Dead Poets Society (1989) ☆ 👁

Holt költők társasága

(Peter Weir)

amerikai dráma

4,3
★★★★☆
1376 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

John Keating: Oh kapitány, kapitányom! Ki tudja miből van ez? Szabad a gazda! Sehol semmi? Walt Withman költeményéből van, mely Abraham Lincolnról szól. Tehát szólíthatnak úgy, hogy Mr. Keating, vagy a merészebbek úgy, hogy Oh kapitány, kapitányom!

John Keating: Férfi maga, vagy amőba?

Zui

John Keating: Tépjék ki ezt a lapot!

John Keating: Zajlik a nagy színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort. Vajon mi lesz az a sor?

McAllister: "Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, és mutatok egy boldog embert."
John Keating: "Az ember igazán csak álmában szabad. Így van ez rég, és örökké így marad."
McAllister: Tennyson?
John Keating: Keating.

John Keating: Mr. Hopkins, ne kuncogjon! Halljuk!
Hopkins: A macska mancsa kacska.
John Keating: Gratulálok, Mr. Hopkins. Ez az első vers, ami mínuszt ért el a Pritchard-skálán.

John Keating: Mi jut eszébe Walt bácsi képéről?
Todd Anderson: Egy őrűlt?
John Keating: Miféle őrűlt?
Todd Anderson: Dühöngő őrűlt.
John Keating: Ez kevés. Mondja ki az első dolgot, ami eszébe jut róla!
Todd Anderson: Egy nyáladzó őrűlt.
John Keating: Magában is lapul egy költő. Hunyja be a szemét! És mondja el, mit lát.
Todd Anderson: Behunyom a szemem... és látom a képét. Egy nyáladzó őrűltét. A tekintete szinte letaglóz.
John Keating: Nagyszerű, ne hagyja abba!
Todd Anderson: Fojtogat... És egyfolytában motyogja az igazságot. Az igazság takaró, ami alól kilóg a lábunk... (az osztály nevetni kezd)
John Keating: Ne törődjön velük! Meséljen a takaróról!
Todd Anderson: Hiába rángatja, sose lesz elég hosszú... Mindig fázunk első sírásunktól utolsó sóhajunkig, csak az arcunk takarja, mikor szűkölve zokogunk...
John Keating: ...Jegyezze meg!

John Keating: ...mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben. Látom a szemükön, hogy most azt gondolják: "én nem léptem volna ütemre", de jusson eszükbe, hogy akkor miért tapsoltak? Mindannyian igényeljük, hogy elfogadjanak, de higgyék erősen, hogy a meggyőződésük egyéni, a sajátjuk. Még ha a nagy többség emiatt rossz szemmel néz is magukra...mégha a nyáj azt bégeti is "neeem heeelyees". ...azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb. Induljanak el rajta a maguk tempójában. Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan: akár peckesen, akár kergén...bárhogyan.