The Crow (1994)

28 éves adósság volt, hogy megnézzem. Összességében érdemes volt.

Brandon Lee nagyot alakít ebben a sötét történetben.

:D

Holló-man kivakondolja magát a sárból, mert hisz mindig esik az eső Hollóman Cityben, és mindig éjszaka van. De valami mindig világít. A rosszak mindig drog, meg tetkó, meg dizsi, meg ledér lányok. A rosszak mindig kiabálják, hogy rosszak vagyunk, rosszak vagyunk, erőszakolunk, gyilkolunk, gyújtogatunk. Hollóman - aki a harci festése alapján a jó Joker - meg keményen ad a képükre, hiszen lelőhetetlen öngyógy, amúgy is már halott. A gonoszoknak hiába van nagyerejű tűzfegyverük, de azért a főgonoszok karddal hegylakóznak, jellemzően katedrálisok tetőcserepein. Jó rendőr mindig jókor jó helyen, kislány minden utcán esőben éjszaka görgeszkázik és síron alszik, mint Hacsi.

Zseniális!

Életem legmeghatározóbb filmje. Brandon Lee egy legenda, ahogyan az apja is!

Teljesen mindegy, hogy mennyire régi, idejét múlt, mint írta is valaki, vagy talán nem üt akkorát mint anno, számomra mit sem vesztett és nem is fog értékéből ez a film soha, pláne Brandon Lee miatt.
Az idézet is tükrözi, mely mai napig kedvencem:

"Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

Minden Helloween-kor megnézem.

Sajnos amúgy nekem sem állta ki az idő próbáját, elhűlve néztem újra, de végül nem pontoztam át. A fiatalkori "én" emléke él a legtöbb emberben, az akkori élmények átlaga határozza meg a mindenkori kult pontszámot.
Magamon azt tapasztalom, hogy nem egy klasszikus van, amit nem szabad újra elő vennem. Hiába egyetemes a mondanivaló, ha öreg, modoros, egy letűnt korból üzen..

Hű, elég megosztó film, én sajnos a „nem tetszett” csoport lelkes tagja vagyok. Végre megnéztem, mire verik a nyálukat a deep emolányok, és miből varratnak magukra végtelenül sokatmondó idézeteket, és azt kell, hogy mondjam, csalódtam. Iszonyú kellemetlen élmény volt. Indokolatlanul giccses ebben az egyébként egész hangulatos dark atmoszférában, se füle, se farka sztori. Egy sima bosszútörténet, a mélység benne pedig csak a felszín, ami inkább kellemetlenné teszi nekem az egészet, de semmiképp sem hatásossá. A zene legalább jó volt benne. Ennyit tudok kiemelni még, de akárhogy is, ez is a hangulat részét képezi.

Legjobb film szerintem. Bár azt meg kell hagyni, hogy valóban nem egy tömegfogyasztási cikk. Valakinek nem jön be, de aki vevő erre a hangulatra az örökre a rajongója lesz!

Én nem értem mi van veletek, kölyökkoromban imádtam ezt a filmet, de nemrég újranéztem, és irgalmatlan nagyot kellet, hogy csalódjak. A képi világ adta hangulatteremtés - még ha megvalósítás felett azért csúnyán el is szállt az idő - még rendben is lenne, de az összes többi tényező csak rántja lefele ezt a filmet a nézhetetlen kategória posványába így...minden szempontból. Neki se állok felsorolni, ehh, szomorú vagyok inkább.

Ja, és ez szerintem nem egy darkos film, inkább pink, lehúzott redőnnyel...

majdnem jó, csak nem elég vicces, komoly pedig semmiképp sem lehet

Kiváló burton-i atmoszféra és a látványvilág is nagyszerű. Viszont televan B filmes megoldásokkal, amivel nem is lenne gond, csak eközben az egész film le van öntve egy kis giccsel. Erős 3-mas mondjuk, mert vannak benne nagyszerű jelenetek is, de néha bizony mosolyogtam olyankor is, amikor szerintem a filmnek nem volt célja kiváltani azt.

