Deliria (1987)

Remek kis film. A zene valami hátborzongató. A szereplők nagyszerűek még ha nem is vannak mindig toppon. Az a bagoly ellopta elölük a showt. ( bevallom engem főként az érdekelt.) Sokszor elgondolkodtam biztos ,hogy ez nem Argento film? Pedig nekem úgy hatott egy jó darabig. És hát nem Michele Soavi! Most 2022-ben találtam csak rá erre az olasz rendezőre. Az a színpadi gyilkosság számomra örökre megmarad belőle és hát persze a bagoly. A Dellamorte megnyitotta előttem az utat Soavi felé. A Lámpaláz pedig egy csúcs tőle!

Jó kis film, sokszor remek műfajparódia, a stílusosabb fajtából, az utolsó fél óra viszont feszült, ahogy kell. Egy-két jelenet annyira cool, hogy jó ideig nem felejtem el (például az első színpadi gyilkosság és a bagoly színpadképe a vége felé :D).

Köszönöm. Ezek a filmek, az utolsó kivételével, már rajta vannak a megnézendő listámon, de eddig még nem sikerült hozzájuk jutnom. Igen, nagy eséllyel az old-school filmek jönnek be, bár mondjuk a Non ho sonno is kedvemre való volt Argentótól.

akkor hadd ajánljam ezeket figyelmedbe
A nevető ablakos ház
Mi történt Solenge-zsel?
Il profumo della signora in nero
La corta notte delle bambole di vetro
The Psychic
Perverz történet

Szerintem erre már válaszoltam egyszer valahol. Szeretem az olyan filmeket, mint a korai Argentók, ahol együtt van a sztori, a látvány, a hangulat, és azóta is ezeket a filmeket keresem. Viszont ahhoz, hogy megtaláljam, meg is kell néznem őket, és ha már megnéztem, el is mondom a véleményem róluk. Ha jelen filmünket összehasonlítom a Kristálytollú madárral, akkor az egy jó giallo, ez meg egy rossz slasher. Ég és föld. Ostobaság lenne jó osztályzatot adnom rá, csak azért mert "giallo". Meg ez egyébként sem az. :)

te amúgy miért nézel giallokat?
nem kötözködés, tényleg érdekel.
gyakorlatilag csak lehúzos, fanyalgós véleményeket ovastam eddig tőled ezekről a filmekről.

Régóta a listámon volt a film, mert gyakorlatilag mindenki áradozott róla, de én csak egy olcsón összerakott, szezonvégi slashert láttam (giallo? ugyan már...), se hangulat, se feszültség, az operatőri munka különösen sótlan, és hiába fröcsög a vér, attól ez csak egy gyengécske horror marad számomra. Az egyetlen színfolt a final girl türkizkék szeme volt.
4/10

Korrekt slasher giallo, amit a közeg, a (szokásosnál) jobban felépített szereplők, és a hangulat emel ki. Lássuk be, ebben a szubzsánerben nincsen sokkal több. :)

Hinnye, de nagy hangulata van, az a bagoly meg zseniális, pörgős, izgalmas, félelmetes, szépen fényképezett, pazarul rendezett kis darab, a zene pedig fenomenális.
Erre a filmre vágytam már... jó régen.
Köszi zetor, erős négyes (aztán pedig én kifejezetten utáltam a Dellamorét).

Az a bagoly igen kemény. Ráadásul a zene... nagyon jó film!

Számomra gyenge volt. Ráadásul nevetséges befejezéssel.

Jó, azt tudom, hogy a slasher ekkor már valóban az utolsókat rúgta, ezt a tágabb kontextust még el is fogadnám, csakhogy én a mű saját, zárt mikrokozmoszán belül érzem ezt átgondolatlan lépésnek. Amúgy persze, nyilvánvaló, hogy nem gondolta komolyan (hogy is lehetne egy ilyet komolyan gondolni?), csak attól számomra még nem lesz működőképes. A szándék egy másodlagos szempont. Az elsődleges szempont az, hogy a dolognak van-e konkrét hatása. Nálad van, nálam nincs. :)

1. A '80-as évek végének kontextusában (már döglődött a slasher meg a giallo is) teljesen érthető, hogy berak egy ilyet a végére. És ha hozzáveszed a nyitójelenetet, még következetes is.
2. Utánanéztem, az imdb triviája szerint kikacsintásnak szánta. De igazad van, a végeredmény számít, nem a szándék - csak épp elképzelnem is nehéz, hogy hiheti ezt bárki komolynak.

