Breaking the Waves (1996) ☆

Hullámtörés

(Lars von Trier)

dán-francia-holland-izlandi-norvég-spanyol-svéd dráma, szerelmi történet

4,3
★★★★☆
386 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-07-11 13:23:06 mimóza (5) #27

Egy 2005-ös interjúban szó szerint a következőket mondta Lars von Trier e filmjéről: „Eltökéltem magamban, hogy írok egy olyan történetet, ami eltúlzott, és olyannyira tele van klisékkel, hogy senki sem veheti komolyan. De persze a közönségnek tetszett. Ma már mindössze annyit kell tennünk, hogy valami nagyon ostoba dologgal hozakodunk elő. Az biztosan elsöprő sikert hoz.”

Soha rosszabb eredményt, Lars von Trier! Vagy önmagából is gúnyt űzött, amikor ezeket a szavakat mondta, vagy komolyan kell vennünk; de bármelyik is igaz, úgy vélem, nagyon is tudta, mit akar.

A filmről: Mindig kegyetlen szembesülni az engesztelhetetlen képmutatás és ítélkezés átkával, de azokhoz kell csatlakoznom, akik azon a véleményen vannak, hogy az itt bemutatott változat egyáltalán nem túlzó. :( A földünk lakott területeinek bármely pontján, bármely korszakban tetten érhető, és ki sem irtható. A való életben sajnos képesek ennél sokkal gonoszabb túlzásokra is emberek. És nem, nem csak vallásos közösségekben. Bárhol, ahol az egyén/vagy közösség valamilyen nyomásgyakorlással rá akarja kényszeríteni másokra a saját maga által elfogadott értékrendet/igazságot.
Hogy mekkora áldozat kell mindennek a megtöréséhez? (Breaking the Waves?) Mérhetetlen.

Másik gondolat: ami személyesen nekem igazán nagyon félelmetes volt, az az ismétlődő jelenet, amikor Bess beszélget az Istennel, és az Úr az anyja hangján szólal meg. Gyerekkorunkban szüleinkről, vagy a hozzánk legközelebb álló felnőtt példáról mintázzuk meg az Istenről alkotott képünket. Sokszor már itt eldől az is, hogy hinni fogunk Őbenne, vagy sem... Ez vagy sosem törik meg, vagy igen...de nehezen, sorsfordító események árán. Bess esetében ez drámaian alakult át valami mássá.

Azért az egy jelenetért pedig megérte az egész filmet leforgatni, ami a vége felé zajlik a templomban:

Pap: Mert csak egyetlen dolgot tehetünk, mi halandók, hogy tökéletesek legyünk az Úr színe előtt. Hogy feltétel nélkül szeressük... a törvényt.
Bess: Én nem értem, amit mondanak. Hogy lehet szeretni egy szót? Nem szerethetünk egy szót. Csak egy másik embert szerethetünk. Az a tökéletesség.

Klisé, nem klisé? Döntse el mindenki maga.

Ha klisé, akkor érdemes az ilyen klisék alapján élni az életet.
Persze, egészséges személyiségek esetén nem mások játékszereként... Inkább belső értékeinkkel és elfogadott igazságunkkal összhangban: integritást őrizve.

2013-01-08 09:04:18 Tenebra (5) #26

Megkapó, különleges film, szerintem inkább a vallási fanatizmusról, mint a szerelemről. Bár az is benne van, nyilván. De a vallási fanatizmus keretezi az egészet, és az határozza meg a szerelmet. Az egész számomra arról szólt, hogy a gyöpös ortodoxizmus hogyan teszi tönkre az ember életét. Illetve arról is szólt, hogy mi az igazi vallásosság, meg mit jelent az intézményi vallásosság. A film konklúziója az, hogy a szeretet és a hit őszintesége csodákra képes. Hiszen Jan gyakorlatilag halott volt. Bess őrült szeretete és hite volt az, ami inspirálta testvérét, hogy imádkozzon. És aztán csodák csodájára be is vált, amit kért. :D Jan nemcsak "feléledt", de újra járt.

