The Omen (1976)

"a gonosznak nincs olyan erős ellenpontja". Stimmel. Nincs is happy end, a rossz menthetetlenül győz.

Újranéztem ma, időtálló klasszikus szerintem.
Zseniális, ahogy folyamatosan magasan tartja a feszülséget a zenével, a sejtetéssel, a tekintetekkel. Ijesztő, pedig "csak egy gyerek" van a film középpontjában.

Rossznak nem mondanám, volt egy-két kellemesen hátborzongató jelenete, például a kutyák a temetőben vagy amikor az asszonyt megölte a bébiszitter.
De úgy jónak sem mondanám, messze túl lassú és halovány volt nekem.
Nem aludtam el rajta, de nem is éreztem azt a nyomasztó atmoszférát, amit vártam és ami azért itt-ott felvillant.
Nekem ez egy olyan "egynek elmegy".

Hát nem tudom, mikor paráztam utoljára ennyire filmen.. Hatásos, súlyos, nyomasztó okkultista horror némi thrilleres nyomozással, elegáns alakításokkal és hidegrázósan ijesztő zenével. Goldsmith taktikusai önmagában is hátborzongatóak, de a kiváló és összeszedett rendezés miatt a kulcsjeleneteket (temető, kórház stb) is nagyon megtámogatja a zenehasználat. Ha már feljött az Ördögűző: annak az állatias, profán gore-nak és blaszfémiának itt nincs nyoma, viszont drámaiságban már felveszi vele a versenyt, de az elegáns atmoszférateremtés miatt inkább a Ház hideg szívével hoznám párhuzamba.

A színészek is kitesznek magukért - az egyre kétségbeesettebb családapát rutinból hozza Peck - kicsi eszköztárral, de hatásosan dolgozik, Warner pedig jól tud asszisztálni ehhez. Stephens kiváló gyerekszínész (és a befejezés ezért is ennyire ördögi), viszont Az egy gyilkosság anatómiájában nagyot menő Remick-nek itt nem áll jól a szerep. Egyetértve az előzővel, a tempó nem mindig egyenletes, de ha valami így rám hozza a félszet, arra muszáj vagyok megadni az ötös alját.

A közepe táján kicsit leül a film, de egyébként minden hülyesége (sátán, antikrisztus, stb.) ellenére is rendben van. Főleg Gregory Peck játéka, az ügyes rendezés és a kiváló atmoszféra (melyhez Jerry Goldsmith Oscar-díjas zenéje is sokat tesz hozzá) emelik az átlag fölé. Kb. tizenöt-húsz év után újranézve felkúszott négyesre.

A készítők nyilvánvalóan az Ördögűző sikerét akarták meglovagolni, de szerintem a Rosemary gyermeke hatása is erősen felfedezhető, azzal a lényeges különbséggel, hogy ott az anya, itt az apa a főhős, akin eluralkodik a paranoia saját gyermekét illetően.

Amúgy ritka pillanat: David Warner nem gonosz szerepben jelenik meg.

jó meg minden, de valahogy mégsem sikerült neki igazán "behívni"..

Durva főleg a konklúziója. Páratlan alkotás minden téren. A horror műfaj egyik legkiemelkedőbb filmje. Ez a Richard Donner nagyon érti azt amit csinál. Ezen lehet parázni akár még most is. Nagyon kemény, izgi, és döbbenetes film. Ez a film szerintem a műfaj egyik legnagyobbika. Az ördögűző, The Shining, a Bárányok Hallgatnak, Poltergeist (82)-es, Halloween 78-as. Ezek mellé teszem hatodiknak. Gregory Peck hatalmas színész volt. Gyakorlatilag már garanciát jelent a sikerre és a minőségre is. Legyen az bármilyen műfajú film. Én Őt nagyon szerettem mindig is. A kisfiú eredetileg szőke hajú volt de a drámai hatás kedvéért feketére festették. Ezt a filmet tulajdonképpen az ördögűző fiatalabbik testvérének mondanám. Csak itt kisfiúval vannak komoly zűrök nem kislánnyal. ( Maga a Gonosz) Embert próbáló feladat megnézni ezt a filmet. De elég sok képsora be fog égni az emlékezetünkbe. Az a zenei aláfestés nos az lúdbőrt okoz a végére.