Egyébként "nem ritkán maguk a graphic novelek írói is önmagukat mintázzák meg a művekben. A detroiti tehervagonon született, aztán hátrahagyott James O´Barr a gyerek- és kamaszkorában elszenvedett megaláztatásokat, valamint az élete szerelmét elgázoló részeg sofőr miatti bosszúját, fájdalmát írja ki magából A hollóban." (Sz. Á.)

Évek óta nem láttam, de tegnap újranéztem, és örömmel tapasztaltam, hogy eszem ágában sincs az ötös osztályzatomat lejjebb venni. Kiváló film még mindíg, több ilyen erős atmoszférájú mozi kellene, ahol nem a CGI-tól várják a csodát, hanem kreatívan használják fel a díszleteket és az operatőri munkát a hangulat megteremtéséhez.

Évente egyszer ilyen tájban megnézem. Kult.

Kultuszfilm. Nekem anno VHS-en mutatta meg édesapám ezt a filmet,ez neki az egyik kedvenc filmje. Már akkor is végig sírtam. Azóta többször láttam,és megunhatatlan. A cím persze,az rettentő rossz,de,gondolom azért lett az eredeti "Varjú" helyett "Holló",mert egyrészt elhangzik benne Edgar Allan Poe(egyik kedvenc írom/költőm)verséből is egy részlet,másrészt talán az említett mű miatt(ami ugye azért elég ismert,ha más nem,de,a "soha már"biztosan az)Gondolom részben emiatt lett ez a cím. Brandon Lee legjobb alakítása.
Én ajánlom a megtekintését.

Nem értem, hogy annak idején miért adtam erre a filmre csak hármast. Tegnap újranéztem, azóta is a hatása alatt vagyok. Talán a valaha készült legsötétebb (darkos) film. Remek zenék, látvány és alakítások. Brandon Lee félelmetesen jó alakítás nyújt. Sajnálom, hogy sohasem fog kiderülni, milyen színészi karriert futott volna be. Maradt volna Van Damme, Lundgren szinten s most szerepelhetne az EX2-ben, vagy talán sokkal komolyabb irányba fordult volna, ezen film után...

Meglesz az is. És most még jobban látni akarom!

Nálam egyébként hasonlóan áll a két film. Ha ez tetszett, azt is ajánlom.

Nem láttam a BurtonBatmant, de nagyon Batman hangulatom volt. Sötét Gotham City másik szuperhőse (?) a Holló. Azt hittem egykor, hogy ez egy horror, de aztán egy haverom felvilágosított, hogy a 18-as karika ellenére eléggé 12-es szagú thriller. Hát nem valami horror az igaz, de a vér erősen ott van. Eszméletlen jó látványa van és kameramanja, csak az utolsó jelenetnél nagyon látszik az, hogy az egész város műterem. Ez bennem ragadt és most mindig ha eszembe jut, akkor kis röpködő Brandon Lee-ket látok egy makett felett.... :P
Lee arcát eszméletlenül megoldották. Alig vettem észre, hogy az már nem ő, vagy bevágott arc.
Egy erős négyes! 75%

Na, egy Tim Burton/Johnny Depp-félére befizetnék. : D Mondjuk hangulatában kicsit a 89-es Batmanre hajaz A holló, de Burtonnel elég szép kis fekete-komédia lehetne ebből.

Gondolom te is fenntartásokkal várod. Nem éppen ezt kívánja meg ez az alapanyag...

Arra várhatsz, realista, dokumentarista remaket akar a rendező.