Mindeközben viszont Lars von Trier leleplezi a vallási ortodoxia, a farizeusok közösségének álszentségét, bigottságát. Annak a közösségnek a tagjai egytől egyig undorító, frigid, jelképekre redukált, gonosz emberek. Még a lány anyja is csak az utolsó percekben enged fel. Hihetetlen, de sajnos nagyon is valóságos helyzetet írt le a film. Számtalan ilyen idiótát ismerek, aki mellét döngeti, hogy micsoda istenhívő, meg mennyire az egyház tanításai szerint kell élni, aztán emberileg meg egy nulla. Illetve ott van az ellentmondása ennek az egésznek. A Bibliában is benne van, hogy Jézus egy kurvának megbocsát, és megmenti attól, hogy megkövezzék: az vesse rá az első követ, akinek egy bűne sincs (vagy valahogy így mondta). Itt meg? Kiátkozzák, és a gyerekek szó szerint is kővel dobálják. Hát nem gonosz-e az, aki egy megtört, lezüllött szerencsétlenbe még belerúg? Ebből sok tanulságot le lehet vonni. Legfőképp azt, hogy az egyház(ak) fényévekre vannak Jézus tanaitól, és az alapok, melyekre a Mester építette az egyházat, bedohosodtak. Legalábbis ebben a közösségben. (De mint írtam, ismerek pár ilyen gondolkodásmódú embert...) Az, ami a film vége felé történik, a jézusi tanok meggyalázása, hiszen a pap, a lelkipásztor, Jézus földi képviselője, apostola nemhogy nem ítéli el a kővel dobálkozó gyerekeket, de még csak fel sem segíti a földről a szerencsétlen Besst - holott ott van az irgalmas szamaritánus esete, aki egy kiátkozott vallás tagján segített önzetlenül. Jézus azért mondta ezt, hogy ne legyenek ilyenek. De a mai egyházak is szeretik elpalástolni a Biblia azon részeit, melyek a büntető dogmák enyhítésére szolgálnának...

Egyébként utánanéztem, mert nem voltam benne biztos, és a filmbeli vallás valóban keresztény, pontosabban református. De ez kitalálható, mivel e felekezetben él a "predesztináció" fogalma, azaz amit itt is hangoztatnak sokszor: ez meg ez a Pokolra jut (a fanatizmusuk elemzéséhez az is hozzátartozik az ittenieknél, hogy a Mennybe bezzeg senki sem jut a filmbéli atyák szerint :D), ez már eleve elrendelt, vajmi keveset tud rajta változtatni.

Tehát e téren is nagyon sokrétű, sok bibliai utalással, az egyházi és a jézusi tanok ütköztetésével. Bár nem tudom, Lars von Trier ateista-e vagy sem, de e tekintetben, így látatlanban, e film alapján úgy gondolom, ő sokkal vallásosabb, mint a filmben látott fanatikus embertípusok.

Amúgy meg formailag is érdekes, főleg az átvezetőknél. Gyönyörű, lírai képek. Amolyan képeslapszerű volt az egész. Megmutatja a természet szépségét. Utána meg átvált zaklatott, szürke kézikamerás képekre. Itt is annak ütköztetése történik meg, ami történet szintjén is: van egy idealizált állapot és van a kegyetlen valóság. Holott mindkettő igazából lehetne valóság, csak nézőpont kérdése. De az ember szereti mind a saját, mind a másik életét megkeseríteni és beszürkíteni.

Ja, meg ne hagyjuk ki: Emily Watson tényleg kiválóan játszott és nagyon érdekes karaktert alakított. Kicsit valóban bolond is volt, meg maga is hatása alatt volt e közösségnek. De úgy gondolom, neki volt igaz hite itt egyedül, s a végére valamennyire a testvérének is. Ő volt az egyetlen, aki itt vallásos volt, az összes többi, akik körülvették, inkább a Sátán szolgái, muhaha. :D

2012-09-25 12:43:04 critixx (5) #25

Keresztények. :P

előzmény: Amokh (#24)

2012-09-25 12:29:21 Amokh (4) #24

Meg tudja valaki irni, hogy milyen vallasuak a filmben a falubeliek?

2012-08-21 18:15:57 Kalevala (1) #23

Nézhetetlen, mert fájt végignézni, mert nem lehet elviselni. Mert annyira megkínozza a nézöt!
Kétszer abbahagytam, harmadszorra sikerült végignézni. Ez nem szerelem! Ez egy gyengécske elméjü lény beteges függöségi viszonya! Oh, ezt a filmet nagyon megszenvedtem!

