Sanshô dayû (1954) ☆ 👁

Szansó tiszttartó
Legend of Bailiff Sansho

(Mizoguchi Kenji)

japán dráma

4,5
★★★★☆
51 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-08-13 12:27:33 Xuja (5) #2

Gyönyörű alkotás, amely megidézi a Rashomon hangulatát, de talán még annál is sötétebb világot fest: a szétszakított család kálváriáját nagyon erős képekben, helyenként kifejezetten explicit brutalitással, de mindenféle hatásvadászat nélkül regéli el Mizogucsi. A morális tanmese is következetesen végigvitt és felépített, és a karakterábrázolás és alakítások terén is ez az eddigi legérettebb a japán mester munkái között. A szívszaggató befejezés már csak hab a tortán, abszolút megérdemelten klasszikus.

2008-09-01 18:23:06 Dougie (?) #1

Egy több évszázaddal ezelőtti legenda, ami valójában egy komoly morális "mese", családról, emberségről, becsületről, szolgaságról, kegyetlenkedésekről, önkényuralomról, emberi változásról, bukásról és felemelkedésről, áldozathozatalról, szeretetről, életről... mindezt csodás képekkel megjelenítve.

A filmtörténet egyik legjelentősebb lelki és szellemi zarándokútja. A röviddel a rendező halála előtt befejezett Sansho, a törvényszolga sokak szerint a csúcspont Kenji Mizoguchi egyenletesen kiemelkedő művészi pályáján: a 30-as évek óta formálódó egyéni stílusa összetett kameramozgásokból felépülő hosszú beállításaival ebben a filmben éri el a teljes tökélyt.

Mizoguchi világképe sötét, akár a novemberi éjszaka: műveiben egymást éri az erőszak, árulás és a kéjes kegyetlenség. Noha az ember képtelen változtatni ezen a könyörtelen világon, tiltakozhat ellene azza, hogy hű marad eszményeihez. A jó és a rossz közti harc a lélek hadszínterén folyik: a film zárójelenetében, ahogy anya és fia zokogva szorítja egymást, azt érezzük, a köztük lévő szeretet a legnagyobb erő az univerzumban. Noha a szeretet nem hódítja meg a világot, segíthet felülemelkedni rajta.
Richard Pena (részlet)