztem és még talán itt-ott így is túl gyorsnak tűntek a párbeszédek, hogy teljes mértékben felfoghassam őket. Legjobban talán az ötödik rész tetszett, de persze mit sem érne ha nincs a többi.

Nem csodálkoznék ha a mendemondák igazak és tényleg ez a film volt az oka a megnövekedett válások számának akkoriban.

2015-05-03 23:04:00 manuva (4) #23

Van ilyen darab, de szerintem eredetileg forgatókönyvnek szánta Bergman, abból adaptálta színpadra vagy ő, vagy más. De lehet, hogy tévedek. Először tévésorozatként jelent meg, és nem színdarabként, az biztos.

előzmény: Fonghi (#22)

2015-05-03 22:47:36 Fonghi (5) #22

Igen, ő is eszembe jutott. Kicsit más a változatosabb helyszínek és a külsődleges történések miatt, amit eddig láttam, de ráfogható. angel és mchn beszélt még 2008-ban valamit a dráma olvasásáról.

2015-05-03 22:40:33 manuva (4) #21

Cassavetes is csinálta. Nem adaptáció.

előzmény: Fonghi (#20)

2015-05-03 22:37:49 Fonghi (5) #20

Azon gondolkodtam, hogy ezt a kamerával - zseniális módon fizikai és elvont értelemben is - a végletekig közel hozott kamaraszínházat miért csak Bergman csinálta? Mármint ebben az explicit és kizárólagos formájában. Annyira adja magát. (Homályosítsatok fel, ha nem így van. Nekem pillanatnyilag csak a nem félünk a farkastól jut eszembe.)
Meg az is felvetődött bennem, hogy hogy lehetséges az, hogy ami ennyire bensőséges, ennyire mélyre hatol és intim, mégis ilyen általános, szinte mindenki számára érthető, átélhető?
Végül azt is szeretném megkérdezni, hogy melyik dráma? Nem találtam sehol nyomát, hogy adaptáció lenne.

2014-10-17 16:17:49 Timon (5) #19

Nehéz elképzelni ennél életszagúbb párkapcsolati drámát. Belső utazás az érzelmek és a lélek legmélyebb bugyraiba.

2014-06-28 17:53:35 somogyireka (4) #18

..még valami..nem direktben elemzés,csak egy reakció. Épp most hallottam, hogy Indiában Sivának két formája van, az egyik a romboló, a másik pedig a romokon táncoló,amely csak akkor tud igazán táncolni,ha a másik formája mindent összetört, semmi, de semmi nem maradt, az utolsó gondolat sem zavar már be..Na ez a film ide nem hozott el, de egy ideig szuper volt az iránya, aprólékosan pusztította azt, ami nem igazi, aztán a végén mégis visszafordult, adott egy kis csemegét az álmodozóknak. Hát jó étvágyat. Én nem szeretem az ilyen kosztot, engem Siva tánca sokkal jobban érdekel.Most már stabil ez a négyes.

2014-06-28 15:13:03 somogyireka (4) #17

A hatrészes változatot néztem, 300 perc nagyjából, 5 órányi tömény beszélgetés. A nő és férfi kapcsolatának többkötetes lexikona ez, szinte minden benne van, ami az ellentétes pólusok okán „manifesztálódhat”.Döbbenet..Tanítani kéne házasságkötés előtt, nem holmi jegyesoktatás…persze jobb mindezt nem tudni még ott a fehér ruhában..Jobb aludni még egy kicsit.
Ezt itt senki nem úszhatja meg, emberré válásunk folyamata ez,megküzdeni a legnagyobb ellenféllel.

Kérem szépen, ez ilyen. Ilyen gyönyörű..Ilyen sokszínű, mennyei és pokoli. csak egy szörfdeszka kell, egy deszka egy „másik létből”, amely tényleges célba visz(nem, nem, az nem a ffi-női szerelem), ami fenntart, miközben minden háborog.
Mert itt minden háborog, 70-80 éven át, a párkapcsolat meg egy aknamező. Bergmant ebben a filmjében értem, hallom, szeretem.

