La finestra di fronte (2003) ☆

A szemközti ablak
Facing Windows

(Ferzan Özpetek)

angol-olasz-portugál-török dráma, szerelmi történet

4,0
★★★★☆
150 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆
2018-03-05 ChrisAdam

Öröm rátalálni a filmművészet még feltérképezetlen területeire és rácsodálkozni, hogy milyen sok értékes látnivaló van még. A La finestra di front pedig túl különleges alkotás ahhoz, hogy csak úgy elmerüljön a feledésben.

Ugyanis rendkívül érdekfeszítő film, a szó szoros értelmében. Özpetek nagyon ügyesen építi fel a sztorit, csupa titokzatos elemet válogat össze, melyek kérdéseket szül bennünk, a feszültség pedig nőttön-nő, ahogy a válaszokat keressük. Meglepett, mert nem erre számítottam. A hangulatos olaszországi környezet tökéletes helyszín ehhez a titokzatos drámához, az éjjeli sikátorok és zsúfolt utcák, a kisváros idilli atmoszférája rendkívül jól öleli körül a cselekményt. Rendkívül szorosan bejárjuk az állandó helyszíneket, ami még inkább segíti azt, hogy Giovanna drámáját és lelki fejlődését testközelből éljük meg.
Hibája ugyanakkor, hogy mikor a feltett kérdésekre apránként választ ad és a feszültség oldódik, helyébe pedig a kitűnő részletességgel és érzékletesen bemutatott szerelmi szál kerül, a film egész hangulata egészen megváltozik, a kíváncsiság alábbhagy, ez egy majd' fél órára lejjebb tekeri az élményfaktort. Pedig érdekes ellentmondás, hogy a szerelmi szál és Giovanna története egy igen érdekes szituációt szül, a két főszereplő közti románc szenzációsan jól van felépítve, szikrázik köztük a levegő, ám ez mégsem ad olyan erős löketet a játékidőt tekintve, hogy fenntartsa azt a figyelmet, amibe korábban beleszoktatta nézőjét. Talán túl hamar történik a profilváltás és kicsit szokatlan lesz az addig megismert szüzsé tekintetében. Sok helyen fókuszálatlan is lesz, elhagyja a szoros lendületét a film, ez némely szempontból előnyére válik, az összképet figyelve viszont mindenképpen hátrányára.
Egészen az utolsó negyed óráig, mely újfent csupa zsenialitással szolgál, a filmművészet nagy ajándéka a csúcspont, amiben a főszereplő egészen élesen szembenéz mindazzal, ami a filmben kérdésként felmerül benne. Ez a szembenézés pedig hihetetlen kreatívan történik, így igazán izgalmas és meglepő fordulat található a fináléban.

Özpetek látszólag nagyon mesterien ért ahhoz, hogyan másszon bele a részletekbe úgy, hogy ne vesszen el azokban. A La finestra di fronte legalábbis ezt mutatja, mind Simone és Giovanna kapcsolata, mind a szerelmi szál rendkívül érzékletesen van kidolgozva. A film figyel a részletekre, amiket elsősorban a főszereplő Giovanna Mezzogiornonak köszönhetünk, aki nemhogy csak egy rendkívül kedves arcú hölgy, de kitűnő színésznő is. Nagyon ritkán látni ilyen finom színészi alakítást, arcán haloványan, de jelentőségteljesen mutatkoznak meg az érzelmek, sok jelenetnél csodálkozva figyeltem, ahogy milyen meggyőzően adja át az adott pillanatot.
Bravúros egyébként, ahogy a fegyelmezett forgatókönyv több témát érintve mindegyiket ki tudja szépen bontani, de éppen csak annyira, amennyire kell. A hétköznapokba való belefásultság, az ebből fakadó boldogtalanság és más életbe vágyódás, majd ennek beteljesülésére való lehetőség... Miközben a szerelem különböző fázisait és helyzeteit különböző szereplők által ismerjük meg.

Remek film, Özpetek filmográfiáját mindenképp szem előtt fogom tartani, egy igen markáns darab A szemközti ablak, aminek habár vannak gyengeségei, de egy rendkívül elgondolkodtató és beszippantó film, amit melegen ajánlok minden fórumtársamnak!

80%

Vissza a cikkekhez...