Stand by Me (1986) ☆ 👁

Állj mellém!
Állj ki mellettem!

(Rob Reiner)

amerikai dráma, kalandfilm

4,2
★★★★☆
616 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-07-10 11:47:26 Preg (?) #34

..."a gyerekek olyan gondolatokat fogalmaznak meg, ami teljesen irreális kiskamaszok szájából..." Èn is így èreztem, egyetèrtek.

előzmény: Sziez (#31)

2021-02-19 12:32:30 Xuja (5) #33

Szerintem is a legjobb King adaptáció, jól megoldotta Reiner, hogy maga a film érzelmes, szép és megható, de a giccset ügyesen kerüli (legalábbis sokkal jobban, mint a Remény rabjai vagy a Halálsoron).

előzmény: Norbert Simon (#32)

2021-02-19 10:38:44 Norbert Simon (5) #32

Ezekben a napokban több Stephen King adaptációt is újra megnéztem. Én úgy látom ,hogy a Stand by Me még mindig a leginkább időtállóbb és a legnagyobb. Nagyon jók szerintem a gyerekszínészek. A kisebbek közül a River Phoenix a legjobb szerintem. Ő már ebben a filmben kisgyerekként is látszik milyen nagy tehetség volt. Nagy kár ,hogy már nem él. A nagyok közül pedig a Sutherland a legjobb. A Sutherland pedig hát volt kitől elörökölnie a tehetséget. Nagyszerű és sokoldalú színésznek tartom. Nagyon jó volt felidézni ezeket Stephen Kinges klasszikusokat.

2020-07-29 23:13:54 Sziez (2) #31

Meglepett ez a sok jó értékelés, mert nekem egyáltalán nem tetszett ez a film. Közrejátszhat ebben az is, hogy minden erőfeszítésem ellenére sem tudtam szabadulni a folyamatos áthallástól Kramer: "Áldd meg az állatokat és a gyermekeket" című filmjére, mert annyi hasonlóságot véltem felfedezni. A végére már biztos voltam benne, hogy King felhasználta Swarthout regényét, és bizonyára Kramer abból készült filmjét is a történetéhez. De Kramer zseniális filmjéhez képest ez a film szörnyen amatőr és gyenge. A narrátoros megoldás nagyon gagyi, vagy pl. a gyerekek olyan gondolatokat fogalmaznak meg, ami teljesen irreális kiskamaszok szájából. Amit Kramer finom érzékenységgel, művészien ábrázolt, mint pl. a gyerekek társaikhoz, szüleikhez, és a felnőttekhez való viszonyát, azt ez a film szájbarágósan és gyatrán fogalmazza meg, ugyancsak főleg flashback technikával, ám itt az is sokkal ramatyabb. És sok jelenet, mint pl. a vonatos is, teljesen életszerűtlen. Általában a gyerekek is hiteltelenek. Sutherland figurája pl. a csapatával együtt teljesen sarkított. Ilyen alakok ugyancsak megjelennek Kramer filmjében is, de nem főgonoszként, és sokkal hitelesebben. Számomra a holttestnek semmiféle szimbolikus jelentősége nem jött át, nem úgy, mint Kramernél a bölények, amik valóban nagyon erős szimbolikával bírtak, szinte azonosultak velük a gyerekek.
A film csak azért tartotta fenn az érdeklődésemet, mert vártam valamiféle csúcspontot, azt a katarzist, amit Kramer filmje olyan szenzációsan hozott, de ebben a filmben ez teljesen elmaradt. Lapos, eseménytelen, unalmas cselekményvezetés megy végig. Az egyetlen, ami ért a filmen valamit, a végén Ben King dala, aminek viszont semmi köze a filmhez. Bocs az összehasonlításért, de a két film annyira ugyanaz, hogy nem tudtam ezt a filmet a másiktól függetlenül értékelni.