2012-05-25 21:42:07 somogyireka (5) #22

Hiszek Bessnek, hiszem, hogy szeret. Talán, akik igazán szeretnek, azok a „normális” emberek számára félnótásak, de szeretni csak őrülten lehet, máshogy nem éri meg. A szeretet elveszi az ember eszét.
Szégyellem is magam Bess előtt…így kéne, ahogy ő, a teljes létezést feladva, nem csak ilyen hányaveti módon, ahogy szoktam. Ő Jan-nak hívja, én nem tudom, mi a neve, Bess előtt testet ölt, előttem nem.
S, hogy Lars von Trier hol van ebben az egészben…néha mintha gúnyosan kiszólna a filmből, na nehogy már bevedd ezt kisleány, máskor meg őt is összenyomna,amit alkot, de előtte térdre kényszeríti,megadásra,odaadásra. Szerencsére nem értem őt. Fogalmam sincs, mit és miért csinál, milyen szándékkal. Megfejthetetlen számomra. Szíven szúr, gyönyörű, és kész. Itt kezdődik számomra a művészet.

2011-05-19 14:12:18 von Schatu (2) #21

Elnézést, rosszul fogalmaztam. Nem úgy értettem az elözetes feltevést, hogy "ha majd ezt látom, akkor jó film lesz", hanem hogy ezek jöttek át az ajánlókból. Ha megnézed akár itt is a film föoldalát, ott sem az van beleírva, hogy hogyan dolgozza fel a férjével történt tragédiát egy szellemileg erösen megrekedt személyiség, hanem hogy az önfeláldozása folytán legyöz a szerelmük mindent.
Tény, hogy Bess nem egyszerüen butácska, hanem sérült személyiség. Ez nekem is leesett. Ennek ellenére képtelen voltam vele azonosulni, söt rettenetesen idegesített. A magasztosságának (nagyszerüségének, szentségének, ahogy tetszik) a mivoltát vitatom el, mert ez az én szememben teljesen más formát ölt. Éppen ezért volt kínszenvedés végignézni.

2011-05-19 12:47:46 Kalti (5) #20

Az, hogy neked van egy előzetes feltevésed arról, hogy miről fog szólni a film, de ez megdől, az nem feltétlen a film hibája, amúgy Bess nem szimplán butácska, ez esetben valóban nehéz lenne az azonosulás, hanem szellemi, érzelmi fejlődésben megrekedt, súlyosan sérült személyiség.

előzmény: von Schatu (#19)

2011-05-19 12:31:06 von Schatu (2) #19

Hadd mondjak ellent az itt megszólalóknak.
Szerintem ez a film iszonyatos, mert a föszereplö személye borzasztóan el van rontva. Ami ajánlókat olvastam, az alapján nagyon vártam a filmet, és nagyon pofára estem. Azt képzeltem, hogy Bessben komoly erkölcsi kétségek merülnek fel a tettei által (mármint, hogy enged Jan egyre betegebb kéréseinek), és ez a morális próbatétel az, ami végülis a végzete felé sodorja. És ehelyett mit láttam: egy borzasztóan ostoba nöt, aki képtelen felfogni tetteinek súlyát. Nem is merül fel benne semmi kétség, elvan a bugyuta "De hát ezzel megmentem Jant! Csak az én szerelmem képes megmenteni öt!" típusú gondolataival. Úgy van beállítva, mintha szent lenne, holott csak elképesztöen buta, és azt kell mondjam meg is érdemli a sorsát. Direkt a legrosszabb megoldásokat választja, mert nem is fogja fel az egészet. Nálam a szent, aki erkölcsi felelössége teljes tudatában, és belsö vívódásai ellenére választja az önfeláldozást. A Lars von Trier-i kép a szentekröl ennek tökéletesen ellentomd, és ez borzasztó nehézzé tette a film megnézését.
Ugyanezt a nézöpontot folytatja a Táncos a sötétben (nem véletlenül). Azt már nem bírtam 30 percnél tovább.
Emily Watson játéka kiváló, ezt el kell ismernem.

2010-12-02 22:16:07 Shakti (5) #18

Dogma-e vagy sem, ez az egyik leggyönyörűbb szerelmi történet amit valaha filmen láttam. :) Morbid, megbotránkoztató, ugyanakkor szép és elgondolkoztató. Az egyik kedvencem.

2010-09-15 13:04:39 critixx (5) #17

Egyáltalán nem Dogma-film. Kezdjük ott, hogy a Dogma szabályok szerint csak a klasszikus 1.37:1/1.33:1 képarányban lehet forgatni (lásd Trier "igazi" Dogma-filmjét, az Idiótákat), ez a film meg Super35-re forgott, szélesvásznú 2.39:1 aránnyal. És a megtépázott, roncsolt képi világ igen kimerítő utómunka hatására született meg, ami a Dogma szabályok szerint szintén tilos. És akkor az olajfúrótoronyról mint forgatási helyszínről és hasonlókról ne is beszéljünk. Amúgy felesleges is ez, hiszen Trier alapvetően nem Dogma-filmnek szánta ezt, szándékában sem állt ilyesmi.

