Tegnap néztem újra, és csak megerősödött bennem az érzés, hogy a legszeretnivalóbb némafilmek egyike. Kár, igen kár a stúdió által erőltetett befejezésért, de ennyiben nagyjából ki is merülnek a negatívumok. Lilian Gish - Griffith egykori üdvöskéje- kitesz magáért az új környezetéhez adaptálódni képtelen, majd mindebbe lassan felőrlődő virginiai lady szerepében. Mégis a film mai szemmel is feltűnő dinamikája, a címadó szél vizuális és (persze) szimbolikus erejének kiaknázása teszi igazán maradandó élménnyé Sjöström melodrámáját. A nyitójelenet kapcsán- a naiv leányzó vérbeli vadnyugati, rosszarcú pofák között texasi rokonaihoz utazik- pedig most másodszori megtekintésre Jarmusch Halott emberének első pár perce jutott azonnal eszembe. (Talán nem is véletlenül.) Mindkét esetben még a vonatút során megtörténik a "kidöccenés", amely egyben az elkövetkező megpróbáltatások előrevetítéseként is felfogható.
Itt megtekinthető egy kb. 9 perces jelenet A Szélből, amolyan kedvcsinálónak.
Tegnap néztem újra, és csak megerősödött bennem az érzés, hogy a legszeretnivalóbb némafilmek egyike. Kár, igen kár a stúdió által erőltetett befejezésért, de ennyiben nagyjából ki is merülnek a negatívumok. Lilian Gish - Griffith egykori üdvöskéje- kitesz magáért az új környezetéhez adaptálódni képtelen, majd mindebbe lassan felőrlődő virginiai lady szerepében. Mégis a film mai szemmel is feltűnő dinamikája, a címadó szél vizuális és (persze) szimbolikus erejének kiaknázása teszi igazán maradandó élménnyé Sjöström melodrámáját.
A nyitójelenet kapcsán- a naiv leányzó vérbeli vadnyugati, rosszarcú pofák között texasi rokonaihoz utazik- pedig most másodszori megtekintésre Jarmusch Halott emberének első pár perce jutott azonnal eszembe. (Talán nem is véletlenül.) Mindkét esetben még a vonatút során megtörténik a "kidöccenés", amely egyben az elkövetkező megpróbáltatások előrevetítéseként is felfogható.
Itt megtekinthető egy kb. 9 perces jelenet A Szélből, amolyan kedvcsinálónak.