Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Ebben a filmben csak az az egyetlen baj, mert látványra "színes-szagos, szivárványos", hogy noha úgy tűnik, mintha meleg lenne, transzvesztita, leszbikus, meg mit tudom én mi minden van még..de ebből semmi sem igazi. Túljátszott, elképzelt, könyvből kivágott, rosszul rajzolt, erőltetett és hiteltelen. A játékidő kb. első három percében el tudom dönteni, igazi-e a mű, átégette-e azt, aki készítette, volt-e valódi tétje, mert a művészete által önmagával szeretett volna diskurálni, vagy pedig csak úgy csinál? Összedobott egy filmecskét e sok cafatba tépett, divatos témából, melyet százhuszonharmadszorra ismétlünk, amikor a kisfeleség nagyot döbben, mert nem vette észre hét éven át, hogy a férje nem meccsre járt, hanem a szeretőhöz. Hát nekem épp pont nem az együttérzés jut eszembe, hanem, hogy tessék jobban figyelni a férjekre, odanézni, ránézni, nem mellette élni, hanem vele. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy fordulhat ilyen elő, odafigyelő feleség már azelőtt látja a szerető érkezését, hogy az még a szobába be sem jött. Ha szereti a férjét, benne él, vele, része. Ennek okán ismeri, talán jobban is, mint az önmagát.
..az meg külön talány, hogy Grecsó Krisztián ezt az eljátszósdit, hogy-hogy nem vette észre? Mert az egyik kedvenc filmje ez, én is miatta néztem meg. Kíváncsi voltam, ez a sokat tapsolt író mit tart legjobbnak..na ja...
Öblítsünk.
Nagyon érdekes alaphelyzetet mutat be a film, képtelenség nem odafigyelni. Özpetek következő filmje ezért is volt nagyon jó, mert rettenetesen felcsigázta a néző kíváncsiságát az első percektől fogva. Itt kifejezetten "abnormális" szituáció kerekedik ki a történetből, amit aztán képtelenség letenni, mert kíváncsiak leszünk arra, hogy mit hoz ki belőle a rendező. A film gyengéje pedig ebben van: a cselekmény kibontakozása már elég gyenge és unalmas, a finálé még okoz pár szép pillanatot, de a kihagyott ziccer érzése most igencsak várható.
Pedig itt is látszik, érződik, hogy Özpetek ért a színészeihez, az érzelmes pillanatok megalkotásához, a főszereplő hölgy kitűnő és van pár közel zseniális jelenet. A szemközti ablakhoz viszont messze nem ér fel. 55%
Nem sokáig jutottam a filmmel. A baleset olyannyira igénytelen, és hiteltelen volt, hogy úgy döntöttem inkább nem akarom látni.
Kb 7 éve láttam még a Cirkogejzírben és most újra megnéztem.
Nagyon szerethető film. Nekem 7 éve és most is ez az utórezgés maradt meg belőle.
bocs linkelni nem tudok,
szóval, itt a másik: kritika2
Maradjunk abban, hogy tiszteletben tartom a véleményedet, és fenntartom a magamét. Ha érdekel másoké is, itt van két kritika:
Tudatlan tündérek 1
Tudatlan tündérek 2
Nem csak a szereplők, de az egész film a nőt állítja be hibásnak, és a végén meg ő érez bűntudatot. Mintha valaki levágná a kezem és én kérnék tőle bocsánatot.
Amúgy nálam valóban ellenpropagandaként működik, nagyon ideges lettem miközben néztem, film még ennyire nem dühített fel és ezért is kapott egyest.(pedig ha én egy filmnek egyest adok, akkor az maximálisan megérdemli)
Ha igaz lenne, amit írtál (a szerencsétlen, megcsalt nőt "letámadják", "gonosznak állítják be"), akkor a film nem lehet "melegpropaganda", legfeljebb ellenpropaganda. Valójában a film azt mutatja be, hogy egy szerelmi háromszögben mind a három szereplő megalázó helyzetben van: a feleség és a szerető is, utóbbi folyamatosan szenved, az előbbi csak azután, miután megtudja, hányadán állnak a dolgok. A filmben tulajdonképpen lényegtelen, hogy a szerető milyen nemű. Más kérdés, hogy a film empátiával közelít a melegekhez, és negatív sablonok helyett inkább pozitív sablonokkal operál. A film nem jó, de nem azért, amit írtál, hanem mert lehetne összetettebben ábrázoló, mélyebb, drámaibb.
előzmény: uccse (#3)
Nos. Ha erről szól, akkor a lehető legrosszabb megközelítése a témának. Ez egy propagandafilm, ami a melegek felsőbbrendűségét hirdeti.
Csak képzeljük magunkat a nő helyébe: Kiderül, hogy a férje nem csak folyamatosan csalta, de volt egy másik élete is, amiben meleg volt, és amikor a nő ezt megtudja, akkor őt támadják le, és állítják be gonosznak, meg mondják, hogy ő tehet az egészről. Most komolyan, ki az, aki úgy viselkedne ebben a helyzetben, ahogy a nő teszi?
Asszem, te valamit nagyon félreértettél. Egy film arról, hogy mennyire ismerhetjük magunkat, érzelmeinket, mennyire a társunkat, szerelmünket, mit jelent az őszinteség és a hazugság egy kapcsolatban, mit jelent a barátság hogyan élhetjük a saját, nekünk rendelt életünket.
előzmény: uccse (#1)
Egy film arról, hogy a melegek tönkretehetik az életünket és mi ehhez nem csak jó képet kell vágnunk, de még sajnálni is kell őket.
Maga a film borzasztó ügyetlen, de a téma ellenállhatatlanul érdekes.
Sem filmben, sem személyes beszélgetéseimben nem igazan találkoztam még olyan álláspontal, ami a titkos szeretővel empatizálna, a házastárssal szemben. És ugyan nem feltétlenül értek vele egyet, de jó volt látni/hallani ilyen nézőpontot is.
Viszont a film nem csak az exszerető és az exfeleség viszonyáról, helyzetéről, érzelmeiről és a közös szerelmükről szólt. Ez pedig azért sajnalatos számomra, mert az emellett futó szálak egyáltalán nem tudtak érdekelni.
Bár az a pár dolog, ami megfogott a filmben, még mindig nem ereszt és válaszra váró kérdésekként kavarognak a fejemben.
Végül annak ellenére, hogy a film egyáltalan nem tetszett, hatással volt a saját párkapcsolatomról alkotott képemre is. Így hiába szeretném, mégsem tudom azt mondani, hogy ez egy rossz film.