2018-05-27 12:47:35 ChrisAdam (4) #30

Bitang erős film a felnőtté válásról, King mestere ennek a témának. A semmiben alvó vidék fojtogató atmoszféráját sosem felejtem el. Mint ahogy Ray Brower arcát se.

2018-01-13 15:37:35 Xuja (5) #29

Nagyon hangulatos kis kalandfilm megkapó gyerekszereplőkkel és kiválóan levezényelt drámával. Azt hiszem, nem sok magyarázatra szorul a zseniális értékelésem.

2017-05-21 15:36:13 Lanie (5) #28

Szeretem az okos, gyermekekről szóló kalandfilmeket, könnyű beleélnem magam, annyira közeli problémákat feszegetnek a felnőtté válásról és arról, hogy nem fenékig tejfel az élet akkor sem, ha tizenéves vagy.
Témájánál fogva az Atlantisz gyermekeire emlékeztet, mindkettőnek imádom a hangulatát, elfog a nosztalgia, a boldogság és a melankólia egyszerre. Újra gyerek szeretni, csak még egy napig, hogy együtt bandázzunk a patak parton mint régen.

2017-03-26 10:33:45 noresz02 (5) #27

Az X -és talán még az Y is- generációnak ez a film nagyon sokat tud elmondani a kései gyerekkorról. Mindegy hogy a flaszteron, erdőn-mezőn, vagy régi gyárépületekben töltöttük ezen éveinket, a bandázás, összetartás, egy irányba húzás mindenki életében -még utoljára- meghatározó volt, hogy aztán szétváljunk, elidegenedjünk, rivalizáljunk, és soha többet ne legyenek ilyen igaz barátaink.

2017-02-04 15:40:01 Rituska (5) #26

Tökéletes hétvégi film. A színészi játék és a zene egyértelmű piros pont, Kiefer Sutherlandot nekem is ki kell emelnem, piszok jól hozza a helyi vagány bunkót. Eszembe jutott a film közben a Sliders című filmsorozat, (nyilván nem véletlen), és azon töprengtem, milyen jó lenne, ha lenne egy időgépem, és visszareppenhetnék az 50-es évek Oregonjába, és ezekkel a srácokkal bandázhatnék (persze a 12 éves énem). Hiányzott egy kiscsaj a csapatból. (Alig van női szereplő, ez érdekes) Az izgalmas jeleneteknek köszönhetően végig lekötött, nem éreztem üresjáratot. Bár a történet egyszerű, pont a megfelelő mennyiségben fűszerezve van egy kis társadalomkritikával, elmélkedéssel, viszont nem libben át a másik oldalra, figyelemreméltó a harmónia a langyos szórakoztatás és a dráma között.
Számomra a piócás jelenet igazi horror. A hideg kiráz....

2017-01-10 22:21:10 kwzatz (5) #25

Nálam telitalálat volt ez a keserédes hangulat, a zenéje (főleg a Jack Nitzsche-féle változata a Stand by Me-nek) pedig szintén remek. Valahogy így kell elmesélni egy végtelenül egyszerű történetet másfél órában. A gyerekszínészek alakításai is nagyon meggyőzőek voltak, negatívumot nem is tudok mondani, úgyhogy ment az ötös. Igazán sikerült megérintenie a filmnek.

2013-12-27 02:52:56 Hannibal Lecter (5) #24

Újranéztem, és semmit sem veszített varázsából, sőt! Nagyon egyszerű, ám tényleg szívmelengető történet ez, amivel a néző rendkívül könnyen képes azonosulni. A Ragyogás, a Tortúra, A remény rabjai, a Halálsoron és az Atlantisz gyermekei mellett még mindig ez a legjobb King-adaptációk egyike. A gyerekszínészek alakítása is kitűnő: minden apró gesztus a helyén van, az alkotók pedig nagyszerű érzékkel leltek rá a humor és a mély drámaiság közti egészséges egyensúlyra. Akármikor levehető a polcról és újranézhető ez a nagyszerű darab.

