(felállítják a Jézus-keresztet az udvaron) Bagoly: Ahhoz képest, hogy halott, dögnehéz...
Casares: Mi történt?
Luis: Nemzetközi brigád. Két spanyol, hat kanadai, egy kínai. De mit keres egy ferdeszemű a spanyol háborúban?!
Casares: "Maradj velem, ahogy fényem kihúny. Ahogy a vérem lelassul. Ahogy érzékeim megsemmisülnek fájdalmukban. Ahogy a szívem elgyengül és létezésem ideje lassan lejár. Maradj velem, ahogy törékeny testemet elborítja a fájdalom. Az igazság pillanatában, mikor az idő megáll, és nem marad más, csak por, az életet lángok emésztik fel. Maradj velem, ahogy kihúnyok, hogy megmutasd küzdelmem végét, és az öröklét szürke fényét az élet sötét szélén."
Casares: Mi is az a kísértet? Egy tragédia arra kárhoztatva, hogy újra és újra megismétlődjön? Emésztő fájdalom lehet. Valami halott, ami még mindig élőnek tűnik. Egy érzés lebegve az időben. Mint egy elmosódott fénykép. Mint egy hálóba ragadt rovar. Egy kísértet. Ez vagyok én.
Jacinto: "Mit ér a herceg birodalma nélkül? Mit ér az ember melegség nélkül?"