2010-09-15 11:40:44 Kakimatyi (5) #16

Bár úgy híresült el, mint Dogma-film, a mester maga sem tartotta be teljesen a Dogma által lefektetett alapszabályokat. (csak természetes fény, stb.) Tehát ha a lefektetett alapszabályok felől értelmezzük, akkor ez nem az, bár tendenciáiban nyilván közelít feléjük. Ha jól tudom az Idióták valósította meg először az össze kritériumot... de rövid idő elteltével a "kitalálók" előtt is egyértelművé vált, hogy nem ettől jó egy film. No erre a legékesebb példa a Hullámtörés.

2010-06-13 19:19:52 desmond (?) #15

Ez semmiképpen sem Dogma-film, bár vannak Dogmás vonásai, ahogy a Táncos a sötétben-nek is.

2010-03-06 20:42:44 limupei (5) #14

Hacsak nem mutatsz a Földön egy helyet, ahol egy kilométer magasan a semmiben lógnak a harangok, akkor ez nem Dogma film:)

2010-03-06 19:56:00 Umberto (5) #13

Valóban... :-)

Ez most engem is elbizonytalanított. Az Idióták egyértelműen Dogma-film, de úgy tudom, hogy a Hullámtörés miatt figyeltek fel világszerte erre a mozgalomra. Nem tom css... :-)

előzmény: Daemiaen (#12)

2010-03-06 19:53:07 Daemiaen (?) #12

Ha Dogma-film, hogy nem lehet első, ha az Idióták előtt készült? :)

előzmény: Umberto (#9)

2010-03-06 19:50:14 JeszKar (?) #11

Én is ezt mondtam, de a tanár ragaszkodott, hogy ez is dogma film.

előzmény: Daemiaen (#8)

2010-03-06 19:49:49 Jereváni Rádió (5) #10

Az Idiótákat és Vinterberg Születésnapját tartják az első dogma-filmnek.

előzmény: JeszKar (#7)

2010-03-06 19:49:45 Umberto (5) #9

Dogma-film, de nem a legelső. Az első az Idióták, ill. a Vinterberg-féle Születésnap.

előzmény: JeszKar (#7)

2010-03-06 19:49:09 Daemiaen (?) #8

Nem Dogma-film. Lars con Triernek csak egy Dogmája van, az Idióták.

előzmény: JeszKar (#7)

2010-03-06 19:46:50 JeszKar (?) #7

Valaki árulja el nekem, hogy ez Dogma film-e, mert egyik órán megnéztünk belőle egy részletet, mint az első dogma film, és én tudtam, hogy ez nem az.

2009-11-11 19:08:00 Gina_88 (4) #6

Amikor először láttam, csak a kétharmadáig nézhettem meg, és napokig el voltam bűvölve. Másodszor, igaz későn volt ismét, fennmaradtam, hogy végignézzem, de jobb lett volna, ha nem. Sok(k) lett a végére.Az az utcalányság és egyebek már nem kellett volna, azt hiszem. Mint a Ditte, az ember lánya könyvben.
Van valami magyar lélek a skandinávokban is...

2009-10-25 19:06:44 Kalti (5) #5

Számomra Katrin Cartlidge alakítása, ha lehet, még megrázóbb volt, mint Emily Watson-é, megdöbbentem, amikor imdb-n megláttam, milyen fiatalon elhunyt, így a filmélménnyel együtt egész hétvégére lesokkolt...

2009-09-03 11:20:06 jesi (5) #4

Zseniális erős film, hatott rám

2005-12-01 10:20:04 Umberto (5) #3

Utánanéztem,igazad van.Köszi! :)
A kicsi Emmának van még mit tanulnia...:)

2005-11-30 16:03:29 azazell0 (5) #2

Emily. Emma valami egészen más :-)

előzmény: Umberto (#1)

2005-11-30 15:24:41 Umberto (5) #1

Ez az egyik kedvenc filmem.Olyan drámai erőt képvisel,amivel csak nagyon kevés film képes versenyezni,Emma Watson alakítása pedig (az én szememben legalábbis) még Kathy Bates Tortúra-béli teljesítményét is übereli.