2012-10-01 22:04:16 Victor Vance (5) #23

(Spoileres)
Stephen King könyveit, történeteit előszeretettel filmesítik meg a hollywoodi producerek, ám a végeredmény nem mindig a pozitív irányba cseng ki. Sőt, azt kell hogy mondjam, nagyrészt gyenge, vagy közepes adaptációkról van szó, de ott van a mérleg másik fele, a minőségi, igazi értékeket képviselő produkciók is, mint például A remény rabjai, Halálsoron, Carrie és még sorolhatnám. Az Állj mellém! is ezek közé tartozik, a története nem túl bonyolult, a mozi King egyik novellája alapján készült, amely egyébként magyar fordításban is megjelent. Lévén hogy most nem egy pár száz oldalas könyvet dolgoztak fel, maga a film sem olyan hosszú, alig 90 perces, így a megnézését körülbelül belehet kalkulálni egy ebéd és egy délutáni alvás közé.
Az Állj mellém! egyáltalán nem horror film, King műve sem tartalmaz semmiféle ilyen témát, aki jól ismeri az írót az tudja hogy nemcsak horror történeteket ír, hanem sokszor igen hétköznapi, egyszerű, de nagyszerű témák felé fordítja figyelmét. Szóval arról van szó hogy a film után elég komolyan elgondolkodhat a néző. Bár története nagyon-nagyon egyszerű, túl sok fordulatot nem hordoz, csupán arról van szó hogy 4 kisvárosi, iskolás gyerek elindul hogy megnézzenek egy hullát. Az út közben pedig hétköznapi dolgokról dumálnak, különböző kalandokat élnek át, ilyesmi. Tehát a cselekmény nem szól semmiről, csak erről. Mégis… annyi mondanivaló van benne hogy azt a legtöbb film megirigyelhetné. Reiner filmje több mint egy egyszerű délutáni gyerekmozi. Sokkal, de sokkal több. A cselekmény magát a gondtalan gyerekkort hivatott bemutatni, amely a filmben szereplő gyerekek számára cseppet sem gondtalan. Mindegyiküknek megvan a maguk baja, problémái, nagyrészt a szüleikkel, néhányuk még küzd saját belső démonaik ellen, mások pedig már elfogadták azt a tényt hogy ők sem lesznek jobbak mint apjuk, vagy anyjuk. A történetet Gordie Lachance felnőtt énje meséli el, aki egy újságban olvasott baleset miatt emlékszik vissza gyerekkorára, vagyis konkrétan arra az élményre, amelyet 1959-ben, három barátjával együtt élt át. Kulcsfontosságú monumentum ez, már csak azért is mert az ember tudja, nagyrészt gyerekkorban születtek nagy barátságok, s az embernek talán sosem lehet még egy olyan őszinte barátja, mint fiatal korban.
Ez a fajta bajtársiasság, törődés, őszinteség köszön vissza a vászonról is. Örökzöld ez a mozi szerintem, a sztori mindenkihez közel áll valamennyire, mindenkiben feléleszti a tizenévest, hiszen egyszer mindenki volt gyerek. Nem csak hogy vidám, de egyszerre szomorú film is tud lenni, ráébreszti az embert hogy milyen ritka az igazi, önzetlen barátság, mikor nem érdekből van egy ember a másikkal, mikor maximálisan megértik egymást, igazi bajtársak, hiszen haverod lehet akármennyi, de azok sokszor nem többek mint egy-egy arc a sok közül. A film végén megtalált hullára pedig lehet akár úgy is tekinteni mint a gyerekkori ártatlanság elvesztésére. A szereplőket persze gyerekszínészek keltik életre, alakításuk tényleg rendkívüli, főleg River Phoenix-é, akin már ekkor látszott hogy tehetségből bizony jó nagy kanállal adatott meg neki, szomorú tény hogy nagyon fiatalon távozott el az élők közül. A néhány évvel öregebb, de szintén fiatal Kiefer Sutherland is nagyon jól alakítja a bunkó helyi menő csávót, és John Cusack sem rossz abban a nyúlfarknyi szerepében.
Természetesen az ’50-es évek Amerikájának hangulata csak úgy árad a filmből, a rock n roll betétdaloknak és életérzésnek köszönhetően nem nehéz ráhangolódni, szerintem ez a mozi mindenkinek mond valamit, ha nem is jön át egyeseknek maximálisan, felébreszti bennünk gondtalan és ma már majdnem álomszerű gyerekkorunkat. Azt hiszem nekem teljesen átjött az üzenet, amelyet King, vagy Reiner akart közvetíteni, az Állj mellém! nem több egy egyszerű, de annál nagyszerűbb filmnél. Ezek után már csak azt nem értem, hogy manapság itt Magyarországon miért nem tudnak ilyen, vagy ehhez hasonló filmeket csinálni. Hiszen ez a mozi gyakorlatilag akárhol játszódhatott volna, az üzenete nincs kontinenshez, vagy országhoz kötve, s azt sem hiszem hogy nincs legalább két darab gyermeklelkű, tehetséges forgatókönyvíró, aki kitudna egy korrekt mozit hozni a témából. Persze úgy látszik azokat nem nagyon engedik a hazai filmgyártásba…