Én sem ismerem a képregényt, de ez egy remek film. Draven karaktere kellően árnyalt, én át tudtam érezni a fájdalmát, mégha a film tudatosan nem is erre épít. Mondjuk sokat gondolkodtam a négyes és az ötös között, mert távolról nézve sem egy hibátlan alkotásról van szó, de a képi világa és a hangulata annyira szuggesztív, hogy az zseniális. Itt még Proyas szerzői látomásait nem fogták vissza holmi stúdiók, mint a Képlet, vagy az Én, a robot esetében. Egyébként ha már úgyis jön a remake, én egy Tim Burton-féle Hollóra befizetnék, persze Johnny Depp főszereplésével...:)

Mondod te.:) Lehet, nem a legerősebb a szerelem fenntartásának célja (1-2 közhely befigyel), de van egy-két arcközeli vagy totál, amik tükrözik a tudós belvilágát. Vagy akkor mit mondjak? Mondom a 2006-os Óment. Elválás alatt pedig azt értem, amit te mondasz, hogy nem elválás: az egyik komponens vagy agyonlúgozottan vagy egyáltalán nincs jelen. Hülye példa lesz, de ha házasságban élsz, de a te preferenciáid nem segitik elő a harmonikus együttlétet vagy oly minimálisan, mintha sose lett volna, jöhet a válási procedúra.

Az minden szempontból üres, nincs minek mitől szétválnia:)

Például úgy, ahogy mondjuk szerinted A forrásnál.:)

Számomra egyértelműen nem válik külön (de nem is értem, hogy lehetséges, hogy különváljon).

Azért, mert ez a film gótikus látványvilág nélkül is megállna a lábán, ha a főhős szenvedése erőteljesebb volna, és akkor lenyelném a szimbolikát vagy a látványvilágot. Így nem, most csak különválik. A Wanted pedig egy aljas történet szerintem filmen is: ahogy Wesley a sarkára áll, és pofon csapja a haverját a klaviatúrával... én ilyesfélének képzelem a Millar-i nyelvet is. Emlithetném a 4. fal lebontását, a kitartott, izzadságszaggal és lüktetéssel vértezett plánokat, amik az odamondás célját szolgálják.

Nem értem, ezt miért mondod, itt a zene és a képi világ a főhős szenvedésnek leképeződése. A Wantedben ellentétben... ott a képek csak coolak (vagy azok akarnak lenni), de nem mondanak semmit.

Tudom, csak A hollónál nemigen mesél, maximum elbűvöl, mint egy MTV-klip és napjainkban a szavak és a képek egyre élesebben elválnak már, a szó gyakran alárendelődik a látványnak, és ritkább, hogy a kép szóként is működjön. De a Wantedban igen, ott mesélnek a képek, és akkor hadd ne emlitsem például a Veronika kettős életét.

A film sajátja, hogy vizuálisan (is) mesél. Sokszor nagyon is másodrangúak a szavak (és bőven nem csak a popcornmozikban)

Hiába, nálam mindig a szavak lesznek elsőrendűek és a képek másodrangúak, még ha efelett párszor (Becstelen Brigantyk) brutálisan átsiklok. A V-ről azt mondanám, kevésbé zanzásitott, mint A holló.

Pedig a V semmivel nem kevésbé "lebutított" az eredetihez képest, mint ez (és ott még a két mű célja sem különbözik olyan látványosan). Nem csak a zene, az egész képi világ nyomaszt, és nekem ennyi elég.

"És azért a főhős világfájdalma vastagon benne van a filmben is, csak nincs annyira előtérbe tolva, mint az eredetiben."

