Elliot Moore (egy növénynek): Szia! Elliot Moore vagyok. Nagyon illedelmesen szeretnék mondani neked valamit, hogy jó benyomást tegyél rám. Csak a fürdőszobát jöttük használni, aztán amint végeztünk, szépen el is megyünk. Jó?
(megérinti a leveleit)
Elliot Moore: Műanyag. Egy művirághoz beszélek. És még mindig csinálom.
Mrs. Jones (Elliot-nak): Miért bámulja a limonádémat?
Jess: Anyáék meghaltak, igaz?
Elliot Moore (sírva): Igen. Gyere ide, kicsim! Gyere csak!
Elliot Moore (a feleségének): Ha meghalunk, szeretném, ha tudnál valamit. A minap elmentem a patikába és egy nagyon csinos eladólány állt a pult mögött. Nagyon csinos volt. Megkérdeztem, hol van a köptető. Pedig nem köhögtem. És majdnem megvettem.
Alma Moore (Mrs. Jones-ról): Ez a nő tisztára olyan, mintha Az ördögűző-ből jött volna elő.
Pánikoló nő: (sikítani kezd, amikor az autójuk tetemek mellett halad el)
Julian: Ne nézz oda! Ne! Csak rám nézz! Mondok egy matekfeladatot, oké? Oldd meg a feladatot!
Pánikoló nő: Mi?!
Julian: Mennyi... Mennyi pénzed lenne, ha az első nap adnék neked egy centet, aztán másnap kettőt, a harmadikon négyet, és ezt így dupláznám a hónap végéig?
Pánikoló nő: Tíz dollárom?!
Julian: Több. Csak rám nézz! Engem nézz!
Pánikoló nő: Húsz dollár?!
Julian: Nem. Számolj tovább!
Pánikoló nő: Harminc! Harminc dollár!!!
Julian: Akkor válaszolok én. Több, mint tízmilliód lenne a hónap végére. Mondjak még egyet?
Julian: A százalékok megnyugtatják az embert.
Kalauz: Uram, elvesztettük a kapcsolatot.
Elliot Moore: Kivel?
Kalauz: Mindenkivel.
Elliot Moore: Jön a szél!