2011-07-23 12:30:25 BonnyJohnny (5) #22

A filmre a legjobb jelző talán valóban a szívmelengető. Egy ehhez hasonló gyerekkori barátságtörténet annál jobban megérinti az embert, minél távolabb kerül tőle. Falusi gyerekként nekem is kijutott hasonló kalandokból, persze ilyen nagy horderejű, nem volt, de a film egy-egy jelenete adott esetben valóban ismerős lehetett. Mondjuk a legjobb barátokat én speciel a gimnáziumban szereztem, és az általános iskolai barátok valóban már csak tablóképek, meg néhány érdekes "mi lett velük azóta" történet.
A film amúgy elsőosztályú. A gyerekszínészek is jók. River Phoenix és Jerry O'Connell különösen jók. Corey Feldmant nem nagyon ismerem, de Will Wheatonról kijelenthető, hogy ennél többet máig nem mutatott. Persze a fiatal Kiefer Sutherland energikus alakítása viszi a prímet.
A képi világ és zene kiváló, nagyszerű hangulatteremtő.
Bár King feldolgozások zöme legjobb esetben is csak közepes, de inkább rossz, akad egy szűk kisebbség, amelyek nagyszerűek... ez a film is közéjük tartozik szerintem. Rob Reinertől pedig talán a legjobb film.

2010-05-29 13:52:12 acidphase (5) #21

A Kubrick féle klasszikus az még ennél is jobb egyértelmüen..

2010-05-29 13:40:30 Hannibal Lecter (5) #20

"A legnagyobb csalódás meg a Ragyogás:)"

Bizony, a tévés változat, de ezen ne is csodálkozz. :)

előzmény: wayage (#19)

2010-05-29 12:06:30 wayage (5) #19

Nekem A remény rabjai - Állj mellém! - Halálsoron trió lettek a kedvenc King adaptációim. Csak utánuk következnek a sorban a legjobb horror adaptációi, az Ezüst pisztolygolyók - Kedvencek temetője - The Mist hármas. A legnagyobb csalódás meg a Ragyogás:) (persze csak szerintem). Tortúrát még sajna nem láttam.

2010-05-29 01:14:27 Hannibal Lecter (5) #18

Szerintem A remény rabjait is simán veri, a Tortúrával meg a Ragyogással együtt minden idők legjobb King-adaptációja.