Épp ez az.:) Világos, hogy egy adaptációnak nem felolvasássá kell válnia, ám a szellemiség redukciója sem mindig előnyös, sőt! A V, mint vendettát szintúgy tudom az eredetihez mérni, ám a Moore-szöveg és a McTeigue-"szöveg" is azért a várt politikai thriller-jelleg felé mutattak, még ha a filmben a hatalom megragadásának szándéka nem olyan polifón, több epizódos (a Helen Heyer-szál, és a hozzá járuló mellékegységek teljesen kimaradtak pl. a skót gengszterrel, és ezt el tudom fogadni), hanem rövidebb és akciódúsabb, de nem zavaró mértékben (a képregényben tán 1 volt, a moziban tán 2). Vagy ott van még az Engedj be! Lindqvist regények szubsztanciája filmen is remekül érvényesül az irott változat epizodikusságának egyszerűsitése ellenére is. Greame Revell zenéje valóban tökéletes, érezteti, min mehet(ne) keresztül Eric és hogy mi a végállomása, de a lényeg mellőzésével számomra csak a levegőben lóg. Proyas abból a szempontból diadalmaskodott, hogy kliprendezői vizualitását átmentette a filmbe is, holott ő és Brandon bevallottan a képregény szerelmesei, vélhetően a velő miatt.
JeszKar: Igaz, amit mondasz. Az az Ian Curtis-mozgást kölcsönvevő traumatikus ráismerés-pillanat egyes egyedül fel tudja venni a versenyt az O'Barr-i gyomorszájon rúgások összességével, de még mindig csak egy jelenetben letudott "szellemidézés" az egész.

Én is úgy érzem, hogy azért Draven itt is szenved, emlékezünk csak vissza arra a jelenetre, amikor először visszatér a lakásba, és újra "átél" mindent.

Én olvastam a képregényt, és zseniálisnak tartom azt is, meg ezt is. Tény, hogy aki a képregény hű adaptációját várja, az valószínűleg csalódni fog a filmben, de hát egy adaptációnak sosem az a célja, hogy felmondja az eredetit. De persze értem, a filmváltozat valóban egyszerűsített és hollywoodosított, simán elfogadom, ha valaki ezt negatívumként értékeli - sok más esetben én is. Itt viszont nem éreztem úgy, hogy a különböző cél és megközelítés kárára vált volna a filmnek (ahogy pl. a V for Vendetta esetében sem), Proyes a maximumot nyújtotta abban, amit nyújtani akart. És azért a főhős világfájdalma vastagon benne van a filmben is, csak nincs annyira előtérbe tolva, mint az eredetiben. Pl. az egész filmzene (főleg Revell score-ja) csak ezt érzékelteti.

Ne aggódj, nem bonyolódom további vitába.:) A képregény-topikban irtam a képregényről, ha van kedved, olvasd csak el nyugodtan.

Örülök, hogy sikerült megértetnem, hogy mit akartam kifejezésre juttatni. :)
Ez a egy képregény az képregény, a könyv az könyv, a film pedig film dolog szerintem nagy kár volna, mert sok jó filmtől esnénk el, ha soha nem lettek volna adaptációk. (Na meg tízszer annyi rossztól... :P De kit érdekel? Én azokat nem nézem, az alkotóiktól meg nem irigylem a fizetést.)
Mivel te ismered (és ha jól gondolom, szereted) az eredeti képregényt, ezért eleve másképp állunk hozzá az értékeléséhez, és innentől szubijektív vélemény, kár lenne elkezdeni egymást meggyőzni.

Szerintem meg kapufa. :) Ahogy a Die Hard filmcímek is. Ezt a kettőt azt hiszem angol címen szoktam hívni a hétköznapi beszélgetéseimben is. (Meg még lehet, hogy van pár, de ez a kettő jut most csak hirtelen eszembe.) De ez már OFF. ;)

"De ez nem hibája, mivel vállaltan adaptáció. Ebben az esetben a film alapjául szolgáló mű eredetiségét kell figyelembe venni."

Valahol meg tudom érteni ezt az álláspontot is, annyiból meg nyilván könnyebb nekem, hogy ismerem az alapul szolgáló történetet, bár én inkább, sőt, sokkal inkább annak a hive vagyok, hogy egy képregény az képregény, a könyv az könyv, a film pedig film. Ugyanakkor, ha az ember életéből valami okból kifolyólag kimaradt egy forrásmunka, nem tehet mást, csak önmagához mérheti az adaptációt. Sokáig nekem csak ez adatott meg A holló kapcsán, azonban szerintem a néző nem mindig tudja függetleniteni magát azon prekoncepcióktól (feltéve, ha a füleibe jut, és nekem már 2006-ban bejutott), amiket az eredeti hire támaszt. Jelen esetben azt, hogy a '89-es képregény világfájdalomból táplálkozik, és jóval hangsúlyosabb benne Eric Draven (a voltaképpeni kölyök James O'Barr) önostorozása, mint a gyilkosságsorozata, ráadásul gyönyörű szép ceruzarajzok játszadoznak az olvasó lelki húrjain. Úgy tudtam volna esetleg elfogadni Proyas filmjét igazán, ha fele-fele arányban tünedeznek fel ezen összetevők, ám jól láthatóan a kisilabizálható bosszúmenet részesült előnyben, amit egy kiválóan fotografált és utómunkált látványvilággal sikeresen palástoltak.

