Cséplő Gyuri (1978) ☆ 👁

(Schiffer Pál)

magyar dokumentumfilm, dráma

4,2
★★★★☆
86 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-05-13 03:59:47 BudapestBoy (?) #12

Ez a film ráébreszt és talán másokat is, akik fiatalabbak vagy csak társadalmi és anyagi helyzetük miatt nem érintkeznek a cigánysággal, hogy milyen rosszul, illetve leginkább sehogy sem kezelték az eddigi kormányok (meg persze a hátterüket adó gazdasági elit) a romák társadalmi, demográfiai és persze anyagi problémáit. A film keletkezésének időpontjában még általánosan voltak alternatívák előttük munka, lakás és tanulás téren is, persze akkor sem egyenlő esélyekkel indult az életben egy polgári értelmiségi család gyermeke Lipótvárosból vagy Edelény széléről egy kubikos család negyedik lány gyermeke, különösen ha mondjuk 12 évesen eladták utcalánynak. De azért ha valaki akart közülük, el tudott menni dolgozni egy gyárba vagy egy MGTSz-ben is mindig volt munkalehetőség a szerényebben képzett, kevésbé tanult rétegek számára is. Mert lehet szidni sok szempontból a szocializmust de akkora társadalmi és anyagi egyenlőtlenségek, mint most vannak elképzelhetetlenek voltak és egy üzemben egy takarító is a gépezet fontos része és a közösség alapvetően megbecsült tagja volt. Persze a romák munkaügyi problémái a mai modern, technokrata világban régebbről, a tradícionális szakmáik kikopásából, elfelejtődéséből, sajnálatosan feleslegessé válásából erednek. És persze a szocialista időszakban is leginkább csak az általános iskolák befejezését, esetlegesen egy szakmunkásképző elvégzését emelték célként a cigány fiatalok elé, de akkor minden nagyobb település vonzáskörzetében akadt valódi munkalehetőség és a családi és szociális juttatások hamis patyomkin falairól nem hullottak üveggyöngyök közéjük és személyesen több családot is ismerek, akik kitartó munkával és rengeteg tanulással középosztálybéli polgári környezet güriztek össze és úgy is élnek. A mai helyzetükre véleményem szerint leginkább a reménytelenség, a kétségbeesés és a társadalom egészétől való fokozatos eltávolodás jellemző mely részint dacból önként vállalt, részint a körülmények és a valódi programok és felzárkóztatási célok nélkül kényszerpálya is. Az, hogy a fiatal mai magyar cigányságot milyen mértékben károsítja, mind anyagi, mind egészségügyi értelemben a szintetikus kábítószerek új generációja, egészen döbbenetes. Azért reménykedni lehet benne, hogy előbb-utóbb változni fog ez a szituáció, de ehhez mindkét fél együttes belátása szükséges.

2021-05-05 17:40:43 macready (4) #11

„Schiffer Pál valósággal beleszeretett ebbe a rejtett, eltagadott világba, ő látta meg a Jánosokat és a Gyurikat és ő hozta őket érzelmi közelségbe azokhoz is, akik talán sohasem hitték, hogy érintheti őket a kisebbség gondja. A cinéma vérité módszerét fejlesztette tovább a talán legismertebb és a cigánysorsról legtöbbet mondó filmjében, a Cséplő Gyuriban.
Módszere jól illeszkedett az akkoriban kialakuló Budapesti Iskola irányzatába, mely a dokumentum-, illetve a játékfilmkészítés módszereinek sajátos ötvözésével kísérletezett. A Cséplő Gyuri a narrációt csak eszközként használó dokumentumfilm, amelyben elsősorban a mesterségesen létrehozott, de teljesen valószerű szituációkban kibomló személyiségek, gesztusok telítődnek jelentéssel. És ezen a ponton érhető tetten a Cséplő Gyuri legnagyobb erénye: bár ez a film is kívülről, a társadalmi probléma oldaláról mutat be egy ember sorsán keresztül valami általánosat, a kamera jelenlétében teljesen spontán módon természetes gesztusok, és szociológiai igazságok exponálódnak.
Schiffer célja az, hogy a hiteles szociológiai helyzetképet egy portré megrajzolásával tegye személyessé, miközben a portré alanyát úgy választja ki, hogy az egyedi eset segítségével fel tudja mutatni a tipikus problémát is. A film a hagyományos szerkesztésű dokumentumfilmektől eltérően nem az észre, hanem az érzelmekre akar hatni, hiszen az irracionális előítéleteket, sztereotípiákat amúgy sem lehet észérvekkel lebontani.
A hasonló módon készült filmek kényes pontja a szereplők kiválasztása, hiszen elsősorban az ő személyiségükön múlik, hogy a kamera mennyire kerülhet közel a lelkekhez. Őrajtuk áll vagy bukik minden. Cséplő Gyuri tökéletes „színész”, bensőséges viszonyba került a kamerával. Testvére, barátja, valamint a telep többi lakója ellenben néha kényszeredetten viselkedik a kamera előtt, ez azonban paradox módon hasznára válik a filmnek, Cséplő Gyuri ellenpontjaként tovább árnyalja a történetet, s nagyon pontos szociológiai és antropológiai látleletet ad, a többség nem képes önerőből kiemelkedni a társadalom mélyéből. Így válnak a tétova pillantások és lesütött szemek Cséplő Gyuri karaktere mellett mélyen jellemzővé.”
(Szigeti Ferenc)

