Skammen (1968) ☆ 👁

Szégyen
Shame

(Ingmar Bergman)

svéd dráma, háborús film

4,3
★★★★☆
105 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-05-10 11:22:54 somogyireka (4) #11

(kicsit hosszabb, van egy bevezető az eddig látott Bergmanok kapcsán)

Nagypénteken indítottam Bergman-maratonomat, akkor még nem tudtam, hogy ilyen hosszú menet lesz, ha egyszer majd elszánom magam egy igazira, ott is majd elsőre csak kilométeres célokat fogok kitűzni, ez a kis etapokban haladás jobbat tesz nekem, mint egyben az egész gondolata. És talán futás közben majd megjön a kedv a folytatáshoz is, mint ahogy Bergman esetében is ez történt. Mára már tudom, a korábbi írásaim az addig látott filmekről tőle jobb, ha elfelejtem. Arrogáns, lenéző szövegek, sajnálom, hogy honnan írtam, de legalább tudok róla és utólag korrigálom.
Persze a kritikai érzék vagy mi most is velem tart, és az érzékenységem sem tompult, csak azt hiszem, valamiféle "alázat" társult hozzám és még az, hogy jó időben néztem. Nem vagyok jól, nagypéntek különösen kemény volt, mondjuk nem is tudom, milyen az, ha jól vagyok, voltam-e valaha..iszonyat félelmetes élni és látni, ahogy fogy a centi és isten se tudja, kész lesz-e a "mű", a semmi belőlem a végére, miközben meg még soha ilyen közelről nem láttam a semmi gyönyörűségét és napról napra egyre jobban borzaszt el ez a szépség, és Bergman pont ide, egy ilyen alapállásba tökéletesen illik bele, ahogy önmagát górcső alá véve innen is onnan is megfilmesíteni azt a személyt, aki ezt a borzasztóan gyönyörű semmit eltakarja.
Imádom alkotásainak talán hadd jelentsem ki 100%-os önéletrajzi, naplószerű jellegét, ahol egy lelki nyomorgó, szorongó, pánikrohamok között élő, szeretetre és főleg szerelemre szomjas férfivel találkozhatok. És bizony egy kicsit oldja az elérhetetlen, önmagukat plexiréteggel körbevett, formadizájnolt svédekről alkotott megtapasztalásom.
Miközben a Szégyen nem egy jó (vagyis inkább igazi) film, és nem azért mert ne éreztem volna végig elemi szégyent amiatt, hogy jómagam is a bemutatott fajhoz tartozok, hanem mert Ingmar csak elképzeli azt a háborút, amit leforgatott. Nincs róla megtapasztalása testközelből. Már megint ugyanazt írom, mint sokszor, hogy bizony van egy hajszálnyi rés a film és Ingmar között, a semleges Svédországból csak elképzelni lehet a háborút, még akkor is, ha olyan érzékenyek vagyunk, hogy már annak gondolatától is gyomorfekélyt kapunk, mint Bergman. Én is kapnék, úgyhogy ez nem kritika.
A borzalom testet öltése, az embernemzetség végórájának himnusza ez a film, miközben számomra a háború itt inkább csak háttér a saját párkapcsolati nyomorúságai, megéléseit mögött.
Itt most végre van mire rákenni, miért is megy tönkre egy házasság, a háború volt a hibás, miatta van minden. Jó kis alibi..Nem kérem szépen, háború nélkül is nagy a baj, és a tényleges csaták már csak ezeknek a tyúkudvarbéli, háziháborúknak a következményei, férfi és nő ellehetetlenedett kommunikációja miatt, a félrebeszélések és az őszintétlen évek miatt, amikor már észre sem vesszük, hogy elélünk egymás mellett.
Szerintem, ha nem tör ki a filmben háború ez a pár ugyanarra a sorsra mint, mint azzal, csak kicsit később, lehet, hogy már egy-két gyereket is átrángattak a senki földjéről élni ide, meg még lehet húzni a sehova sem tartó beszélgetéseket, de a bomba tényleges csaták nélkül is robbant volna. Leírom újra, mert nem elégszer írtam még le, minden háború tényleges oka a legkisebb csoportosulásokban burjánzik, elsősorban a saját benső háborúnkban legnagyobb ellenfelünkkel önmagunkkal, aztán a párkapcsolatainkban. Már legtöbbször magunknak is hazudunk, miért tennénk mást a társunkkal és akkor ez a szörnyűség nő növekedik világméretűvé..Végül is tök egyszerű és logikus az egész. Úgyhogy szívjuk már el azt a kbszott békepipát ma este magunkkal.

