Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
én meg ezt... :)
előzmény: Benny Bug (#26)
Persze, egyértelmű. Csak nem hagyhattam ezt ki... :D
előzmény: ryood (#25)
oké, de ne mint férfinek ki tetszett legjobban...úgy akkor nem túl nehéz választani ennél a filmnél...
ja, ha már itt tartunk, nekem sajnos (?) nem tetszenek valamiért a szőke nők...
előzmény: Benny Bug (#24)
Brad Pitt iszonyú menő volt ebben a filmben, de ha az a kérdés, hogy ki tetszett a legjobban, akkor egyértelműen Patricia Arquette. Mellesleg gyönyörű volt. :)
előzmény: ryood (#22)
maciméz
klassz kis szórakozás ez (elsősorban tarantinonak köszönhetően, aki ennél amúgy nagyságrendekkel is tud jobbat) bár túlértékelt. nekem komolyan brad pitt tetszett a legjobban :)
Zseniális ez a film, igazi műfaji kavalkád: egyszerre romantikus, thriller és kicsit szürreális is egyben. Iszonyú hangulatos alkotás, Tony Scott rendezői pályájának legjobb darabja. Őt inkább tartom tisztes iparosnak, de itt kétségkívül remekelt, a Tarantino által írt forgatókönyv meg garantálja a jó dumákat és a csavaros cselekményt. Christian Slaternek jobban áll egy ilyen szerep, mint a sok B-kategóriás moslék, Patricia Arquette meg egy csoda volt minden egyes jelenetében, nem is beszélve arról, hogy szinte fél Hollywood szerepelt hosszabb-rövidebb ideig a filmben. Nem tudom, miért halogattam a megnézését eddig, egyértelmű hogy nem szabad kihagyni!
Tony Scott nagyon szerethette, tisztelhette a színészeit. Mindenkiből a legjobbat, sőt, a zseniálisat hozta ki.
Tudjuk, ugye, hogy a legtöbb rendező csak eszközként tekint a színészre. Csak annyi a jelentőségük, mint egy jól fényképezett pohár víznek. Bergman mondott valami ilyesmit.
Tony Scott szerint viszont az igazi drámát, az igazi izgalmat a színész szolgáltatja filmben. Színész-barát volt az a szokása is, hogy egy jelentet általában háromnál többször nem ismételt.
A Tiszta románc egy csillagos ötös alkotás. A Quentin Tarantino által megírt és Tony Scott által megrendezett film határozottan zseniális. Élvezni tudom a filmet az elejétől a végéig. Vadul de remekül pörög az akció benne. Az izgalom fokozatosan nő. Ha nem játszana benne a Patricia Arquette és Christian Slater pláne még ilyen fantasztikusan talán nem is biztos ,hogy ilyen szórakoztató lenne. Ők ketten tuti nyerők voltak. Számomra külön kiemelendő a Christopher Walken és Dennis Hopper alakításai is. A Tarantino mester jóvoltából természetesen nagyszerűek a párbeszédek. Különösen kettejük közötti. Ikonikus az a sziciliai jelenet. Tutira beleég a néző emlékezetébe. A finálé pedig maga a csúcs. Erősen ajánlom!
Na, vártam már arra a filmre, aminél nem a hibákon és gyengeségeken kell csámcsognom, hanem egyszerűen ki lehet mondani, hogy színtiszta ötös a film. Zseniális, emlékezetes jelenetekkel bír, Walken és Hopper jelenete bitangul jó, hála a briliáns forgatókönyvnek, Gandolfini és Patricia "párbaja" kegyetlenül durva, leesett az állam, a finálé pedig egy az egyben makulátlan élvezet. Tarantino stílusa igencsak átüt, akár ő is rendezhette volna (bár a lineáris történetvezetés nem az ő stílusa, de ahogy tudom, Tarantino nem is így írta meg a szkriptet). Egyébként pedig ebben a filmben megelevenedik a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének hamisíthatatlan hangulata és érzése. Ha megkérdezik, melyik filmben van meg ennek a kornak az amerikai életérzése, ezt (is) mondanám.
Patricia Arquette minden egyes pillanatban elbűvölően bájos (kivéve talán mikor véresre verik), Christian Slater pedig remek főhőse a filmnek. Egyedül azt sajnáltam, hogy Walken nem szerepelt többet a filmben, reménykedtem, hogy még felbukkan.
Nagy élmény volt, pedig pár éve belekezdtem egyszer már, de nagyon csúnyán bealudtam - ami az én fáradtságom miatt volt, legkevésbé sem a film miatt. Most új élményként láttam és az egyik kedvenc krimithrillerem lett a 90-es évek elejéről.
Nagyon jó film, szorosan ott van a ponyvaregény mögött, mindegyik karakter nagyon jól játsza a szerepét, legnagyobb Brad Pitt ahogy a drogost alakítja és sosincs képben, Walken is nagyon jó gengsztert alakít benne, annyira változatos, hogy nem lehet kitalálni mi lesz a következő 5 percben, ezért szögezi le az embert a képernyő elé. Az itt ott megnyilvánuló poénok is ütnek mint pl: kérsz egy kis kávét is a cukrodba? Egyszerűen zseniális egy film.
Szerintem zseniális film. Kicsit ponyva stílusú, de ebből már Tarantino stílust teremtett a Ponyvaregénnyel, és ez is a maga műfajában szerintem remek.
Patricia Arquette szerintem brillírozott. Pl. amikor mondja hogy "You're so cool" az szerintem olyan klassz! A Chrisopher Walken-es jelenet pedig géniusz.