Nagyon jó, kemény és izgalmas horror film lett, megdöbbentő, hogy már a 70-es években ilyen jókat csináltak, pl Halloween első része, a texasi láncfűrészes első része, kopogó szellem, az ördögűző, Carrie, biztos össze vissza szarták az emberek magukat ezeken akkoriban.

Ez a film szépen megágyazott a selfie-kultúrának, nemde, Chris? :)

Lassan építi fel magát a film, de szerencsére hirtelen felgyorsulnak az események. Érdekes, titokzatos, hátborzongató és nyomasztó. Hasonló fajta horror, mint a Ragyogás. Nem tudjuk, nem látjuk a Gonoszt, mégis félünk tőle, mert tudjuk hogy jelen van. A vége mindenképp zseniális, bár nekem a temetős jelenet a kedvencem és az, amikor az a lány belenéz a kutya szemébe és utána felakasztja magát.
Megint egy kisfiú a középpontba és én ezektől a filmektől félek a legjobban.
A képes dolog megint csak hátborzongató és félelmetes - olyan érzést váltott ki, mint a Körnél. Csak ennél ez az érzés sokkal erősebb. Huu... Borsódzik a hátam. Le is fényképezem magam a tükörben.
75%

Sajnos manapság kicsit magasabb az emberek ingerküszöbe, mint '76-ban, ettől függetlenül viszont csodás ez a 4,17-es átlagpontszám.
Engem az utolsó pillanatig lekötött, magába szívott a film. Tele van zseniális jelenetekkel, de nem tudnék rá teljes szívemből ötöst adni. Így hát négyes.

Tényleg elgondolkodtató,mi történik,ha azt a gyereket senki sem fogadja örökbe,vagy a nevelőnőt/kutyát elzavarják...

Lehet, félreérthetően fogalmaztam meg, de a szerző sem arról beszél, hogy "rosszulási íve" volt a gyereknek. Ő is amellett érvel, hogy a gyerek maga a Sátán. Viszont pont az alapvető passzivitásából vezeti le, hogy itt még nem ő az igazi gonosz. Pl. amellett érvel, hogy az apuka ugyebár elfogadja a pap ajánlatát az elején, hogy vegye magához az újszülöttet és a feleségének nem kell tudnia, hogy ez a gyerek nem az övéké. A férfi meg elfogadja. S ebből vezeti le, hogy tulajdonképpen a főhős is bűnrészes.
Az természetes, hogy a gyereknek nincs fejlődési íve, én sem ezt állítottam. Csupán azt, hogy az "ördög a részletekben rejlik", és valóban felfedezhető egyfajta indirekt utalás a korabeli, és ma is jelenlevő társadalmi viszonyokra. De nyilván az már csak találgatás, hogy vajon "mi lett volna, ha Damien nem kap nevelőnőt".

Továbbá szerintem a második rész viszont már ami itt belemagyarázás, azt ott durván kijátsza, lévén, hogy Damien eleinte nem akar Antikrisztus lenni. A sok paranoiás és fanatikus együttes hatása miatt vállalja végül a küldetését.

Persze azt elfogadom, és egyetértek, hogy ebben a részben ez még maximum csak nagyon burkoltan van jelen. Hiszen a rémtettek tulajdonképpen indirekten Damienhez kötődnek, minthogy még nem ura képességeinek. Ez a második részben is előjön, mikor önkéntelenül is felhasználja hatalmát a Markba és belé kötő bullyzó köcsög ellen.

Nem olvastam a szöveget, de az érdekelne hogy mivel indokolja az ok-okozatiságot a környezeti hatások (nevelőnő, etc.) és Damien karakterének alakulása között, mert amennyire emlékszem, a filmben semmilyen utalás nincs arra, hogy a gyereknek lennének bármiféle lelki folyamatai, ő kezdettől fogva "készen van". (És nem a csúnyarossz társadalom csinált belőle édesannát.) Az igaz, hogy az első részben alapvetően passzív és a gonosz hű szolgái intézik a piszkos munkát, Damien csak néz ki a fejéből.
Amíg nem bizonyítja jelenetszinten, hogy Damiennek volt egy "rosszulási" íve, addig ez tényleg csak belemagyarázás, azt ugyanakkor nem vitatom, hogy a hetvenes évek gyerekhorrorjában releváns a szociolvasat, csak ez az elmélet pont nem meggyőző.