1. Nem feltétlenül kell önreflektív mozzanatok egész sorával találkoznia, de azért szerencsés, ha egy ilyet nem minden átmenet nélkül tolnak az ember pofájába, és a befogadó előzetesen is érzi, hogy az alkotó mennyire gondolja "komolyan" a koncepciót. Ezt nevezik következetességnek.
2. Ezt talán tőle kéne megkérdezni. Amúgy meg amit az alkotó elgondol, az egy dolog, a végeredmény meg egy másik.

Tehát
1. ahhoz, hogy a néző felismerje az önreflexiót egy film végén, korábban is találkoznia kell vele a játékidő alatt x alkalommal?
2. szerinted Soavi az egész befejezést, úgy ahogy van, komolyan gondolta?

Ha a film egyéb vonatkozásokban sűrűn élne önreflektív/önironikus gesztusokkal, még egyet is értenék, de hát erről egyáltalán nincs szó. Így hát én csak és kizárólag olcsó húzásként tudom értékelni.

Azt hiszem, egy önreflektív élcelődés a zsáner egy kliséjével egy '87-es filmben minden, csak nem olcsó. (Ráadásul igen szép keretre foglalja a filmet a nyitójelenettel.)

Húú, de még milyen olcsó. Csak ezért majdnem lefelé kerekítettem az osztályzatomat.

Az nem "olcsó csavar", hanem kikacsintás.

Felettébb ütős kis cucc úgy hangulatvilágát tekintve, mint történetvezetés és brutalitásfaktor szempontjából, habár a végét mégiscsak el kellett kúrni azzal az olcsó "jé, odanézzetek, mégsincs teljesen vége, húdeizgalmas!" csavarral. Négyes. (A főhősnő játéka pedig zavaróan csapnivaló, míg a többiek pusztán "bájosan" rosszak.)

Milyen jók is voltak a tré aláfestő szintik a régi cuccokban... :)

Ja, hát az baromi lényeges ám... biztos egy-két mikrofon is belóg a képbe valahol. Kit érdekel?

Az a zene is nagyszerű:)

Mikor a gyilkos maga köré rendezi a levágott társulatot, a szőke sötét ruhás srác hullája két vágásnál is úgy pislog, mintha utasítanák rá.

A színházi 'kellék' zenén kívüli anyagot értem, tipikusan tré '80s trash aláfestő szinti :)

Korrigálom magam: "az egyik legjobb 80-as évek slasher" helyett, a 80-as évek legjobb slasher filmje:)

Milyen sorozatban pislogó hulla? (A zene és a zárókép zseniális.)

A szintis zene borzasztó, a sorozatban pislogó hulla ultragáz, és egy ügyessebb zárókép/stáblista sem ártott volna, de ezektől eltekintve decens.

Azt hiszem, a Texsi láncfűrészes mészárlás az egyetlen slahser, amiről határozottan ki merem jelenteni, hogy jobb ennél.

Ez bizony ott van a valaha leforgatott öt legjobb slasher közt.Csodás film,sajnos ma már elképzelhetetlen ilyen művek megszületése.

Jó tényleg több mint korrekt, de azért ebben a műfajban azért vannak ennél kiemelkedőbbek. Pl. ajánlom figyelmedbe A rettegés szállodájat ami nekem minden téren jobban bejött, bár történet meg minden téren teljesen másfajta film.

"a rendezéssel sincsenek komoly problémák"

Hát, ez olyan, mintha azt mondtad volna, hogy a gízai piramisok nem olyan vészesen ingatagok.
A nyitójelenet és az utolsó fél óra merő gyönyörűség, ami közte van, az "csak" szuper.

Tényleg lassan indul be, de aztán a végére egy igazán emlékezetes, félelmetes, kemény, gore, hangulatos horrort kapunk. Sokan Michele Soavi Dellamorte Dallamore-ját tartják az utolsó igazán nagy olasz horrornak, ez meg szerintem az egyik utolsó nagy giallo film, Argento Operája mellett. Bár inkább én is slashernek nevezném és akkor ez az egyik legjobb 80-as évek slasher:)

Picit lassan indul be, de utána mindenért kárpótolja a nézőt. A hangulat fantasztikus, (néhol slasherhez képest elég parás jelenetek is vannak) a zene és a fényképezés szintén első osztályú és a rendezéssel sincsenek komoly problémák. A színészek ugyan lehetnének jobbak is, bár azért az elvárható szintet ők is hozzák azért.

7/10