A szereplők gondolkodó, kutató emberek, persze a férfi, ahogy lenni szokott, magát keresi, a nő meg beéri a férfivel..(ez nem ér…de ráhagyom Bergmanra, nem ismert engem..haha)

Létezik egy rövidebb változat is?Az elejét, ahogy itt lentebb írtam, nagyon élveztem.Bomlott szét a hazug idill, kifejezett kéjjel néztem.No nem kárörvendésem okán, hanem mert így napvilágra került az igazi(bb)Szerelem idején is hajlamos vagyok provokálni, nem bírom el sokáig a nyammogást,tudom, hogy túl nagy lesz az ára, ha megmutatja magát, ami tényleg férfi és nő között van.Szóval, hogy a szeretetnek úgy hívják az ellentétét,hogy gyűlölet, s minél erősebben izzik az egyik oldalon, annál nagyobb lesz a pofon a másikon..Aztán egy idő után minden helyreáll és egyensúlyát leli, na de addig eljutni..
Szóval, imádtam, ahogy zuhannak, az 5.rész végi válóperes papír aláírása a legpompásabb jelenet.Piff-puff, dirr-durr, megértem a férfit, ha odaüt..egy ponton túl nincsenek más eszközeink.Óriásit alakít a nő, ahogy még ezt is kibírja, és még mindezek után is szóba áll a férfival.Van más választása, mint az, hogy megérti? Na nőtársaim?

A férfi minden mozdulata hiteles, gondolom, volt honnan meríteni, a női alak viszont már inkább megcsinált. Valami elképzelt ideálból van ő összegyúrva, ahogy a szeretete a film utolsó pontjáig nagyjából szabályos ívben emelkedik. De hát legyen így..Én sem tudnék 100%-os férfialakot írni.
Ami miatt négyes az a hatodik rész. Ja, mondjuk maga az ötlet, hogy már mindketten az új házasságban újra egymás szeretői lesznek, megint egy jó nagy fityisz azoknak, akik oda szavaznak, hogy a boldogság, a párkapcsolat egy tartósan fenntartható ásókapás dolog..na ez egy derűs végecske, hogy azért maradjon mégis valami illúziónk..De akkor is, ez az újra egymásra találás, ez az ismét fellángoló szexuális vágy a gyanús..
Na de jó, elhiszem, hogy a nő tanult annyi újat az új kapcsolataiban, hogy tényleg virított a régivel..Nem tudom, nem is fontos igazán..

Viszont feldobja a nagy-nagy kérdést, legyünk-e MINDIG őszinték egy párkapcsolatban, vagy hallgassuk el, ami van..

És ezzel most mindabból, ami a film kapcsán bennem kavarog, éppen csak megemlítettem valamit.Hány de hány pompázatos párbeszéd,jegyzetelni kellett volna. Ez a film beépül, jön velem..Mindig jó lesz, ha valaki újranézi, és ír hozzá.

2014-06-26 22:10:03 somogyireka (4) #16

imádom nézni..még csak az elején járok, a 2.résznél, de roppantul élvezem, ahogy bontja ki magát a rettenet..a klasszikus házasság.

2012-09-07 21:06:38 acidphase (5) #15

döbbenetesen nagy film!

2012-07-09 15:51:50 Prüstü (5) #14

Megszokás és összetartozás érzés Vs új kalandok, szerelem amit be dob a gép szimplán, vagy éppen kicsikarva. Végére hagytam a Bergman életmű egyik legkiválóbb alkotását, a maga hosszával és tömény tartalmával, valóban az egyik legjobb filmje. Kevés tapasztalatom van még ahhoz, hogy bírálhassam vagy éltethessem a film cselekményét a színészek döntéseit. Erland Josephson bizonyára sok nőnemű unszimpátiáját elnyerhette, amit meg is értek, bízok benne, hogy én nem esek majd ilyen hibába úgy 20 év múlva, mondjuk a film ebben is realisztikus, hogy ez bizony nem észhez kötött, mert lehetsz művelt, vagy egy tapló, ugyanúgy lecsaphat rád az új kaland varázsa.
Lehet hogy tényleg eldobod azt ahova igazán tartozol, mondjuk a film folytatásához kellett is egy megbocsájtó szerelmes nő, dehát 10 év és a közös kölök azt már tényleg nem tudod hova tenni, ezért teljesen érthető. Érdekes mű, egy egész élettörténet elevenedik meg előttünk, és nem unja meg az ember, és még ott van a Saraband már-már kötelező látni újra ezt a zseniális színészi játékot, Liv Ullmann és Josephson is egyszerűen klasszikus, profin formálnak meg bármilyen karaktert, ők még tudtak játszani igazán.

2012-06-19 01:39:52 Hannibal Lecter (5) #13

Tényleg eléggé tömény (töményebb, mint pl. a Suttogások és sikolyok), de a fenébe is, nem az a jó film, ami nem ér véget a stáblistával, hanem kontemplációra, további gondolkodásra késztet? A Jelenetek egy házasságból tipikusan ilyen alkotás. Fantasztikus, hogy mennyi izgalom és dinamika tud szorulni egy zárt térrel dolgozó kamaradrámába is, ha színvonalasan írják és rendezik meg - és Bergman így tesz. Élveboncolás mesterfokon. Annyira valós és igaz, hogy e felismerés kétségbe ejti az embert. Mestermű.

