Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
A Before-filmek találkozása egy leheletnyi Woody Allennel. Nem zseniális, de nagyon szórakoztató.
voltak benne erőltetett szövegek, de ezt leszámítva meglepően szórakoztató, jó kis film szerintem. :)
Keserédes love story, sok dumával, kissé közhelyes tanulsággal, amolyan Woody Allen-esen.
Mióta Woody Allennek elege lett Amerikából, hiánycikké vált a hasonló típusú mozi (értsd: New York-i értelmiségi csacsogás a semmiről 90 percben). Delpy ügyes író, és egyértelműen a dialógus az erőssége, ezzel nagyjából korrigálja is másbéli hiányosságait. A film persze nem ér fel Allen (vagy más New York-i rendező) legjobbjaihoz, de a Hatalmas Aphrodité és az európai bolyongás között összedobott hasonló jellegű darabjainál jobb.
Franciaországban mindenki hülye, ezt sikerült megtudni a filmből. Nem mintha nem tudtuk volna :D Jókat röhögtem
2 nap Párizsban (2 Days In Paris, 2007, forgalmazza: Budapest Film)
Akarva akaratlanul is Richard Linklater ugrik be a nézőnek, miközben látja Julie Delpy rendezői, vágói meg még sokféle szárnypróbálgatását, majd az idő előrehaladtával Woody Allen kerül az előtérbe, miközben a linklater-i feszes love storyt ezúttal a könnyed humor, az allen-i kapcsolatboncolást a picit felszínes önmarcangolás helyettesíti, és ez a kombináció ugyan tud okozni felhőtlen perceket, ahhoz túlságosan is önismétlővé válik egy idő után, hogy hiteles, legfőképp pedig végig képes legyen magával ragadni a figyelmet.
6/10
Anyukámmal néztem meg és nagyon jókat derültünk a furcsa multikulti komplexusokon, különbözőségeken.
Párizs női szemmel, kissé tragikomikus fordulatokkal és bolyongásokkal, időben és térben.