Dead Man (1995) ☆ 👁

Halott ember

(Jim Jarmusch)

amerikai-japán-német dráma, western

4,2
★★★★☆
508 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2016-11-15 11:11:06 Domonkos (5) #23

Adott egy könyvelő, legyen a neve William Blake. Adott egy író, költő, festő William Blake. Adott a western, aminek lényege, hogy kiélesedik egy "új világ" képe, ami vad, erőt próbáló, modortalan, műveletlen. Végül adott a jarmuschi western, ami egyetlen kulcsfontosságú elemet hagy meg a "western világ"-ból, a folyton körüllengő halált.
A film egy hosszú bevezetéssel kezdődik, látjuk, ahogy a táj fokozatosan durvul el, és e folyamatos eldurvulásában növekszik a félelem és a frusztráció a főhősben (Johnny Depp). A film az elejétől kap egy lüktetést a vágáson keresztűl, hiszen állandó áttűnésék szakítják félbe már az első jelenetet is, majd későbbiekben szinte minden jelenet megkapja a fade out, fade in átkötést. Ez eleinte akár még idegesítő is lehet, de leginkább szokatlan, mintha egyfajta lüktetést indítana el az emberben, vagy talán, ami a filmben a későbbiekben jellemző lesz, a lassú szenvedő pislogást, a haldokló ember pislogását.
William Blake a vadnyugatra való megérkezésekor se nem elég férfi (határozott, öntudatos, felelősségvállaló, erős) a vadnyugat durvaságához, se nem elég "nagy" a nevéhez.
A film állítása, hogy a név, és a környezet sorsot ad nekünk. És ami a legfontosabb, hogy identitásunkat két dolog határozza meg, a velünk történő események, és a halálhoz való viszonyunk.
A vadnyugaton mindenki dohányzik, a vadnyugaton bárkit bármikor lelőhetnek, a vadnyugaton mindennapos a halál. A főhős igen hamar megkapja egyetlen, de az egyik legnehezebb, és legnemesebb feladatot, azzal, hogy az indián felismeri a költő nevét, és ahogy a vadnyugat egy lövéssel élet-halál közé emeli... William Blake-nek halott embernek kell lennie.
Johnny Depp pedig bemutatja ezt a változást, fokozatosan, nem hirtelen! A halál gondolatával való tudatosulás, a meghalás mint aktus elfogadása, és a haláltól való félelem megszűnése. Talán az egyik legszebb jelenet, amit mozgóképen láttam idáig, amikor a halott őz gida mellé fekszik, és átlényegül a halál tudatával.
Azzal pedig, hogy elfogadja halált, és megszűnik az élni akarás, olthatatlan vágya benne, feloldja a vadnyugat szabályait, kilép a játéktérből, és így tud hőssé válni, így lesz egyre nagyobb hírneve.
A végső jelenetben, pedig nem csak az ellenségeinek a halála, és a saját halála, de a barátja halála sem rémíti meg, mert egy magasabb nézőpont részese lesz.
Jarmusch a filmbe helyezett emellett egy stíluskritikát is. A western műfaját fokozatosan leépítő motvumok, és jelenetek árasztják el a filmet, ami "jarmuschos" filmmé teszi. Itt gondolok most a három fejvadász túlzott karakterére, akik különböző westernkaraktereket parodizálnak ki, illetve a dohányozni vágyásra, ami soha nem tud megvalósulni, vagy akár amikor a legkegyetlenebb fajvadász egy ikon szerű képet ismer fel a halott emberben. Lehetne arról vitatkozni, hogy ez szükségszerű volt-e a filmben, én úgy éreztem, hogy a két főhős karaktere simán elvinné az egész filmet a hátán, de persze akkor nem egy Jarmusch filmet kaptunk volna. Ezek a jelenetek fellélegzést nyújtanak a nézőnek egy pillanatra, a súlyos, de egyáltalán nem szomorú tragédiára.

2016-10-07 19:45:21 aandsnatch (3) #22

En szeretem Neil Young zenejet, de ez kifejezetten idegesito volt..

