Maximus: Quintus! Engedd szabadon az embereket! Gracchus szenátort helyezd vissza! Volt egy Róma nevű álom. Valóra kell válnia. Ez Marcus Aurelius utolsó kívánsága.
Maximus: Ha egyedül találod magad, zöld mezőkön lovagolva a tűző napon, ne aggódj! Az az Elysium, és már meghaltál!
Marcus Aurelius: Mennyi ideje vagy távol az otthonodtól?
Maximus: Két év, kétszázhatvannégy nap és ma reggel.
Commodus: Maximus! Maximus! Téged hívnak. A hadvezért akiből rabszolga, a rabszolgát akiből gladiátor lett, a gladiátort aki szembeszállt a császárral. Lenyűgöző történet. A nép most tudni akarja, mi a történet vége. Minimum egy nagy halál kell. De mi lehetne dicsőbb, mint magát a császárt kihívni a nagy arénában.
Maximus: Harcolnál velem?
Commodus: Miért, azt hiszed félek?
Maximus: Azt hiszem egész életedben féltél.
Commodus: Van neved?
Maximus: A nevem gladiátor.
Commodus: Hogy merészelsz hátat fordítani? Rabszolga! Vedd le a sisakod, és mond meg a neved!
Maximus: Maximus Decimus Meridius vagyok! Az északi seregek parancsnoka, a Félix légiók hadvezére, Marcus Aurelius hű szolgája mindhalálig. Egy meggyilkolt fiú apja, egy meggyilkolt asszony férje, és bosszút állok értük. Míg élek, vagy azután!
Maximus: Mit életünkben teszünk, az az örökkévalóban visszhangzik...
Maximus: Lassan lejár önmagasztalásod ideje … Fenség.
Maximus:...súgd nekik, élek, hogy újra ölelhessem őket...
Marcus Aurelius (Commodus-nak): A te kudarcod fiúként, apaként az én kudarcom.
Proximo (a rabszolgakereskedő-nek): A nekem eladott zsiráfok nem párzanak. Csak esznek meg mászkálnak. Buzi zsiráfot sóztál rám! Add vissza a pénzem!
Egyszer még találkozunk.
Proximo: Mi csupán árnyék és por vagyunk. Árnyék és por.
Comodus: Azt mondják a fiad, visított mint egy kislány, amikor felszögezték a keresztre, és a nejed nyögött mint egy szajha, amikor meggyalázták. Újra és újra és újra.
Gracchus: Félelem és szórakoztatás. Erőteljes kombináció.