Továbbra sem látom, hogy ezt az elméletet el lehetne fogadni. Alapjában hibádzik, mert Damien (ahogy írtam lejjebb) a színtiszta gonoszság. Neki nincs más út, csak amit a film bemutat. Ergo a szülőknek köze sincs ehhez.

Én magam sem szeretem, ha mindenbe mindent belemagyaráznak. Ezért sem bírom a feministákat vagy az ilyen baloldali ideológiakritikusokat sem alapvetően, mint Tony Williams, vagy a belemagyarázás mester, Robin Wood, akik mindenben a kapitalista rendszer agymosó ideológiáját látják, ami amerikai és nem buzikkal meg kommunista forradalmárokkal van tele. :D Viszont ebben kivételesen egyetértek a szerzővel, mert számomra, ha indirekten is, de nyilvánvaló a felállás, amit nem lehet nem látni. Van egy család, amiben az anya azt hiszi, a gyerek az övé - az apa jóvoltából. Első becsapás. (Tehát a családi kapcsolat itt már a becsapáson alapszik.) Aztán nevelőnőket fogadnak fel, mert nincs idejük a gyerekkel foglalkozni. Szerintem ez is nyilvánvaló, mivel ők fogadják fel. :D És a nevelőnő terelgeti Damient. És ugye nem Damien, hanem a nevelőnő löki ki az anyukát az abalkon a kórházban - ezért sem tudom a gyereket hibáztatni.

Persze senkire nem akarok én semmit ráerőltetni, nekem az a véleményem, hogy mindenki úgy értelmezi a filmet, ahogy szeretné. Vagy: nem értelmezi, csak élvezi. :D Számomra ez "szakmai ártalom", hogy mindent megpróbálok elemezni, mikor nézem. Főleg, hogy most ez a film a szakdolgozati témámba is vág. Viszont hangsúlyozom ismét, csak egy értelmezési lehetősséget kínáltam, amit nem akarok ráerőltetni senkire természetesen. De úgy gondolom, hogy ez, amit a belemagyarázós szerző leírt, nem annyira izzadtságszagú, mint egyéb elméletei (igen, Jasonről is ír, és persze, hogy a patriarchátus elnyomásával magyarázza a filmet :'D), mert itt a felszínen, a sima cselekményben is jelen van, hogy ez egy olyan felsőosztálybeli család, ahol az anya azt hiszi, csinált egy gyereket - akit szépen odalöknek egy nevelőnőhöz. Én pedig ebben meglátom a párhuzamot, mivel rengeteg olyan szülőt ismerek, aki pénz hiíján nem a nevelőnőhöz, hanem egy nagymamához löki a gyereket, vagy csak szimplán egyedül hagyja otthon, ha már elég érett. Én is tapasztaltam ezt, a szüleim annak idején nagyon elfoglaltak voltak. Igaz, ettől még nem váltam a Sátán fiává. :D De a lényeg szerintem ugyanaz: ha nincs idő a családra, akkor ott vannak bizonyos veszélyforrások, hogy a gyerek nem kap megfelelő nevelést és szülői szeretetet, így lehetnek problémái az életben. Persze az Omen ezt lazán érinti, hiszen végső soron tényleg az Antikrisztusról beszélünk, nem egy szimpla gyerekről. De az alapfelállás szerintem nem szupernaturális, hanem nagyon is valós probléma. Ettől még a film egy horror-thriller marad természetesen. :>

Biztos Jason sem öldökölni akar, csak hokizni, de mindenki fél tőle, és ezért frusztrált lesz. Nem, sajnálom, én agyhúgykövet kapok az ilyesmitől. Az Ómen az ami, és annak zseniális, ami.

"Szerintem meg igen is jó, ha egy film többrétegű,"

Persze, ez tény, de a többrétegűség akkor érdekes, ha nem beleerőszakolva van a filmbe. Márpedig itt erről van szó. Damien rossz, a színtiszta gonosz, köze nincs a szülőknek, a neveléshez ahhoz, hogy mi történt. Ez a film alapvetése, ha elfogadnánk ezt az elméletet, akkor kirúgnánk a széket a film alól.

egy film nem lehet igazán jó, ha csak zsigeri horror, muszáj szociofaszságokat belelátni.