2010-05-25 19:51:21 BonnyJohnny (5) #17

Inkább unokaöccse. ;)
A remény rabjainak inkább a Halálsoron a kisöccse. Már témáját tekintve... :D

Egyébként annyiban egyetértek, hogy a maréknyi jól sikerült King adaptáció között van.
A fiatal Sutherlandnek még a szeme se áll jól. Jerry "Sliders" O'Connell duci kisfiúként tök aranyos. Elég volt meglátnom, hogy mosolyogjak.
Will Wheaton itt mutatott alakítása után tényleg azt érdemli, hogy rövid ideig eljátsza a Star Trek legirritálóbb szereplőjét, majd pá.
Viszont Feldman és Phoenix gyerekként is jól játszanak.

előzmény: wayage (#16)

2010-05-25 19:39:20 wayage (5) #16

Nem értem, hogyan maradhatott ki idáig ez film az életemből. A remény rabjai után talán a legjobb King adaptáció, úgyis mondhatnám, hogy A remény rabjai kisöccse:) .

2010-05-24 16:24:28 Hannibal Lecter (5) #15

Épp tegnap fontolgattam, hogy újra kellene nézni, azt hiszem, a legjobb King-feldolgozás, amit valaha láttam, sok tekintetben még a másik Reiner-klasszikust, a Tortúrát is übereli. Meg lehet nézni, mi lett mára ebből a hajdanán stílusos, tehetséges rendezőből.

2010-05-24 15:16:26 acidphase (5) #14

Remek film, most meggyözött igazán !

2010-01-14 18:15:26 diablo3 (3) #13

ez tipikusan azon filmek koze tartozik ami egy kisse tul van ertekelve,legalabbis szvsz....bar mar eleg reg lattam ezert nem nagyon emlekszem ra,na de nem erzek semmi kesztetest,hogy ujra nezzem :D
amugy en is senki velemenyet osztom miszeriny egy hetvegi gyerekfilm feelingje volt az egesznek es a szinkron hangok is irritaltak a fulemet...azert egy 3-ast meger....ha valaha is ujra nezem biztos nem szinkronosan fogom

2009-12-02 20:34:40 hvcs (5) #12

Épp most zseniálisoztam le a filmet. Persze részrehajlok, mert olvastam a novellát, és soronként imádtam.

Stephen King alapvetően kétféle dolgot ír: zseniális történeteket és gagyi horrort. Itt csúsztattam egy hajszálnyit, a horrorregényei igazából tényleg nagyon félelmetesek, és nem véletlenül nagyon népszerűek, egyszerűen csak én személy szerint falra mászom a természetfeletti gonosz bármilyen formáitól. Viszont amikor S.K. olyan történetet ír, amiben semmi de semmi természetfeletti nem történik, azt mindenképp érdemes elolvasni. A "The Body" c novella (a Sand by me eredetije) pont ilyen, és amennyire tudom, többé-kevésbé saját élményekből táplálkozik. Azaz nem arról van szó, hogy valakinek az a béna filmes ötlete támadt, hogy egy gyerekhulla megtekintésével szimbolizálja az ártatlanság elvesztését, hanem arról, hogy valaki 12 évesen látott egy gyerekhullát, és erről(meg a körülötte lévő nyárból, a kölkök poros vidéki életéből, családi nyomorából stb stb) felnőttkorában írt egy történetet.

A novella nagyon jó és nagyon hű feldolgozása a film, bár így sajna nem tudom megmondani, hogy ha nem lennék az eredeti történet rajongója, akkor is ennyire tetszett volna-e.

2009-04-20 23:00:28 Hannibal Lecter (5) #11

Igen, érdekes látni a zöldfülű Sutherland-et, akárcsak John Cusack-et a néhai mintabáty villanásnyi epizódjában. Aki még igazán szimpatikusan játszott itt, az a(z azóta már tragikus körülmények közt elhunyt) gyerekszínész, River Phoenix.

