Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Szó esett itt alább hiányzó láncszemekről, és valóban. Elképesztő a négy fiatal kis zárt világa, amelyet egymással megosztanak. Izzik, parázslik, amott ki is hűl. Zseniális párbeszédek, zene, megelevenednek a másodpercek. Ám valami apróság mégis hiányzik, itt-ott. Persze nehéz ezt innen megmondani, kívülről. Vagy éppen nehéz elmesélni, amonnan, Soderbergh szemszögéből. Érzéki utazás, különleges alkotás.
Szerintem ez a film valami elképesztően unalmas volt.
Az alapfelállás még érdekes lenne, ha valahová kifutna, illetve lenne benne érdemi cselekmény, de igazából pár felszínes beszélgetésen kívül semmi többre nem futja. Ez meg számomra édeskevés.
Van pár Soderberg film, amit szeretek, de ez sajnos nem tartozik közéjük.
Nagyszerű munka. Így kell minimális pénzből maximális kreativitással időtálló filmet csinálni.
Szedületesen jó film!
Valahogy olyan érzésem volt a film után, hogy Graham tekintete engem is elvarázsolt, hogy most már az én életemben is minden jóra válhat.
Mert Grahamben van valami gyermekien tiszta, ártatlan, őszinte és szép. Igen, szép. Imádtam, ahogy ránézett az emberekre. Olyan belülről, mélyről fakadóan, mintha beléjük látna, mintha felszínre tudná hozni a “jót”, a “tisztát”.
Graham a maga ártatlan passzivitásával mégis elinditja az embereket egy úton, ami jobb lesz, mint az eddigi és észrevétlenül önmagát is új irányba vezeti.
Spader ebben a filmben olyan lenyűgözően játszik, hogy eluralkodott bennem az érzés, hogy ebből még kérek, hogy ne hagyja abba, hogy ne legyen vége a filmnek.
Ez a film - kis túlzással - akár a Hollywood-i Reneszánsz idején is készülhetett volna. Amúgy nagyszerű esettanulmány, bár néhol lehetett volna kicsit merészebb is. Peter Gallagher viszont talán még soha nem volt annyira tenyérbemászó, mint itt.
amit én láttam, abban szintén remek a magyar szinkron, noha az általad felsoroltaknak köze sincs hozzá, inkább nekik: Stohl András, Kéry Kitty, Széles Tamás, Söptei Andrea.
előzmény: zéel (#2)
Rám nem, de tetszett. Amit a párbeszédekről mondazs, telitalálat, a film nagy erénye, valóban kiemelkedő az intenzitásuk és intellektuálisan is verik a sokéves átlagot - semmi sallang, feleslegesség, ez azonban a dramaturgiai/pszichológiai hitelesség kárára megy - ok, h a művészet sűrít, persze, de ez így, kissé valószerűtlen. Bizonyos pillanatok, viszonyok hihetetlenek, mert nem kellően megalapozottak, hiányoznak egyes láncszemek. A teljes forgatókönyv tekintetében viszont azzal értek egyet, aki szerint a sztoriban több van/lehetne. Színészek: szintén egyetértek, nagyszerűek (magyarhangok kiválóak, ezzel is, s ez sokat dob, mert a két nő nem annyira kiemelkedő). A film, szerintem nem lassú. Illetve csak ahhoz képest, amihez az utóbbi (két) évtized szoktatott mindket, az viszont nem normális. A film tempója töknormális, a fent említett sűrítések miatt, talán még így is túl sűrű az egész, ahol emberábrázolás van, ott ennél nem is lehet gyorsabb a tempó. Összességében fontos, jó, de nem teljesen megoldott filmnek filmnek gondolom. A főszereplő, Graham személyisége körül fátyol lebeg, s nem az, h kedves néző fejtsd fel te, hanem az, h én - forgatókönyv - nem tudom megoldani. Sajnálom, mert ez a színész remek, s súlyosan alulfoglakoztatott a képességei fényében.
előzmény: Kalti (#4)
Rám egyszerűen elementáris erővel hatott ez a film. A színészi teljesítményekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, főként Andie McDowell és James Spader játéka lehengerlő, ahogy a filmnek is a lassúsága ellenére van egy olyan vibrálása, különös atmoszférája, ami szinte megbabonázza a nézőt. Akkor még a forgatókönyvről szót sem ejtettem, erősen meg kell tornáztatnom az agytekervényeimet, hogy mikor találkoztam utoljára ilyen erős párbeszédekkel. Csillagos ötös, kár hogy ilyen alulértékelt, keveset emlegetett, többet érdemelne...
Valóban hatalmas film! Nagyítóval se találtam benne hibát, a casting, a hangulat, a történet, a tempó mind nagyon a helyén van. Nem véletlenül halmozták el díjakkal és valószínűleg ezidáig- a Traffic mellett- Soderbergh legjobbja.
Eszméletlen nagy film!
Nem is tudom, hogy kit és mit lehetne kiemelni ebből a zseniális filmből!
Talán a filmmel egyenértékű, igen kiváló magyar szinkront (Udvaros Dorottya, Nagy-Kálózy Eszter, Mácsai Pál, Kautzky Armand!)
P.S.: a film főoldalán található történet-ismertető "felér" egy csillagos ötös spoilerrel!
bár a sztoriból jót is ki lehetett volna hozni, ez csak egy unalmas, béna film lett, katarzis és mondanivaló nélkül
Egy ilyen cím nekem egész biztosan nem tudná eladni magát, de úgy esett, hogy a játék kapcsán ebbe a filmbe is belenézegettem, s - hoppá! - megragadott egy párbeszéd a második felében. Vissza tehát az elejére, és bizony, szinte levegővétel nélkül követtem végig a történetet. Magukkal ragadtak a karakterek, és vittek, vittek, ahová csak akartak. Szép kis kamaradráma alakult ki a szemem előtt, és finom lelki barangolásban volt részem. Ölelés minden alkotójának és szereplőjének. :)
Apropó, nagyon hatott a zene is, pont, ahogy írtátok!