Átolvastam a hozzászólásomat többször is, de nem találtam benne erre utalást. :C Ez csak egy felvetés volt, egy értelmezési lehetőség, azt senki nem mondta, hogy szar egy film, ha csak zsigeri. Egyébként Tony Williams volt az elemző. :>

Szerintem meg igen is jó, ha egy film többrétegű, és nemcsak a trancsírozás, meg a borzongatás megy benne. A Psycho rá a klasszikus példa, hogy milyen egy igazán borzongató és intelligens horrorfilm. S az Omen I-II is ide tartozik.
Egyébként meg minden filmnek vannak értelmezési lehetőségei, még a sokak által csak zsigerinek ítélt horrorokban is. Ajánlom Király Jenő pár írását, aki még a legszarabb trashekben is meglátja a "mögöttes tartalmat".

Ez ordító hülyeségnek hangzik, tipikusan példája annak, amikor olyant magyaráznak egy alkotásba, amihez köze sincs. A film egyáltalán nem erről szól és nem is értem, hogy jut ilyen eszébe bárkinek. Tudni kell picit elvonatkoztatni a "valóságtól".

"Olvastam róla egy elemzést mostanában"
Gratulálok az elemzőnek, akárki is. Nyilván azt az álláspontot képviseli, hogy egy film nem lehet igazán jó, ha csak zsigeri horror, muszáj szociofaszságokat belelátni.

Újranéztem és jó. :D Vagy 10 éve láthattam utoljára végig (azóta is próbáltam megnézni, de mindig elaludtam rajta :C). Eddig az élt az emlékemben, hogy tulajdonképpen a gyerek már kezdettől fogva öntudatos és ő nyírja az embereket. De nem. A gyerek csak egy ártatlan gyerek. Az igazi faszok a felnőttek itt. Olvastam róla egy elemzést mostanában, miszerint igazából Damien nem vált volna gonosszá, ha a felnőttek agresszivitása és szar nevelése nem teszi azzá. És igazából a szülei csak azért hullanak el, mert egyszerűen nem foglalkoznak vele és ezáltal elidegenedtek a gyerektől. Hiszen nevelőnőre bízzák, mert ők a munkájukkal vannak örökké elfoglalva. Illetve a feleség, az anya még csak nem is, hiszen otthon van. Egyszerűen könnyebb lepattintani a gyereket a nevelőnőhöz. Aki ugye egy őrült, sátánista fanatikus. Úgyhogy számomra itt a gyerek az egyetlen ártatlan szereplő, a körülmények áldozata, akárkinek is tartják. Tulajdonképpen, ha a szülők nem kezdenének el kételkedni, és esetleg nem löknék le egy idegennek, hanem maguk foglalkoznának a gyerekkel, nem válna azzá, akivé végülis a III. részre válik. Ez az álláspont pedig mai napig meg van, sőt, csak felerősödött. Az emberek gyereket csinálnak, aztán nincs idejük rá, és az ártatlan gyermek idővel "utcagyerek" lesz, aztán a szülők csak lesnek, mikor kamaszkorában meg elkezdi utálni őket és/vagy lezüllik. Persze nem is a szülők a hibásak ebben teljesen, hiszen ők az örökös munkával is csak a gyerek javát akarják. Úgy vélem, a rendszer a hibás, ami nem teszi lehetővé, hogy ideális munka-szabadidő megosztással fenn lehessen tartani egy elfogadható egzisztenciát. Persze itt a felső tízezerben vagyunk, az Omen esetében, ám ez az érem másik oldala, hiszen a hatalom ugyanúgy lefoglal, mint egy munkás vagy középosztálybeli 12-16 órás robotmunkája. Vagyis bár indirekten jön csak át, de az "antikrisztusokat" nem a Sátán, hanem ez a sátáni rendszer termeli ki. Azaz: rengeteg Damien mászkál manapság az utcán, megkockáztatom, a családok 99%-a ilyen hozzáállású, mint Damiené.

Érdekes műfaji elkülönítés...

Amúgy a kutyás jelenet önmagában csont nélkül zseniális. Pedig semmi hirtelen ilyesztés, erős hanghatás, és legkevésbé trancsír.

