Ansiktet (1958) ☆ 👁

Arc
The Magician

(Ingmar Bergman)

svéd dráma, vígjáték

4,1
★★★★☆
84 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-12-01 10:31:49 Xuja (5) #8

Újranézéssel még jobban elkapott! Misztikus, sötét, bizarr, ugyanakkor sokszor kifejezetten humoros esettanulmány a természetfeletti babonák és a számító racionalizmus szembenállásáról, illetve a szerepjátszásról és élethazugságokról. A szokásos bergmani karakterek mellett a képi világ is remekül asszisztál a téma kettősségéhez: a viharos, sötét éjszakában Voglerék trükkjei hatásosak, viszont a nappali fénynél vásári bohóckodássá redukálódik a társulat művészete. A fináléra kicsit elfogy a kraft, de a zseniális így sem lehet kérdés.

2019-06-08 00:35:43 dittike (5) #7

Régen filmklubban Békéscsabán együtt vagyis egy este egymás után vetítettük a Rítus c . alkotással.
Az Arcból én tartottam bevezetőt és beszélgetést míg a Rítusból a párom aki akkor volt.
Mindkettő igen nehéz alkotás és most sikerült több év után újranéznem az Arcot a duna tvn.

2017-07-20 22:06:39 TBfan (?) #6

Hát, ez Bergman egyik leggyengébb filmje. Fél óra után meguntam ezt a kosztumös bohóckodást.

2014-02-07 10:22:15 Kalevala (4) #5

Érdekes film. Bergman ismét a hit kérdésével foglalkozik, de témája most nem isten és a vallás, hanem a csodák és természet feletti erők hatalma. Persze mondhatnám, hogy átvitt értelemben istenről is szólhat a film, mert aki hisz, aki racionális érveket nem vesz figyelembe, az bármiben hihet, csodákban, erőkben, vagy istenben. Lehet, hogy ezt már belemagyarázom a filmbe, így szoktuk meg. Hogy-hogy? Egy Bergman-film isten/vallás/hit nélkül? Lehetetlen!! Olyan ez már, mint egy kényszerzubbony. Tudom, most önmagamnak mondok ellent, de nem így van? Bergmannál mindenki ezt a témát kutatja, és na tessék, itt is megvan! Csak keresni kell.
Nekem Dr. Vergerus alakja volt szimpatikus (az ő gondolkodása áll hozzám közel), ahogy fáradhatatlanúl próbálta bebizonyítani, hogy minden jelenség racionálisan megmagyarázható és nincs csoda, csak csalás.
És még egy jelenség (csoda vagy trükk, vagy mindkettö): Dr. Vogler tekintete engem is megbabonázott. Ott, akkor 150 évvel ezelött talán én is térdre estem volna a tekintete hatására. A svéd Raszputyin!

2009-08-23 23:59:17 anitacsilla (5) #4

Engem elvarázsolt. A film és Max von Sydow mint Vogler is. Igen, mert végig bizonytalanságban tart a film a természetfölötti és a hétköznapi váltogatásával, lebegtetésével.
Nekem a Szentivánéji álom is beugrott, mint párhuzam, ugyanis a csapat érkezése után tényleg elég különös dolgok történnek a ház megszokott közegében, mintha mindenki tudattalanul (önkontroll nélkül) kifordulna önmagából egy éjszakára. Kérdés, hogy ezt a természetfeletti hatalom hírével felruházott csapat idézte elő, vagy elég volt hozzá a csapat természetfeletti hatalommal való bírásának híre. Mindenesetre mindazt, ami történt, hallgatólagos megállapodás alapján "elfelejtik", meg nem történtté teszik, mintha csak illúzió, az érzékek játéka lett volna.
A film vége azért tűnhet gyengének, mert az elején még a "titokzatos" regisztere uralkodik, míg a végén átlendülünk a "hétköznapi" regiszterébe.
Vogler maga a rejtély. Ahogy lehull álarca, úgy látjuk őt összeomlani, és lebben föl valódi arca. Egyáltalán létezik még bármi is az álarca mögött? Szerepe adja erejét, anélkül egy senki. Ha egyáltalán szerepként éli, és nem a szerep éli őt.

előzmény: Gaby (#1)

2009-03-05 12:57:14 pókmacska (4) #3

Jaj bizony, az a tekintet...de nálam a Tükör általt, meg a Personát, meg az Őszi szonátát....utol sem éri sajnos.
Még egyszer meg kéne néznem, hátha felfedezem a kincseit.

2009-02-04 11:10:22 jesi (4) #2

Nekem eddig Bergmantól ez tetszik legkevésbé, de attól egy jó kis film. A színészek közül Max von Sydow nagyot alakít

2007-10-02 14:15:51 Gaby (5) #1

Nagyon jóóó! Igen beteg filnm, nem kevés önreflexióval! A színészi játék erős, leginkább az tetszik, ahogy a mesterkéltség és a természetesség, ahogy a babona és a tudomány ellentéteivel játszik Bergman. Talán a befejezés az egyetlen, ami annyira nem tetszik, de így is ötös...mestermű!
Kedvenc mondatom benne( főleg az, amilyen természetességgel elő van adva, mintha ez a kijelentés teljesen hétköznapi lenne): " Úgy felboncolnám magát...kivájnám a belét" stb. :D