2015-04-24 06:36:15 Iszram (4) #21

Az Éjszaka a Földön és a Only lovers left alive után lesz kedvenc, elsősorban a képi világa de leginkább Neil Young zenéje miatt. Az mondjuk érdekes momentum, hogy egy papszerű embertől szerzi be az útravaló dohányt:-)

2014-04-27 15:28:15 mephisto5 (3) #20

valóban a hipnotikus jelző írja le legjobban ezt a film-zene harmóniát.

2013-09-15 11:24:17 gomez1000 (5) #19

Különleges élmény, a filmbéli reakciók kiszámíthatatlanok, a sablonokat messze elkerüli, érdekes humora van, és igazi gyöngyszem. Bár vontatott picit, igazán lerövidíthették volna pár perccel a jeleneteket, viszont az egyedisége kárpótol ezért a kis bosszúságért.

2010-07-31 15:47:29 JeszKar (5) #18

Érdekes western, azt meg kell hagyni, így hirtelen nem is tudom mihez hasonlítani. Jarmusch nagyszerű misztikus már-már hipnotikus hangulatot képes teremteni, bár némely rendezői eszközével nem értek teljesen egyet.

2009-12-18 20:32:01 puttancsospeti (4) #17

Valóban lenyűgöző.
Amúgy készült egy vicces album is a történetből.
Kb. 30%-ban van rajta zene, a fennmaradó időtartamban a film jelenetei hallhatóak. :-)

előzmény: ronin07 (#16)

2009-12-18 20:10:48 ronin07 (?) #16

Bizony. Ütős gitárszóló, maszkulin és spirituális egyszerre.

előzmény: zéel (#15)

2009-12-18 20:04:25 zéel (4) #15

Neil Young!
Az egyik legjobb filmzene, az egyik nagy kedvencem!

2009-12-18 19:22:21 gringo (5) #14

naszóval, én mindig is nagy jarmi-rajongó voltam, de ez a legfaszább filmje. acid western, mint olyan!

2009-12-18 18:33:12 w.e.g.a. (3) #13

Nem jött be annyira a film, számomra ez már túlságosan is művészi. Két dolgot viszont mindenképp ki kell emelnem: Neil Young fantasztikus és megunhatatlan zenéjét, és Gabriel Byrne jelenetét, ami nálam ott van a legjobbak között.

2009-06-06 20:28:14 jesi (5) #12

Köszi, már csak meg kell szereznem őket

előzmény: Kalti (#9)

2009-06-06 20:15:43 ronin07 (?) #11

Bocsánat, hülyeséget irtam. A helyes gondolat: Bill Blake a gyilkos lövés után kezd újjászületni és potenssé válni

2009-06-06 20:14:52 ronin07 (?) #10

Kétarcú filmmel van dolgunk. Bill Blake a gyilkos lövés után kezd újjászületni és impotenssé válni, ugyanakkor a törvényen kivüliségét, a civilizációból való hirtelen kireppenését nem koronázza meg semmiféle dicshimnusz, nem lesz belőle végül legenda. Jarmusch szerencsére mindent megtesz, hogy a nézői figyelem a főhős genezisére összpontosuljon, és a figyelemterelés eszközéül az akasztófahumort teszi meg. Figyeljétek például a jelenetet, melyben egy fickó hátba lövi Blake-et, mire az elintézi a támadót. Senki, az indián igy szól: "Szereted a fehérek golyóit, hülye fehér ember?" Bill, teljes nyugalommal, sőt nemtörődömséggel: "Igen, úgy látszik, vonzom őket." Bildungsroman-kiforditó erővel hat az is, hogy Senki a félrekommunikálás "áldozataként" magának az angol költőnek a reinkarnációját fedezi fel, igy nemcsak, hogy földöntúlivá, sámánisztikussá válik a Halott ember, hanem mindennek kiforditásává. Filmnyelve meg egy egyszerű következtetés: Blake minél többet gyilkol, annál férfiasabb; minél többet gyilkol, annál jobb vadnyugati költő, vagyis fegyveres, és minél jobb költő (vagy trófeagyűjtő), annyiszor hallani Neil Young maszkulin, repetitiv gitárszólóját. Minimalizmus a köbön. És Robby Müller operatőrt is meg kell dicsérni, mert valami lehengerlően gyönyörű, ahogy kamerájával elkapja a viz és az ég összeérését.