Én a Night of the Huntert is inkább thrillernek mondanám, nyilvánvaló horror beütéssel. A későbbi sorozatgyilkosos slasherek például sokat meríthettek belőle... kellett volna merítsenek... :P

Persze nem lehet világosan elkülöníteni a műfajokat sokszor, valóban ezesetben is nagy szerepet játszik a feszültség fenntartása. De én mégis inkább a horror felé húznék. Annak idején, mikor néztem, éjszaka néztem, és utána nem mertem kimenni a szobából. :D Nálam ez a horror ismérve, mikor félek, hogy... Hitchcock is így különítette el a két műfajt amúgy: a thriller nála a még kellemes borzongást jelentette, míg a horror már a kellemetlen borzongást, sokkot, konstans félelmet/rettegést. Szerintem az Omen bár tökéletesen variál a feszültséggel és a bizonytalansággal, de pl. a kutyás jelenet szerintem kifejezetten "szőrfelállítóan" félelmetes volt elsőre.

Egyébként szerintem a The Night of the Hunter (1951) tökéletes példa arra, hogy egy film miként működhet egyszerre horrorként és thrillerként. Ott valóban a két műfaj erősíti, kiegészíti egymást.

Nyilván horror is, de szerintem thriller is. Pont az általad említett dolgok miatt. Igaz, hogy sok sokkhatást kiváltó jelenet, de a végigfenntartott feszültség is jelen van. Sajnos az a kérdés, hogy a fiú tényleg az antikrisztus-e, nem áll fenn, de a környezete szemében igenis fennáll a kérdés. Na meg a film atmoszférája veszettül jó, és feszültségkeltő. Amellett nyomozás is van benne. Tulajdonképpen a film felétől az történik.
Amúgy egy horrornak nem biztos, hogy kizárólagos fokmérője, hogy megijedjünk rajta. Eleve az általatok is említett növekvő ingerküszöb miatt. Sokkal fontosabb a folyamatos félelem, izgalom, a hangulat. Ami ennek a filmnek mindenképp erőssége.

Szerintem is horror ez, mert elég sok benne a sokkhatással operáló jelenet. Egy thrillerben inkább a végig fenntartott feszültségen van a hangsúly, és általában valamilyen bűnügy felderítése áll a központban ott is (minthogy a thriller alapvetően bűnügyi műfaj).

Amúgy régebben számomra is ijesztőbb volt, de sem ez, sem az Ördögűző nincs igazából hatással rám már. Kicsit több kell már valóban ilyeneknél ahhoz, hogy megijedjen az ember. Persze nem az ilyen trancsírozós szarokra gondolok, amiket manapság is előszeretettel nyomatnak. Hanem valami olyasmire, mint amit a Psycho volt képes produkálni. Csak hát manapság kevés az olyan jó színész, mint Anthony Perkins volt, mert Hitchcock filmjének hatása nagyban függött tőle.

Szerintem horror is az Ómen, nem "csak" thriller, az Alien meg thriller is, nem "csak" horror, emiatt is hasonlítottam őket egymáshoz, persze a legfőbb ok a véletlen volt. De ha már így jött ki a lépés, több dolgot is figyelembe vettem, pl., hogy a hetvenes években készültek, vagy az, hogy mindkettő részben Angol is(szerintem ez fontos, bár...), stb. Nekem az Ómennél nem igazán jött át a borzongás, nem hozta a kellő feszültséget, pont a lényeg marad ki számomra. És talán az is lehet, hogy öregszem, így kicsit több kell mint hirtelen "lecsapó", hangos, monoton és "vijjogós"(nem épp a legjobb szó rá) zene, meg félőrült, "kidülledt, vérben forgó szemű" pap, mondjuk régen se ütött, lehet már akkor is öreg voltam. :)
A lényeg persze kimarad az előbbi hozzászólásomból, szóval a fentiektől(és a korábban elhangzottaktól) függetlenül, azért nem volt olyan rossz az Ómen, csak nem ütött, óvatosan azt mondanám, hogy 60%.
Az viszont már biztos, hogy a második rész előtt nem fogom megnézni az Aliens-t. :D

nem egy kategória a kettő
Tényleg nem. Az egyik misztikus thriller, a másik meg sci-fi horror. Ezt inkább az Ördögűzővel lenne érdemesebb összehasonlítani. Mondjuk annál tényleg gyengébb, de azért még bőven jó.