Miért szerintem a Nyolcadik utas a halál cím telitalálat.

Egyébként nem ismerem a képregényt, úgyhogy nem tudom, hogy mennyi köze van a filmhez, valamint nem tudom, hogy mennyire kell egyenlőként kezelnünk a képregény és a film történetét. Nem is mentem bele ennek boncolgatásába, csak általános értékűen megjegyeztem, hogy egy képregényfilm történetét az alap képregény alapján kell megítélni. (Erről majd később részletesen.) De ha te azt állítod, hogy nem sok köze van a két történetnek egymáshoz, azt készséggel elhiszem. Viszont, mivel nem ismerem az eredeti történetet ez nem is befolyásol a film értékelésében. (Ezt úgy magyarázatként az értékelésemhez.)

Az idézett mondat így önmagában tényleg ellentmondásos. :)
Valami olyasmit akartam mondani vele, hogy a film egy képregény alapján készült, tehát természetesen nem eredeti a sztorija. És ez ugyanúgy igaz a többi novella, regény, képregény adaptációra (az Oscar díj esetében is külön kategória van az adaptált forgatókönyvre). De ez nem hibája, mivel vállaltan adaptáció. Ebben az esetben a film alapjául szolgáló mű eredetiségét kell figyelembe venni. (Amit jelen esetben nem ismerek, úgyhogy ebbe nem is megyek bele, hanem olyanokra bízom ennek kitárgyalását, akik ismerik.)

Visszatérve az értékelésemhez, a hozzászólásom első mondatát idézném. Tisztában vagyok vele, hogy nem nagy film. De ettől függetlenül engem úgy megfogott a hangulata (na meg gyerekkori kedvenc), hogy megvett kilóra. Valahogy úgy, mint a Mad Max 2 esetében.

Más: Hihetetlen mennyit vitáztok a Holló cím helyességén, mikor ennél sokkal nagyobb félrefordítások is léteznek, és ez esetben szerintem még jobb, mint az eredeti (Ellentétben mondjuk az Aliennel... brrr... :S)

"Meg egyébként a képregény storyja eredeti, úgyhogy az abból készülő első filmnek szerintem ostobaság nem eredetinek tekinteni a történetét."

