No Reservations (2007) ☆ 👁

Ízlések és pofonok

(Scott Hicks)

amerikai-ausztrál szerelmi történet, vígjáték

3,2
★★★☆☆
241 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-05-16 16:07:45 MicaHiro (?) #6

-

2020-05-16 12:37:26 Lady Ópium (3) #5

Catherine gyönyörű, Aaron nem egy matyóhímzés, kevernek-kavarnak, közben főznek is valamit a menzán,igen csak sablonos,néhol unalmas mozi.
Felejthető darab.

2009-06-29 22:28:26 Raul (1) #4

kb. egyetéretek az előttem szólóval, de ez egyszer is alig nézhető kategória, nekem a hármashoz kicsit több kellene ennél

2009-03-28 18:09:56 Rainbow (3) #3

A tucatremake/tucatfilm biztos receptje:Végy két ismert színészt, a hölgy legyen a férfiak szemének kedves, az úr pedig a hölgyekének. Adj hozzá egy árván maradt gyereket, az összes létező filmes közhelyet, amit ismersz, spékeld meg egy nagy adag kiszámítható fordulattal, majd a tetejét hintsd meg egy halom végtelenül elnyűtt frázissal és kamera-beállítással, és máris kész a garantáltan átlagos, egyszer nézhető tucatmozi. Röviden és velősen ennyit az Ízlések és pofonok című filmről.

2008-12-01 08:01:19 walter gábor (4) #2

Féltem, hogy a szokásos rózsaszín szirupot kapjuk, de nagyrészt dráma, szerelmi történettel. A filmnek van eleje, közepe és vége (ez sok filmnél már bevált). A rendező és operatőr nem akar Oscárt, csak elmondani nekünk a történetet. Ami nem túl bonyolult, akár ki is találhatjuk mi fog következni, de az egész film valósnak hat, beleérezhetjük magunkat, akár rólunk is szólhatna (talán a férfi főszereplő karaktere lehetne túlzás).
Jó film, ne várjunk sokat tőle, csa egy jó történet.

2007-09-17 10:04:08 Daemiaen (2) #1

Ízlések és pofonok (No Reservations, 2007, forgalmazza: InterCom)

Az átlagosnál semmivel sem jobb Bella Martha amerikai remake-je szinte tökugyanaz, giccs-pepitában. Ami miatt mégis szórakoztató az egész katyvasz, az a tökéletes mellényúlások a színészek tekintetében. Ugyanis sem Zeta-Jones, sem Eckhart nem hiteles (a kis Abigail Breslinről ezúttal hallgatnék) szerepében, valamilyen szinten mégis élvezetes igen fura kettősüket nézni. Scott Hicks rendező semmit sem bízott a véletlenre: minden hagyományos fordulatot bevetett a siker érdekében, a kiszámítható fordulatok, a kötelező szomorú és vidám súlypontok mind-mind megtalálhatóak az Ízlések és pofonokban, amelyből pont az hiányzik a legjobban, amit a leginkább próbáltak beleerőltetni: a dráma.

4/10