2020-11-21 16:51:24 macready (4) #10

„A film tanulmány arról, miként tesz tönkre egy házaspárt a háború; az egyik legremekebb példája annak, hogyan alakítanak egy kapcsolatot olyan erők, amelyek fölött nincsen hatalmunk.
Jóllehet Bergmannak nem álltak rendelkezésére hollywoodi pénzek, hogy a pusztulás és a vérengzés látványát előállítsa, de az anyagi korlátokért bőségesen kárpótol drámai merészségével, magabiztosságával és meggyőző erejével, pszichológiai, érzelmi és társadalmi megfigyeléseivel.
Sven Nykvist jellegzetes fekete-fehér kameramunkája - amely ugyanolyan elegáns és hatásos az arcokról adott közelik, mint a döcögő tankok, lángoló fák vagy a fölsebzett tájak megragadásában - és a kiváló színészi játék egyaránt hozzájárul Bergman mesteri koncepciójának közvetítéséhez. A két főszereplő emlékezetes alakítást nyújt abban a méltán híres jelenetben, amely az utolsó rövid, napsütötte boldogságot sugárzó pillanatot ábrázolja, mielőtt a háború betör a tanyájukra.
Hátborzongató, kísértetiesen szép film, és riasztóan tárgyszerű.”

2018-12-21 07:58:03 tomside (4) #9

Súlyos, elmozdíthatatlan kérdések állnak utunkba. Olyan, mintha maga az emberi létezés lenne szégyen a film kontextusàban, nyomát sem láttam annak, hogy ebben a közegben is van morálisan helyes döntés, méghozzá ez és ez. Ebben a pokolban mindenki gyarló, semmilyen feloldozásra nincs lehetőség... és mint ilyen, nekem túl sötét egy ötöshöz. (Még akkor is, ha ez az érvelés naiv.)
A film elején a férj meséli álmát, a végén a feleség, ezzel a keretes szerkezettel egyfajta vízióvá téve a filmet. Borzalmas vízió... a félelem megtöri az embert. Tudtuk ezt mindig is, csak talán még nem láttuk ilyen megdöbbentően ábrázolva.
Viszont fantasztikus háborús képeket látunk, álmodni sem mertem volna korábban, hogy ezért fogok méltatni egy Bergman-filmet.

2009-10-08 18:55:37 jesi (5) #8

Nem hiába a kedvenc rendezőm
Amúgy ez Bergman második trilógiájának első része

előzmény: critixx (#7)

2009-10-08 18:54:35 critixx (5) #7

Tudott valamit a MESTER. :-))

előzmény: jesi (#6)

2009-10-08 18:32:19 jesi (5) #6

Nagyon erőteljes: kevés film tud ennyire hatni rám (főleg ha háborús, mégha igazából belső háborús)

előzmény: zéel (#5)

2009-10-08 18:27:34 zéel (4) #5

Valóban erőteljes alkotás!
De, még ha SZÉGYEN is, a most látott (Pécs, Filmfesztivál, CinePécs) horvát film, a Fekete ruhások (itt valódi, és nem képzeleletbeli háború a story! mennyivel "könnyebb" a szerbeknek/horvátoknak/bosnyákoknak: nekik NEM kell elképzelni a háborút!)...szóval a horvát film jobban tetszett, mint a svéd!

előzmény: puttancsospeti (#4)

2009-08-24 00:07:46 puttancsospeti (4) #4

Erőteljes alkotás.

Még egyszer látnom kell. Lehet, hogy ötös is lesz.

2009-06-07 13:33:40 jesi (5) #3

Ilyenkor jut eszembe az a rossz szóvicc: szégyen, hogy nem adták újra ki a Szégyent

2009-06-07 10:21:13 pókmacska (5) #2

És a kapcsolódás a másik filmhez, a Szenvedélyhez...persze ez csak abban a filmben derül ki, de különleges..
A fegyverek hangja pedig egész furcsa volt, és minden olyan álomszerű

2009-06-06 12:58:16 jesi (5) #1

Zseniális operatőri munka jellemzi a filmet (persze a rendezés és a színészek is zseniálisak, de ez Bergman-nál nem meglepő)
A háborús részek annyira realisták, hogy kevés film ábrázolja így (főleg az amerikai szuperhős-háborús borzalomfilmek az amerikai hősökről)