2012-05-22 21:16:44 Kuncz Melinda (5) #12

Feltünt nektek is, hogy a házaspár tagjai mindig olyankor nyíltak meg egymás előtt, mikor biztosak voltak abban, hogy a másik nem figyel, legalábbis nem teljes fgyelmével hallgatja a másikat. Sokszor olyan mintha elbeszélnének egymás mellett, ráadásul szándékosan. Egy az egyben így van az életben is, ezt nagyon jól megvalósította a filmvásznon Bergman. Érdekes megnézni ezután a Tágra zárt szemek- című filmet.
Azt tudja valaki, hogy a film 30-vel későbbi folytatása a Saraband megjelent már dvd-n vagy tervezik egyáltalán kiadni?

2009-08-24 19:51:07 jesi (5) #11

nem hiszem, de ha igen akkor is jól csinálta

előzmény: anitacsilla (#10)

2009-08-24 00:09:22 anitacsilla (5) #10

Csak nekem tűnt úgy, hogy Liv Ullmann (akit pedig nagyon szeretek) időnként ki-kiesett egy-egy pillanatra a szerepéből?
Ez persze semmit nem von le a film értékéből.

2009-02-18 19:02:58 pókmacska (5) #9

Bonyolult dolgokat jelenít meg, talán ezért is kellett, hogy a filmben a két fél ennyire őszinte legyen...hogy mi jobban beleláthassunk a történések mélyére...
azért a hétköznapokban egy romlófélben lévő kapcsolat esetében nem túl gyakori az ilyen fokú őszinteség...a Bergman filmekben nekem mindig átjön valami bonyolultság, és reménytelen romlottság-érzés...viszont az őszinteség szemben áll ezekkel...

2009-02-18 18:40:03 jesi (5) #8

Tetszik, hogy annyira hétköznapi és kimondja a lényeget (ez mondjuk a legtöbb Bergman filmnél megvan). A kapcsolatot és a válást is úgy ábrázolja, hogy csak a két főszereplőre fókuszál: a gyerekek egyszer látszanak még a film elején, de aztán két ember egymásról és magáról mondja el egyre több őszinteséggel a házasságukat

2009-02-12 01:46:32 nejmed (5) #7

Mindenképpen nézd meg a filmet, de olvasva jobb volt szerintem. (Úgy látszik Bergman sem tudja megdönteni ezt a törvényszerűséget.) Azért a hatás itt sem marad el.

előzmény: angel (#5)

2008-12-08 18:48:55 mchn (5) #6

Akit kicsit is erdekel a lelek es a kapcsolatok mely boncolgatasa azt erdekli. Feltetelezem teged erdekel.

2008-12-07 01:32:33 angel (?) #5

Elolvastam a drámát. Szerintetek tetszene a film?

2008-10-31 16:45:54 mchn (5) #4

A Drama. Igy nagy betuvel.

2008-10-19 18:44:35 Kalti (4) #3

Nagy film, én is csak azért adtam rá 4-est, mert inkább színpadra termettnek éreztem az alapanyagot, vagy könyvben szívesebben olvasnám (már be is szereztem :)), így ebben a minimalista formájában és majd 3 órás hosszával eléggé tömény volt egyszerre, de a dialógusok egészen mesteriek, nem is beszélve a zseniális Liv Ullmann-ról, a kedvenc színésznőm.

2008-10-19 17:50:35 budaik (5) #2

Én gondolkodtam a 4-5 között. De 5-ös
hiszen nagyon szeretem a drámákat. De a fiatalságomnál fogva nem ismerem a léleknek ez ezt a részét. De nagyon jó volt látni ezt a filmet. Bár kell hozzá lelki állapot és idő. Én most 80 % os voltam :D most jön a másik 2 Bergman film... Majd valamikor :D

2008-10-11 17:58:48 Jereváni Rádió (5) #1

Irtózatos lélekboncolás mesterfokon. Kötve hiszem, hogy bárki más képes lenne ilyen mélységekig lehatolva bemutatni egy férfi és egy nő kapcsolatát. 35 éves film, de mindig aktuális lesz. Én ezt tartom merész filmnek, nem pedig a Ken Park és hasonló olcsó provokációkat. Majdnem három óra párbeszéd, semmi zene, semmi sallang, csak nagyszerű színészi játék és zeniális forgatókönyv. Bergman a legnagyobb, Bergman a király.
100%