+ hibátlan filmzene :)
előzmény: Rorschach (#14)
Ha egyetlen címmel kéne jellemezni a kilencvenes évek amerikai filmjeit, valószínűleg a Tiszta románc lenne a legtalálóbb.
Hiszen van itt minden: koszos, büdös nagyváros; botcsinálta akcióhős lowlife hülye gyerek ex-prosti feleséggel; drogfüggő Hollywood; bedrótozott spiclik, őrült orosz testőrök; Oldman, Walken, Gandolfini; happy end a tengerparti naplementében; tizenkét méter hosszú, benzinfaló, lila amerikai autócsoda.
Király érzés nézni, valahogy biztonságban érzi magát az ember közben. Egy százhúsz perces komfortzóna, boldog békeidők.rar.
A film elején az a benyomásom támadt, hogy ez egy nyálkás romantikázó tucatfilm lesz, de kellemesen csalódtam. Ez keményebb, mint a "Szemtől szemben", csak nincs tanulsága, az a baj. Nem egy motívumra épül, hanem az események sodrával halad.
Az agresszív, szívszorítóan vérfacsaró jelenetek előtt remek párbeszédek, monológok hangzanak el, Tarantino* ebből is tanulhatott. Kedvenc jelenetem Gandolfini és Arquette közös duhaja, mely jobban sokkolt engem, mint a "Psycho" hősnőjének sikoltása.
Aki még nem tudja, ez egy "Sivár vidék" remake, maffiózókkal és kokainnal megfűszerezve. És az elmaradhatatlan hálivúdi hepienddel. De szerintem a sztori hamarabb véget ért.
*Esküszöm, miután ezt leírtam, jártam utána, hogy ő írta a forgatókönyvet. Erősen érződik a stílusa. Ezek szerint itt vannak a legjobb Tarantino jelenetek.
R.I.P. Tony :(
Remekűl összerakott szerelmi történet krimibe bújtatva. Új kedvencem van Tony Scottol. A színszek remekek, a két főszerplő telitalálat. Szerintem a film szerethetősége abban rejlik, hogy két ilyen jól megírt szinpatikus karakter a történet hőse. A Hopper Walken jelenet klasszikus: röhejes és a befejezése miatt drámai is. A mellékszereplők közül szinte senkit sem lehet kiemelni: brad Pitt tényleg zseniális beszívva, Oldman mint kamunéger szintén telitalálat. Ha a legnagyobb jelenetet kéne kiemelni akkor az mindenképp az Alabama vs James Gandolfhini jelenet, az valmi energiabomba. A forgatókönyv szenzációs [Tarantinotól ez elvárható], bár én az ő befejezésével nem értettem eggyet, és úgy vagyok mint Scott, hogy megkedveltem a két főhőst, így jó a befejezés. :)
nagyon jó story egy kis droggal és szerelemel megfűszerezve :P a vége meg...hüp-hüp
Scottnak azért voltak nagy durrantásai (Beverly Hills-i zsaru 2, Az utolsó cserkész) ezeken kívül is. Ami ezt a filmet illeti, szerintem nagyszerű munkát végzett. Persze Tarantino virtuóz formaművészetéhez képest Scott narratívája szolid, szokványos, képi világa viszont zamatos, gazdag.
Én nagyon nem csípem Tony Scott stílusát, ezen kívül csak A rajongó tetszett tőle, de pl a Top Gun-t, vagy a Deja Vu-t szabályosan fájdalmas volt végignézni. Viszont ez az alapanyag annyira erős, hogy ő se volt képes elrontani. Bár abban biztos vagyok, hogy jobb film lett volna, ha QT rendezi.
Nem egy Ponyvaregény, nem is egy Kutyaszorítóban, de a Tiszta románc mégis vállalható, emlékezetes jelenetektől roskadozó kultuszfilm. Garantálható, hogy aki rászánja az időt, azt nem kell majd diszkréten oldalba bökdösni megtekintés közben.
Tényeleg jó film. Jópofa, mindenképpen!
előzmény: Jill (#2)
Ez inkább Tony Scott filmje, nem Tarantinóé.
nemolyan jó mint a ponyvaregény v. a Jackie Brown, de ottvan a szeren is ez.
Úgy látszik, amihez Tarantino hozzáér arannyá válik... És itt nemcsak a filmjeire gondolok (igen nekem még a Grindhouse is tetszett!), hanem forgatókönyvírói tevékenységére is. Sőt épp a minap néztem meg azt a duplarészt a Helyszínelők c. sorozatból, amit ő rendezett. Igazodik a sorozat stílusához, mégis olyan Tarantinós.
Alapmű. Nem tudom, milyen lett volna, ha Tarantino csinálja, de így is tökéletes. A szövegeke hihetetlen jók, és micsoda színészek! Komolyan, Brad Pitt egyik legnagyobb alakítása a betépett szobatárs nyúlfarknyi szerepe...
A csúcs tényleg a Hopper-Walken jelenet.
Tökéletes elemzés, hozzáfűzni nem nagyon lenne mit. Illetve csak annyit, hogy ez tényleg egy egy romantikus film, persze Tarantino stílusában. Abszurd, picit groteszk, de mégis annyi szeretettel és tisztelettel nyúl a témához, hogy igazi imádnivaló mozit csinál belőle. Ez az, amikor egy stílust megbolondítunk, de nem kigúnyolásból, hanem szeretetből. Meg is látszik a filmen, nézze meg mindenki!
A háttérben pedig már ott türelmetlenkedik Tarantino Úr, hogy Ő is kaphasson, aztán jól megbeszélhessék a Becstelen brigantyk forgatókönyvét :)
előzmény: ryood (#27)