Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
A természetfeletti drámák látnoki prognózisokra épülő válfaja már 15 éve is lerágott csontnak számított, és a témát sajnos Christopher Hampton sem tudja emlékezetesen felmelegíteni. Színészei enne ellenére szorgosan és ügyesen dolgoznak, a történet is tartogat igazán átérezhető, megható pillanatokat, de sajnos néha ezeket is elnyomják a giccses vezényszavakkal megtűzdelt dialógusok, belső monológok, az egyéniségtelen fényképezés, s az előre kiszámítható sablondramaturgia. Ugyanakkor bizonyos történetelemek tekintetében a rendező eléggé merész, így nemcsak egy nyálas tanulságot kapunk a helytállásról és a szeretetről, hanem egy kissé szirupos köntösbe bújtatott, de megrázó és nyers embermesét. A diktatórikus berendezkedés és az egyéni méltóság konfliktusáról számos mestermű született már, de az Álmaimban Argentína is megér egy stabil 3-ast.
Szerintem a téma sokkal szomorúbb és komolyabb annál, mint, hogy egy ilyen bágyadt, vacak film készüljön belőle. Erőtlen és soványka. Inkább a gyenge hármas, de lefelé görbülő még az is.