2009-04-08 19:35:46 Kalti (4) #9

Az Éjszaka a Földönt feltétlenül, megunhatatlan, az egyik örök kedvencem. A másik két favoritom a Törvénytől sújtva és a Kávé és cigaretta, mind hangulatfilmek, de ha a Halott ember bejött, akkor ezeket is imádni fogod.
Közben módosítottam az osztályzatomat 4-esre, jó film ez, csak a szokásosnál is többet kell érnie :).

előzmény: jesi (#8)

2009-03-11 10:53:05 jesi (5) #8

Ez a film nagyon ott van: a hangulata annyira megfogott (mint kevés film, talán pár Bergman csoda): a történet nekem sem jött be, de ez a film nem a történetről szól. Messze túlmutat a western-en. Benne van a lélek és a test kettőssége, a halál ábrázolása, a mindenség. Sajnos nem láttam több filmet Jarmusch-tól, de nagyon szeretnék. Melyiket ajánljátok?

2009-01-03 14:57:09 puttancsospeti (4) #7

Jópofa film, tényleg van humora is. A Blake hangulat is valóban jól eltalált. Én nem igazán rajongok
Johnny Deppért, de ebben valóban nagyon jó volt.A Senki navű indiánt játszó Gary Farmerről nem is beszélve. A lassúság vádja azért jogos. A zene-Neil Young- nagyon ütős, kiváló volt ehhez a filmhez, de én úgy éreztem, hogy nagyon túl volt erőltetve és sokszor olyankor is szólt, amikor nem kellett volna. Azt hiszem ez tipikusan olyan dolog, amikor a rendező beleszeret valamibe és orrvérzésig hajszolja. A kevesebb több lett volna. De ennek ellenére és ezzel együtt is egy jó film.

2008-10-20 22:51:58 tomeew (5) #6

a legjobb jarmush film
itt még komolyan veszi a misticizmust, úgy érzem
a szellemkutyában már kevésbé, utána pedig viccet csinál belőle
a halál teljes elfogadása ez a film
különsen erős a végletekig belassított indián jelenet és a végkenuzás
johny depp halottként kezd és egyre jobban meghal
és senki meg sem kísérli megmenteni
Jarmush legjobb filmje szerintem, stílusbravúr

2008-05-31 17:43:51 Kalti (4) #5

Hát ezek szerint akkor én sem lehetek igazi Jarmusch fan, pedig az Éjszaka a Földönt, a Kávé és cigarettát vagy a Törvénytől sújtvát rajongásig imádom, ez a filmet viszont bosszantóan lassúnak találtam, és nem is igazán értettem miről akart szólni, márha valóban akart egyáltalán valamiről...
Pedig Johnny Depp ismét zseniálisan játszik, a film humorát is értékeltem, mégis volt valami irritáló az egészben, nem tudom magamnak sem megfogalmazni pontosan mi is. Lehet egyszer még nekiülök, hátha másodszorra jobban összeáll bennem a film, kétségtelenül vannak zseniális pillanatai.

2008-03-02 02:05:29 nony_15 (5) #4

nagyon jó kis film : )

2007-12-09 03:01:57 Paul Ricard (5) #3

1. Mivel ez nem egy westernfilm(legfeljebb a felületes néző számára), ezért nem szükségeltetik hozzá semmiféle ismeret a témában
2.Mi az hogy "anti-Jarmusch izé"? Ez a film Jarmusch művészetének kvintesszenciája, virágba borulása,örömünnepe stb. ha ezt a filmet nem szereted tőle, akkor kétlem, hogy a többit is szeretnéd

drámaiság: 5/5 humor: 5/5 művészi érték: 5/5
zene: 5/5

előzmény: azazell0 (#1)

2006-08-05 20:03:20 limupei (5) #2

Engem az fogott meg benne, hogy egy jellegzetes, amerikai környezetbe helyezett Blake-hagulatot tudott varázsolni. Westernben én sem vagyok jó, de ez a része nagyon jól sikerült.
Pár kép:1, 2, 3

2006-08-05 19:37:32 azazell0 (2) #1

Lehet, hogy alapos westernfilm-történeti ismeretek szükségesek a Halott ember élvezetéhez, ezek hiányában viszont nem tudtam mit kezdeni ezzel a unalmas, vontatott, irritáló zenéjű anti-Jarmusch izével.