Sok-sok év után újranéztem, de valahogy nem tudott "megütni", most sem és anno sem. Számomra a színészi játék nem igazán jött át, én végig éreztem, hogy a szereplők csak színészkednek, csak egy szerepet játszanak(mint ahogy azt is tették, természetesen), kivéve talán a gyereket. Ebből kifolyólag nem igazán tudott székhez kötni, folyton kimászkáltam a szobából ezért-azért és egyáltalán nem éreztem, hogy vissza kéne "tekerni", vagy eleve megállítani a filmet, míg kimegyek, abszolút nem hiányzott az a néhány másodperc. Az lehetett(az egyik) hiba, hogy magyar szinkronnal néztem, nem tudom, élettelen volt az egész, mintha egy hangelnyelő szobában lennénk, csak a zene hatására ment(néha) feljebb kicsit a pulzusom. Folyton azt kérdezgetem magamtól, hogy "ez tényleg egy horror/thriller?" Persze felmerülhetne bennem, hogy a 70-es évek ilyen volt, mai szemmel nézve nehezen emészthető filmek készültek akkoriban. De valahogy ezzel sem sikerült meggyőznöm magam, mindegy, most nekifutok a második résznek(amint ideér a VHS kazetta, retro a köbön :D ), lesz ami lesz. :) Hmm...lehet, hogy (a másik)hiba volt pont előtte megnézni az Alien-t(szintén hetvenes évek, igaz már a legvége)? :D A kettő közt olyan kontraszt van, számomra, mint a fehér és a fekete között, igaz nem egy kategória a kettő.

Nálam lazán veri az Ördögűzőt.Mondjuk Jerry Goldsmith zenéje óriásit dob a filmen.

Ez nekem nem igazán jött be. Reméltem, hogy hasonlóan jó lesz, mint Az ördögűző, de szerintem annak nyomába sem ér. A legfőbb probléma talán az, hogy a gonosznak nincs olyan erős ellenpontja (karakterileg, nem hatalmilag), mint amilyen erős Karras és Merrin atya az Ördögűzőben. Valamint az okkultista része is helyenként már nagyon gyenge nekem (pl.: politikusok=tenger vagy mi), és Harvey Stephens méltatását sem értem.

"Zseniális, ahogy gonosszá csavarja az áhítatos gregorián énekeket. "
Arra utalva ezzel, hogy a gonosz létalapja a jó, pontosabban a gonosz a megromlott jó.

Újranéztem. Direkt éjszaka.
Voltak benne nagyon hatásos részek, de annyira engem nem tudott megijeszteni.

Viszont ami miatt jó a film, az a kiválóan felépített történet és a bizonytalanság, melyet végig fenntartanak benne. Bár ez azért sokkal egyértelműbb, mint egy Rosemary gyermeke úgy vélem, a 666-os tetoválás azért orientálja a filmet. De a vége pont ezért üt akkorát, mivel azért még ott is bizonytalan, hogy valóban igaz-e a főhős feltételezése vagy sem. Amiben önmaga sem hisz annyira...

A végső mosoly így kissé kulesovi lesz: értelmezhető úgy is, mint egy aranyos gyermek ártatlan mosolya vagy úgy, hogy ez a sátán maga.

Gregory Peck meg kurva jó, illetve a kissé őrült pap is.

A többi részre még ennyire sem emlékszem, mint erre, úgyhogy majd végignézem azokat is. Meg még a remake-kel is tartozok. :>

nagyon komoly film, most sem csalodtam benne!!!

Bátran belevághatsz.Akkoriban még tudtak filmet készíteni és a színészek is megvoltak hozzá.
A folytatásokat viszont nyugodtan elfelejtheted.

Na, ma újranézem én is, ha már ennyien dicséritek. :>

Ahogy én emlékszem, úgy 8-10 éve láttam először, és akkor igencsak félelmetesnek tűnt. Mondjuk engem az Ördögűző jobban befosatott, de meglátjuk, hogy ma éjjel milyen hatással lesz rám ez.

A legdöbbenetesebb szerintem a végső csavar volt, illetve én mindig a kutya felbukkanásánál reszkettem.

Valóban, Goldsmith groteszk gesztusa lehengerlő. Voltaképpen a hangkulissza tájékoztat a gonosz jelenlétéről.

