Parvati anyja: Bolond ez a lány, még mindig odavan Devdasért.
Parvati anyja: A lányom olyan butuska, amikor Devdas elment, gyújtott egy mécsest, és 10 éven át egyszer sem hagyta kialudni!
Devdas Mukherjee:Ilyen hosszú volt ez a pár év, amíg távol voltam?
Parvati:Neked pár év, nekem 10 év, 2 hónap, 6 nap és 6 óra volt.
Devdas anyja: A fiam jogászként tért vissza, de nem szokott le a bolondozásról.
Devdas Mukherjee:(részegen tántorogva a gyászolók között) Mi ez a szomorúság? (anyjához) Apám kapott egy újabb kitüntetést. Egy újabb előnevet. Már nemcsak Sir, hanem Néhai is.
Parvati:Én egyszer se hiányoztam neked?
Devdas Mukherjee:Nem. Egyszer sem. Kivéve, amikor levegőt vettem.
Devdas Mukherjee:Megígérem neked, hogy mielőtt meghalok, eljövök a házad küszöbére.
Parvati:Akkor erre esküdj meg!
Devdas Mukherjee:Esküszöm neked.