2019-06-19 00:17:34 sleepingdancer (5) #10

Intim, hiteles, megdöbbentő. Életre kelt egy letűnt, mégis máig velünk élő világot.

2017-03-28 20:40:17 necksprain (4) #8

ó, köszönöm! figyelmetlen voltam, általában megnézem az érdekességeket.

előzmény: critixx (#7)

2017-03-28 20:37:00 critixx (4) #7

Az "érdekességekhez" írtam, hogy a főszereplő nem sokkal a film forgatása után meghalt.

előzmény: necksprain (#6)

2017-03-28 17:36:11 necksprain (4) #6

jaa, hülye vagyok, utánaolvasva látom, hogy ez full fikció. ja, mégsem teljesen. :D

előzmény: necksprain (#5)

2017-03-28 17:34:00 necksprain (4) #5

A talpraesett főszereplő sorsa együttérzést kelt, mert egy jobb sorsra érdemes cigányember társadalmi felemelkedésének, feltörekvésének a kudarcát meséli el.

én ezt nem így látom, az utolsó előtti jelenetben a "mi a terved, Gyurikám?"-ra a "Megyek vissza." a válasza, ami sejteti, hogy újra otthagyja a putrit. érdekelne, hogy mi lett a sorsa. 78-ban olyan 25-30 éves lehetett, akkor ma még nincs 70 éves, ha megélte.

2016-12-04 20:42:01 ryood (4) #4

kár, hogy manapság a "szabad magyarországon" senki sem akar ilyen jellegű filmet csinálni

2014-04-02 19:05:44 tractorking (5) #3

A '70-es évek magyar filmjeinek egyik jellemzője volt, hogy teret hódított a higgadt, tárgyilagos szemlélődés, a szociografikus látásmód: a rendezők hiteles valóságdarabokból építik fel a történeteket, vegyítik a dokumentumot és a fikciót.

Schiffer Pál filmjében a szereplők nem egy jól körülhatárolt típust elevenítenek meg, hanem egyenesen és egyszerűen saját magukat. A rendező érvei meggyőzőek és választott módszere is hatásos. Cséplő Gyuri egyedi küzdelmén kersztül a társadalmi mechanizmus működésének zavarait tárja fel. Nem a történet mondja a legtöbbet, hanem azok a jelenetek, képek, gesztusok, amelyek hitelessé teszik magát a történetet.
A filmben a beszéd mintegy illusztrációvá válik, gondolatközlő funkciója háttérbe szorul: elsösorban típusalkotásra szolgál.
A talpraesett főszereplő sorsa együttérzést kelt, mert egy jobb sorsra érdemes cigányember társadalmi felemelkedésének, feltörekvésének a kudarcát meséli el.

Andor Tamás kamerája jól érzékelteti a hétköznapi levegőjü film oldottságát.

Mai szemmel nézve is megdöbbentő, hogy mennyire nem oldott meg semmit az idő a filmben bemutatott gondokból...

2011-10-26 18:41:45 critixx (4) #2

Ha tetszett, ajánlom a Fekete vonat című zseniális dokumentumfilmet is Schiffertől. Sajnos én még ezt az alkotását nem láttam.

előzmény: Tenebra (#1)

2011-10-26 18:35:56 Tenebra (5) #1

Zseniális film. Pedig a téma annyira nem állt közel hozzám. De ahogy néztem, egyre jobban elkezdett érdekelni.

E féldokumentum vagy nem is tudom, milyen stílussal kiválóan meg tudta mutatni egy történetbe ágyazva a munkás-cigánysorsot. Mindenféle sarkítás, köntörfalazás nélkül. Ok, néha éreztem egy kis részrehajlást, de amúgy végig objektív tudott maradni a film, és igazából nem ostorozott senkit, csak bemutatta: ez Magyarország, a '70-es évek végén. S nemcsak rossz, van benne jó is. Vagyis inkább: egyik sem, hanem tényleg maga a valóság. De mégis történet, és film. Na, ez a kurvanagy.