Így igaz. :)

Pár éve láttam először, de akkor unalmasnak találtam és 3-ra értékeltem. Aztán idén újranéztem s teljesen ledöbbentem. Annyira félelmetes a hangulata, hogy az ritkaság. Főleg amikor elindul Goldsmith zenéje és a temetős jelenet. Meg amikor a pap szobájában a fotós megmutatja az utolsó képet.

A zene tényleg zseniális, de Goldsmithtől a Kínai negyed még erre is rátesz néhány lapáttal.

És közben gyűlnek a kutyák...
Goldsmith zenéje egy mestermű, az egyik legjobb, ami valaha készült. Zseniális, ahogy gonosszá csavarja az áhítatos gregorián énekeket.

Én arra gondoltam, amikor a rendőr lelövi a nagykövetet, épp mielőtt az örök álomba szenderíthetné a Gonoszt. Hihetetlenül feszült jelenet, és csattanós pofont ad a néző igazságérzetének.

Engem viszont a legkevésbé sem: amikor a rendőrnyomozó pisztolya eldördült, és a következő jelenetben örök nyugalomra helyezték a nagykövetet és nejét, tudtam, hogy a sátáni kisfiú sora még bizonytalan, és a film tartogat egy, a műfaj amerikai legjobbjaitól méltán elvárható csavart.

És mindezt hatásosan vezeti fel a félholt-félőrült szerzetes "vallomása". Goldsmith gregorián kórusa pedig akkor csendül fel, amikor felüti fejét a gonosz. Félelmetes, különösen a sírok felnyitása: egyikben egy állat, a másikban a nagykövet újszülött fiának a maradványai.

Gimnazista koromban láttam először az Óment, és napokig nem tudtam aludni az élmény hatása alatt.

Na igen, a temetői jelenet valóban vérfagyasztó. Viszont a zárlat slusszcsavara hasonlóképpen sokkoló: engem szinte gyomorszájon vágott.

Rám is az volt a legnagyobb hatással. Szinte zsigeri félelmet éreztem, mikor először láttam.

Engem a temetői jelenet viselt meg igazán. Minden ízében kiváló film.

Sokan az Ördögűzőt tartják minden idők legfélelmetesebb filmjének, de én múlt vasárnap óta, már az Óment. Már a nyitó képsorok is magukkal ragadnak, s a nyomasztó atmoszféra csak fokozódik, míg nem rátelepszik a néző elméjére, s lelkére. Gregory Peck hiába volt nagy színész, és bár szerintem jól alakít, de itt nem rajta van a hangsúly. Itt a történeten, s a képsorokon, melyeket, még lassításokkal is félelmetesebbé tesznek. Illetve a Damient alakító Harvey Stephens-re aki valami pokolian hiteles.:) Az a mosoly a végén, brutális... Ám, ha választani kellene egy jelenetet, akkor az a jelenet, mikor az apa Megnyírja Damient, s szépen lassan kirajzolódik a 666-os szám. Jerry Goldsmith zenéje, pedig lebilincselő. Nem igazán hiszek sem az Istenben, sem az Ördögben, de ez a film ott van a legnagyobbak és már a kedvenceim között.

10/10

kissé megkopott, de azért még mindig elég hatásos kis horror az ómen. ami viszont eddig nem tűnt fel, hogy gregory peck mennyire halovány ebben a szerepben, főleg azokban a jelenetekben ahol együtt játszik lee remickkel (aki végig borzalmas).

Kellékek minden idők legjobb okkultista horrorjához - szubjektíve.

Szép mondat és átkozottul igaz.

Harvey Stephens vérfagyasztó tekintete és visszafogottsága (melyek közül egyik sem volt meg Seamus Davey-Fitzpatrickben, a gyakorlatilag shot-to-shot remake kiskölkében:S), Billie Whitelaw démoni megjelenése, Gregory Peck növekvő tehetetlensége, Jerry Goldsmith Ave Satani-ja, tömény izgi, és egy atmoszféra, ami azt mondja a nézőnek: bárhová futsz, nem menekülsz.
Kellékek minden idők legjobb okkultista horrorjához - szubjektíve.

Az a második részben van. Ja, és spoiler. ;)

Jahj, amikor kikaparja a nőci szemét a holló...vagy varjú?..:S nahmind1. Fúúúj...:S