Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Huhh.
Minden pontosan megtörténhet így, és hitelessége okán elfelejtettem, hogy csak egy filmet nézek, teljesen átmosott, a tartalma miatt jócskán lenyomott. Nem bánom, ha a filmeknek nincsen boldog vége, de ez még a szomorúbbnál is szomorúbb,mert teljesen értelmetlen a vég. Buta, az ember által átírt vég.
Viszont a fényképezés egyszerűen lenyűgöző. Ha lehalkítanám a hangot, akkor valószínű végig csak gyönyörködtem volna a látványban. Azóta is bennem ég a pasztell és szürke esős háttér előtt, mindegy is, hogy hol és miért, az üvegben vöröslő bor, szinte bíbor.
De igazságtalan vagyok, hogy csak egyet emelek ki, szinte minden filmkocka a festménnyé válás után kiált.
Jó lenne, ha még itt írnátok e filmről, szóval ezt az „élményt” nem annyira jó kibeszéletlenül hagyni.
Tarkovszkij utóhatás magas fokon.
Érthetetlen, hogy ez a film miért sikkadt el ennyire. Többet érdemelne. Minden igazi filmszeretőnek legalább egyszer látnia kellene.
Ez egy nagyon mély film.
S nagyon nehéz is.
Az abortusz jelenet megrázó: miközben az abortuszt végzik a nőn, a másik házban a gyerekek az "Angyali üdvözletet" rakják ki mozaikon. Brr.
Kicsit tanácstalan vagyok, mit is gondoljak erről a filmről. A kezdés csillagos hatos (valami elképesztő!), a többi pedig egy négyes lenne, de úgy érzem, csak a lélegzetelállító képek és a merész elbeszélésmód miatt, mert ugyanakkor itt-ott azt is éreztem, hogy valahogy hiányzik az egésznek a törzse. Lehet egy újranézés során rá tudnék pakolni egy erős négyest, mert mindezek mellett az is elvitathatatlan tőle, hogy a sztori maga elég erős, csak a gigantikus hossz miatt valahogy belesorvad mindez a 150 percbe, és nekem csak a képek maradnak, üzenet és katarzis nuku. Akárhogy is, bár ez Zvjagincev "trilógiájának" leggyengébb láncszeme, még így is egy must-see a fentebbi pozitívumok miatt, na meg pár olyan szcéna okán, mint pl az abortusz-jelenet.