Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Köszönöm a linket, hát nem minden esetben erre gondoltam...
Pl. megússza az, akinek a nevét leírja az áldozat.( Kapj el, ha tudsz!) Gondolom, a papírt tanúk jelenlétében kellene megtalálnia.
előzmény: critixx (#5)
A legtöbbször sehogy. Régebben készült egy ilyen lista, amit egy jogász végzettségű rajongó készített, megpróbálván elméletben kitalálni, hogyan végződtek volna Columbo esetei a bíróságon.
A lista alapján a 80, Columbo által letartóztatott gyilkosból:
14 embert ítéltek volna életfogytiglanra
5 ember kapott volna halálbüntetést
19 ember kapott volna 5-20 évig terjedő börtönbüntetést
24 embert nem ítéltek volna el bizonyítékok hiányában és/vagy jó ügyvédi védelem miatt
18 esetben valahogy máshogy végződött volna az ügy (pl. az ételkritikus öngyilkos lett volna még a tárgyalás előtt, a CIA ügynök Brenner megszökött volna a letartóztatásból, stb.)
előzmény: csabaga (#4)
Nézegetve a Columbo filmeket, a bizonyítékok általában az adott helyzetre épülnek és lélektaniak.
Mindig gondolkozom azon, ezek bíróság előtt hogyan állnák meg a helyüket.
A Diplomáciai mentességben a tettes aláírja a beismerő vallomását, de ennek ellenére hozzáteszik, ha visszavonja, a hazájában lesz nemulass.
előzmény: critixx (#3)
Valóban, szintén az első évad gyengébb epizódjai közül való. Roddy McDowall eléggé irritálóan ripacskodik, amúgy jellegtelen mind a gyilkos, mind a történet. A lebuktatás valóban jól sikerült, talán az egyetlen valóban remek pontja az epizódnak, azonban itt még annyi bizonyíték sincsen mint a legutóbbi részben. Abszolút semmi.
Ennél magam is jobbat vártam. A végjáték valóban szenzációs, de a történet és a nyomozás nem eléggé érdekes, nem kelti fel eléggé a néző figyelmét. Ugyanez a helyzet a karakterekkel. Először azt hittem, Roger személyében majd kapunk egy vicces, szimpatikus gyilkost, akinek még többé-kevésbé az indítékaival és a céljaival is azonosulhatunk, ehhez képest egy teljesen szürke, nem is annyira szórakoztató, sőt helyenként ellenszenves antagonistával van dolgunk. Ezek a korai Columbo-epizódok nagyon hullámzó színvonalat képviselnek: van köztük néhány egészen kitűnő darab is, de néha bizony becsúszik egy-egy középszerű munka. A Rövid szivar sajnos az utóbbiak táborát erősíti.
A lebuktatás talán a legzseniálisabb az egész szériából, sőt, talán az egyik legjobb jelenet is, de az egész epizód összességében mégsem tetszett annyira. Az, hogy a gyilkos ugyanúgy játssza az idiótát, mint Columbo, sőt színpadiasabban, nem igazán vált be nálam.
A végjáték valóban zseniális, de erre tisztán emlékszem. Micsoda jelenet, ahogy Columbo nyugodtan elkezd szivarozgatni, miközben a gyilkos eszét veszti.