Ezt nem értem.:) A kettőnek alig van köze egymáshoz, miért kéne egyenlőként, ugyanoly eredetiként kezelnem őket? Te magad egyébként a képregény eredetiségének említésével nyitsz, nem világos hát, hogy a következő tagmondatoddal, az (írásműt igen-igen popularizáló) film értékelésével miért szakítod meg az imént kezdett gondolatsorod?
Lehet, én ültem le elé fokozott elvárásokkal annak idején (egyébként nem:D), viszont az idézett mondatok akármelyik "Üsd-vágd, nem apád, nem anyád!" produktumból vagy egy kizárólag az Oscar-nagykönyv paragrafusait követő író tollából származhatnak szerintem. Úgy gondolom, James O'Barr önéletrajzi ihletésű "képeskönyvével" szemben Proyas munkája nem önállósult. Produceri önkény révén (ld. Brandon Lee művészi kívánságát, de az legyen a legkevesebb) sajnos nem bízik önnön nyelvezete meggyőzőerejében, a forrásműből várható szimbólumok (irónia, kétségbeesés, dalszövegek, versrészletek - mind az eredeti mű kulcsszavai) erejében, ráadásul továbbra is bosszant, milyen erőszakosan toldották a játékidő végére a képregényszerzői indíttatást bizonyító szentenciát: "A házak leégnek, az emberek meghalnak, az igazi szerelem viszont örökké tart." Nem él önálló életet. Amennyiben formabontó, drámai képregény-adaptációt vár tőle az ember. Audiovizuális szőnyegbombázásra szavazó, a Jó és Rossz örök harcára újabb variációt nyújtó fantasy-akciófilmként, vagyis amiként a "szűz" nézők zöme találkozik vele, azonban tökéletes. Ezt meg kell hagyni a technikai kivitelezéssel együtt, ám számomra ez a mentőtaktika édes kevés volt mindig is (pláne, hogy nyáron volt szerencsém a képregényhez is), úgy éreztem, mintha a '80-asok üresfejű akciófilmjeinek örökségét vinné tovább, így a fel-feltörő agóniákat rendre elnyomja a kemény rockkal támogatott akció, és egy idő múlva jól láthatóan túlsúlyba is kerül. Ahogy mondod is: "ez a film tényleg nem egy nagy film".:) Két szék közé, a földre hajított a mozgókép-értelmezés.
JeszKar: Felesleges szerintem ornitológiai boncolgatásnak kitenni szegény lélekkalauzt, csakúgy, mint a címválasztáson filozofálni.:) Maradjunk annyiban: nem vitatom, hogy a tömegek számára "A holló" cím fülbemászóbb, ám részemről nem itt dől el, mire ülök be. Az Affilction sem fog veszíteni letaglózó pszichológiai töltetéből azért, mert Kisvárosi gyilkosság címre magyarították.

És az sem lebecsülendő tény, hogy egy hollót láthatunk a filmben (ami persze egyben varjú is)

Nyilvánvalóan Varjúnak kéne fordítani, csak hát az nem olyan elegánys, mint a Holló. Lehet, hogy a fordítónak eszébe jutott E.A. Poe híres verse, a filmnek ugye eléggé sötét világa van (többnyire éjszakai jelenetek vannak benne), szóval részemről érthető a félrefordítás.

Nem tudom, nekem valahogy nem hangzik az jól, hogy The Raven, nem valószínű, hogy beülnék rá a moziba.

Igazából ez a film tényleg nem egy nagy film, de engem megvett kilóra.
A sötét, árnyákos hangulat, az égő város, az örökké eső eső (bár örökké nem eshet, de a filmen ez nem látszik :)), a gótikus díszletek, és szerintem az operatőri munka gyönyörű.
A hangulata ennek a filmnek magával ragadó, és zseniális.
Meg egyébként a képregény storyja eredeti, úgyhogy az abból készülő első filmnek szerintem ostobaság nem eredetinek tekinteni a történetét. Aztán, hogy azóta mit műveltek ezzel a sorozattal, az más kérdés. Azokat a filmeket nem is láttam, és nem is fogom megnézni, elég, hogy láttam a Baaad Movies bemutatójukat. :P

Miért lenne rossz a Raven? A főszereplő vezetékneve is majdnem ez, csak van előtte egy "d" betű is. :)

De magyarul a Holló jobban hangzik, (igaz angolul meg milyen rosszul hangozna az: The Raven), egyébként a holló a varjúfélék családjába tartozik, úgyhogy nem olyan súlyos hiba.
Egy pillanatig pedig azt hittem, hogy itt is egy megtérést láthatunk tőled, mint a tégla esetében :) de ez fordítva sült el.