2009-04-20 21:55:24 VVega (5) #10

Minden szavaddal egyetértős.
Valamiért az jutott eszembe a karakterábrázolás és a dialógusok eltaláltsága miatt, hogy ez a Nulladik óra, kamasz fiúkkal. Akik végig remekül játszanak, Sutherland pedig tökéletes választás, pont mint Az elveszett fiúkban.

előzmény: Hannibal Lecter (#8)

2009-04-20 19:07:13 allegra (5) #9

Egyetértek. King itt, így működik vásznon.

előzmény: Hannibal Lecter (#8)

2009-04-20 14:54:02 Hannibal Lecter (5) #8

Szerintem épp középtájon kezd működni a film: iszonyatosan jól megírt, hiteles, hétköznapi karakterek, izgalmas kalandok, és giccsmentesen előadott tanulság. Mi kell még? Nem tudom, hogy a "hétvégi gyerekfilm színvonal" a te szótáradban pontosan minek felel meg, de Reiner bravúrosan érzi a gyerek-karakterek egyéniségét és kapcsolatrendszerét - így kell Stephen Kinget adaptálni. Kár, hogy Reiner manapság már csak Bakancslista-szerű tucatmozikra képes.

2009-02-01 17:39:41 Paul Ricard (3) #7

Egy hulla, mint a gyerekkori ártatlanság elvesztésének szimbóluma. Elég necces.

2008-08-16 10:50:31 -senki- (2) #6

Nem tudom nekem elég unalmas lett a közepére. Kb. hétvégi gyerekfilm színvonal.

A vonathídnál meg szerintem azért nem áll meg mert egy vonatnak marhahosszú a féktávja... bár a filmben nem hallani hogy legalább behúzta volna.

A magyar szinkron meg elég gagyi. Gyerek hang van amelyik idegesítő és sokszor nem is szájra beszélnek.

2008-06-14 00:41:02 Dió (5) #5

Én pont a minap néztem újra... aztán utána még egyszer.
Mostmár tényleg letaszíthatatlanul a kedvencek közé állt. A vásznon lévő fiatalok úgy feszegetik a felnőtté válás problémáit, h közben ember legyen a talpán, aki vmelyik karakterben nem talál magára. Mindeközben a film humoros (ennyi hiperhumoros beszólást ilyen kis vakarcsoktól filmen még nem láttam:), és kalandos road-movie iszonyúan emlékezetes szcénákkal (pl vonathíd - bár még mindig nem értem, miért akarta elütni őket ahelyett, h meghúzta volna a féket) és remekebbnél remekebb karakterekkel. A végén pedig egy nehezen zsebre rakható, nyálmentesen csomagolt tanulsággal.

2008-06-12 16:21:52 bruce (2) #4

Nekem ez a film nagyon nagy csalódás volt.Szerintem rettenetesen túl van értékelve.

2008-01-30 17:52:36 Dió (5) #3

Erre találták ki a "szívet melengető" szót... Csak imádni lehet egy olyan filmet, ahol jól megírt és összeválogatott karakterek átlagos kérdéseket (felnőtté válás) bőven átlagon felüli színvonalon feszegetnek, megspékelve egy kis road-movie életérzéssel és pár sokkolóan kalandos jelenettel (vonathíd, piócák...). Arról nem is beszélve, h a nálam 24 óta kiskedvenc Sutherland szimplán csak óriási lenne, ha nem adta volna a történet a kezébe a film talán legnagyobb jelenetét (előzéses jelenet)... Így viszont egyenesen kolosszális:)

2007-11-25 17:38:18 Procsek (5) #2

Én King rajongóként általában félve ülök le ezekhez a filmekhez de ez nagyszerű lett. Amitől a legjobban féltem hogy gagyi gyerekszínészek lesznek de ezek nagyszerű színészek és egy nagyon jó történet mindenkinek meg kell nézni.

2006-08-20 13:04:57 Hannibal Lecter (5) #1

Az egyik legjobb King-feldolgozás kontúros karakterekkel, vicces beszólásokkal és lendületes történetvezetéssel. A fiatal Kiefer Sutherland jól hozza az aberrált, késsel hadonászó helyi rosszfiút, de a főszerepekben feltűnő gyerekszínészek is megállják a helyüket.

90%