A sztori eredetileg egy új Star Trek sorozat, a Phase II tervezett kétórás pilotjaként szolgált volna, de a stúdió végül alig három héttel a forgatás lelőtte azt a projektet a mozifilm javára.
Az Ilia hadnagyot játszó Persis Khambatta korábban Miss India szépségkirálynő volt.
Robert Wise-t Star Trek rajongó felesége beszélte rá, hogy vállalja el a projektet.
A film tudományos tanácsadója Isaac Asimov volt.
A teaser trailer narrátora Orson Welles volt.
A DiFalco szerepét játszó Marcy Lafferty akkortájt William Shatner felesége volt.
Gene Roddenberry-nek annyira tetszett a film main theme zenéje, hogy 8 évvel később Az új nemzedék sorozatnál is felhasználta.
Jerry Goldsmith eredeti főtémáját mind Roddenberry, mind Robert Wise leszavazta, mert szerintük túlságosan a tengerjáró csatahajókra emlékeztetett. Goldsmith ezután írta meg a mára híressé vált Star Trek témát. A második film esetében Nicholas Meyer pont azt kérte James Hornertől, hogy a régi tengeri hadihajókra emlékeztető zenét írjon.
"Miután kaszálták a klasszikus Star Trek sorozatot, a díszleteket és a kellékeket az UCLA-nak (Kaliforniai Egyetem, Los Angeles) ajándékozták, remélvén, hogy legalább a filmszakon használni fogják valamire. Nem így történt, mert az egyetemen köszönettel kihajították az egészet a szemétbe. Évtizedeken keresztül úgy hitték, hogy minden elveszett, míg egy nap a Sulut alakító George Takei találkozott egy nővel, aki elmesélte neki, hogy Kirk kapitány parancsnoki széke náluk van otthon. Elhunyt férje vagy 30 évig abban iszogatott a bárszekrény mellett, és még egy függönyhúzó szerkentyűt is belebütykölt. Takei végül megegyezett a nővel, és 2002-ben 305 ezer dollárért elárverezték a széket - most a Seattle's Museum of Pop Culture-ban látható, egy csomó szőrös tribbli-tetemmel körbevéve." (port.hu)