Egyre kevésbé nyűgöz le A holló, aminek A varjú címre kéne hallgatnia.;) Szimpla bosszúhistóriaként reppent el 4 éve is az első 90 perce, és azóta akárhányszor belepillantok, csupa átlag akciófilmes benyögés ("Hadd gondolkozzak!" "Bassza meg, nem fogadom el."; "Patkány ott fekszik." "Így van!"), jó pár szívszorítónak szánt, ám igazából csak falazó dialógus ("Szellem vagy?" "Néha." "Esik." "Örökké nem eshet.") és különösen Sarah visszatetsző, didaktikus zárómonológja nyomja a dobhártyámat. A gótikus díszletvilág és a fülbemászó nóták kirántják ugyan Proyas verzióját a kátyúból, ám Eric, a magányosan vándorló, önpusztító élőholt agóniáját örökké hiányoltam, hiányolom és ismerve az eredeti képregényt, hiányolni is fogom. Nagyon. Számomra O'Barr monodrámába oltott, éjsötét szerelmeslevele az igazi Varjú. Hollywood sajnos ismét egyszerűsített.

Nagyon jó az élők és holtak összekeveredése a filmben és a forgatásnál.Lee egy halottat játszik, aki visszatér az életbe, miközben egy élő színész volt aki a film vége felé meghalt.Nagyon jó a gótikus rock háttér.A film és a forgatás /Lee rejtélyes halála/ miszticizmusa összemosódik.Tegnap bicajoztam egyet,tele van Szeged varjúval, vajon melyik Brandon leleke?

Valahogy sosem értettem, miért dícsérik annyira ezt a filmet. Szerintem valami eszméletlen gagyi az egész. :D
Hihetetlen béna trükkök és dumák, irtózatos klisés karakterek, satöbbi.

Még ma is sokadik nézésre is zseniális filmnek tartom a Hollót. Talán a legjobb a képregény adaptáció volt, amíg nem jöttek olyan remekművek, mint a Ghost in Sheel, Sin City vagy az Oldboy. Annyi dicsérőjelzővel tudnám illetni a filmet, hogy megvirradna, mire végeznék. Úgyhogy csak így kulcsszavakban-
Remek atmoszférateremtés, rendkívül hangulatos zene. Képi világ lenyűgöző, nem csak látványterv, de vannak benne teljesen egyedi, már-már képregényes beálltások is. Ráadásul a film szinte minden mondata kincset ér
Na persze ott a színészi játék is, és nem csak Brandon Lee-re gondolok, hanem Top Dollar Michael Wincott-ra is, mindketten szenzációs alakítást nyújtanak.
Kicsit méltatlanul elfeledett filmnek érzem, legalábbis képregényes filmek viszonylatában.

Stephen Norrington (Penge, A szövetség) egy remake-ben gondolkodik. De mi szükség van rá? Talán Proyas kolléga rosszul dirigált '94-ben?

A halálakor már majdnem az összes jelenet fel volt véve, amit később összevágtak. Néhány jelenetben a dublőre, Chad Stahelski is segédkezett.

Ki játszotta tovább Brandon Lee szerepét?

Érdekesség, hogy az Eric Draven név magában rejti a raven szót, ami ugye hollót jelent.

A Holló:


Brandon Lee utolsó de nagyszerű munkáját újra megcsodálhattam immár 2- szor. Emellett ezt a sötét kicsit a BurtonosBatmanre hajazó világ nagyon bejött és a ZENE az ami nagyot ad a filmnek.

A magas korhatár is látszik véres erős idegzetűeknek való sötét film lett.

Egy igazi vérbeli felnőtteknek only képergényfeldolgozás ez nagyszerá rendezéssel, nagyszerű Brandon Leevel és a Holló világával. :)



82%

A "holló" szó magyarul jobban hangzik :)

Amúgy a "Crow" az angolul Varjút jelent. A holló szóra mást használnak az angolok. Szóval a filmnek igazából az a címe, hogy: "A VARJÚ". LOLXD (Magyarra fordításból elégtelen XDXD)

Ez a film abszolút kedvencem, minimum tízszer megnéztem már, jár az 5 pont.

Ez egy jó kérdés. A többit is megnéztem, de nem ájultam el -sajnos-. Talán ha elájulok, nem tudom meg, mennyire elszúrták. :( DE az első rész a kedvenc filmjeim közé tartozik:)

mi a francért kellett ennek további részeket csinálni?