Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Még évekkel ezelőtt próbálkoztam vele, de akkor hamar kikapcsoltam, nem tetszett, de most sikerült egyben megnézni és azt kell mondjam, hogy jó kis film ez. Késő Kádár-kori posztmodern agymenés Esterházy Péter tollából. Ötletes és szellemes gegek követik egymást futószalagon, és jó volt látni a forgalmas pesti utcarészleteket a 80-as évekből.
Szerintem nézhetetlen.
Értem én, hogy groteszk, meg szatíra, meg minden, de ez a film csak szimplán unalmas és fárasztó. Kínkeservesen akar vicces lenni, de a "humor" volt az utolsó szó, ami eszembe jutott róla. Vagy inkább még akkor se. A 80-as években már kezdett magához térni a magyar film, de ez mindent megtesz annak érdekében, hogy a visszaszállingózó nézőket még a mozi tájékáról is elriassza. Visszatér a régi hagyományhoz, amikor a magyar film a saját szakmai berkeinek gyártotta a filmeket és egymást díjazták a filmszemléken (lásd a díjait). De hát ahhoz is tehetség kell, hogy jó színészekkel ennyire rosszat csináljanak, ráadásul ketten. Sajnálom, nem bírtam végignézni, pedig a 70-es 80-as évek filmjeit már csak a korhangulat fílingje miatt is szeretem, de ebből még az is hiányzott. Siralmas!
engem ez összességében fárasztott..
Sokkal jobb a Tiszta Amerika, a második közös filmjük.
Ez a új világ nem tetszik különösebben jónak, legalábbis nem feltűnően...de akkor is jól fogjuk magunkat érezni! (majdnem idézet)
A viccességéhez, valaki szerint nem vicces, hogy Esterházy és Gothár szerintem majd meghalt a röhögéstől forgatókönyvírás közben, amíg ezt a sok eszetlenséget összehordták. Tipikus idióta magyar film. Értem én hogy posztmodern idézgetések, meg kaffkai labirintus, és a kádári hétköznapok abszurditása, de egy két poént leszámítva nagyon erőltetett és uncsi. Gothár ettől sokkal jobb filmeket csinált. Ez Esterházy filmje. Jó, a néger csajos jelenet ott volt a toppon, de a szőrnövekedés poént már kijátszották az Asterix, a gall c. képregényben.
Elsőre nem ütött akkorát, de voltak kifejezetten vicces pillanatai.
1. A néger nős rész - azon befostam. :D
2. Az elején a pisztolypárbaj. Akkora faszság, hogy önkéntelenül felröhögtem.
S az is nagyon tetszett, ahogy Nyikita Mihalkov: Etűdök gépzongorára c. filmjének "tóba seggelős" jelenetét kifigurázta. Csak itt tó helyett egy gyerekmedencébe ugrott be - fokozva ezáltal Mihalkov Platonovjának szánalmasságát és kilátástalanságát. Platonov még hagyján, de ez a magyar aztán abszolút nevetséges és tényleg egy marék szart nem ér az élete. Még annyi szín sincs benne, mint Platonovban. S ez az apátia hibája, nem feltétlenül az egyéné. Nem tudom, hogy ez tisztelgés vagy gúny akart lenni, mindenesetre szép volt. :>
A vége felé viszont ellaposodott szerintem is, és a lezárás túlságosan is direkt volt. Habár ez ennek az irányzatnak sajátja, ez már nem egy mittomén, Oldás és kötés -ami szintén egy egyén társadalmi vetületű válságáról szól-, ahol a film vége után hosszasan lehet gondolkodni, hogy mi történt itt az utolsó pár jelenetben. Itt megmutatja, mire ment ki a játék, ki is mondják párszor, oszt jónapot. Hogy ez jó vagy rossz-e, nem tudom, nekem annyira nem tetszett.
Összességében jó élmény volt, de Gothártól eddig nekem akkor is a Megáll az idő a zseniális.
Ide kattintva megtekinthető.
Tíz év után újra belefutottam, és három jegyet javítottam az osztályzatomon. Nem rossz film, bár komoly problémákkal is küszködik: néhol nagyon erőltetett, és általában véve túlságosan is a saját korához kötődik. Szerintem is vicces film, nem lehet komolyan venni.
Nagyon erőteljes atmoszférájú, jól megcsinált, a törnénetmesélést elemeire bontó és önmagát is idézőjelbe tevő film. Gyakran mosolyogtató, és közben borzasztóan keserű.
Nevetni ezen a filmen? Min lehet rajta nevetni?
Szerintem nem túl fontos (még a magyar filmművészetben sem), de eléggé viccess.
Továbbá: Nem túl jó film (de nem rossz), viszont nagyon jókat lehet nevetni rajta.
előzmény: operett (#2)
A magyar posztmodern film kezdetei... (ld. még Bódy: Kutya éji dala, Jeles: A kis Valentino, Álombrigád, Tarr Béla...).
Szerintem egyáltalán nem vicces, sőt. Viszont fontos film.
Elég vicces film...
1986: Csernobil, rothadó és már nagyjából teljesen elrothadt Kádár-rendszer. Ezen Esterházy nyelvi bravúrjai sem segítenek. Rengeteg ilyen nihilista film készült a késő Kádár-korban, nem csoda, ha a fiatalabbak számára ez érthetetlen és nézhetetlen kategória. De a magamfajta boomernek legalább a nosztalgia megvan, a tárgyak, az épületek, a ruhák, a koszos utcák, a Trabant füstje az orromban.