Get Carter (1971) ☆

Öld meg Cartert!

(Mike Hodges)

angol dráma, krimi, thriller

4,0
★★★★☆
94 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Mike Hodges eredetileg Ian Hendrynek szánta Jack Carter szerepét, ám Hendry alkoholizmusa egyre inkább kikezdte a színész fizikumát és egészségét, erre pedig még Hendry nehéz természete is rátett egy lapáttal. A rendező végül a sokkal kedvesebb Michael Caine-re osztotta a szerepet, amit Hendry soha nem is bocsátott meg a kollégájának. Hodges észlelte mindezt, és a két színész közötti ellentétet belevitte Jack és Eric Paice rossz viszonyába. Érdekességként pedig, a film befejező jelentében Caine (Jack Carter) alkohollal itatja Hendryt (Eric Paice).

A stúdió Telly Savalasra akarta osztani Cliff Brumby szerepét.

Jack Carter egyszer sem süti el a puskáját a filmben.

A film eredetileg X-besorolást kapott a női meztelenség és az erőszak ábrázolása miatt, de később visszaminősítették R-re, mert a későbbi bűnfilmek sokkal brutálisabbak lettek.

Alun Armstrong első mozifilmje.

Két hangsávot rögzítettek a filmhez: egyet a brit, egy másikat az amerikai közönségnek. Az amerikai forgalmazó ugyanis úgy látta, hogy az egyik első jelenet, amelyben Jack szexfilmet néz cockney gengszter barátaival, érthetetlen lenne az amerikaiak számára, akiknek nincs fülük a cockney (született londoniak) dialektushoz.

Nem sokkal a premier után Michael Caine a West Enden összefutott azzal a gengszterrel, akiről a főszereplőt mintázták. Az eredeti Jack Carter azt mondta Caine-nek, hogy rossz a film és hiteltelen az egész. Úgy érvelt Caine előtt, hogy neki nincsenek szuperképességei, mint a filmben, és neki a való életben családja van, felesége, gyereke, és baromi nehezen tudja csak eltartani őket. Caine megijedt, és mivel nem akart bajba kerülni, azonnal egyetértett mindennel, amit a bűnöző mondott.

Mike Hodges egy 2003-as interjúban úgy nyilatkozott, hogy a legfontosabb tanács, amit fiatal rendezőknek adhat az az, hogy a színészeket és a statisztákat is a rendezőknek kell kiválasztaniuk, ha igazán hitelesek akarnak lenni. Az Öld meg Cartert! kocsmajelenetét hozta példaként, amelynek előkészítése során 600 statiszta közül válogatott, de vallja, hogy megérte a rá fordított idő.

John Osborne, a híres brit drámaíró szerződtetése főgonoszként Mike Hodges ötlete volt. Szintén ő találta ki, hogy Kinnear egy sima beszédű, nagyon halk szavú úriember-gonosz legyen. A forgatáson is nagyon halkan beszélt Osborne, és amikor a hangmérnök azt hitte, hogy valami technikai probléma adódott, Hodges szólt neki, hogy semmi gond nincs, a színész hangja szándékosan ilyen.

Az 1001 film - Amit látnod kell, mielőtt meghalsz c. könyv is ajánlja Mike Hodges filmjét (bár a tartalmi kivonatba két helyen is bele lehetne kötni...)!

Olvasom, Caine önéletrajzában (Egy angol úr Hollywoodban), ez az egyik kedvenc saját filmje (380. oldal).

Caine önéletrajzában említi (sajnos csak három oldalacskát szentel e remeknek): "...forgatókönyve Ted Lewis Jack´s Return Home (Jack hazatérése) című regénye alapján készült." (160. oldal)