Les couloirs du temps: Les visiteurs II (1998) ☆ 👁

Jöttünk, láttunk, visszamennénk II.: Az időalagút
The Corridors of Time: The Visitors II

(Jean-Marie Poiré)

francia fantasy, sci-fi, vígjáték

3,4
★★★☆☆
434 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Jacquoille / Jacquart (Jean-Pierre-nek): Dologra paraszt!

Jacquoille / Jacquart: Miféle kutyák ezek? Ugye nem bántjátok apucit? Mintha farkasok lennének. Ez nem lehet igaz, ezek farkasok.

Jacquoille / Jacquart: Na idefigyelj, te bölcs guru, vagy indián törzsfőnök, ha elengedtek végre, nem értesítem a rendőrséget. Csak hívjatok nekem egy taxit.
inkvizítor: Halld a vétket és Krisztus békéjével halsz meg.

Ginette: Miért loptad el a szalmát?
Jacquoille / Jacquart: Kenyeret sütni!

Jacquoille / Jacquart: Hé, pribékek, rongyok, csihés jobbágyok, plebek!
Ginette: Micsoda szöveget löksz? Mintha a középkorban lennél.
Jacquoille / Jacquart: Mi a fene az? Középkor?
Ginette: Nem tudod mi az a középkor? Te meg a műveltség, picinyem...

Jacquoille / Jacquart: Megyünk Beatrice-hoz a ribanchoz.

Jean-Pierre: Mit akarnak?
Jacquoille / Jacquart: Kosztot és kvártélyt.
Jean-Pierre: Mit mond ez a hülye?
Jacquoille / Jacquart: Robotot vállalunk Beatrice, a ribanc házában kenyérért és fekhelyért.

- Itt a kosztod, zabálj! Kell az erő, mert holnap bírnod kell a kínvallatást.

tűzoltóparancsnok: Vizet szüntess, ökör! Vizet szüntess!

Jacquoille / Jacquart: Szép szekér.
- Főnök, a csöves nem hagy békén!

Beatrice: Ahogy Jean Pierre szokta mondani, az életben mindent ki kell próbálni, amit nem ismerünk, mert ha nem, tökfej maradsz.
Ginette: Hát te tökfej maradtál! Különben szarok a sznobokra, nem fogok csak azért hányni, hogy neked örömet okozzak.

Jacquoille / Jacquart: A trubadúrláda tüzet hányt, bumm, sátánizmus!

Jean-Pierre: Maga szórta ki a szivarjaimat?
Jacquoille / Jacquart: Nem!

Ganéhordó Proszper: Nesze itt a kosztod zabálj! Kell az erő, mert holnap bírnod kell a kínvallatást!
Jacquoille / Jacquart: áá te vagy az?hát te vagy?nem ismersz meg? maga nem...Zsák Fos?
Ganéhordó Proszper: áá ismered öcsémet? a beste kurafi, én a ganéhordó proszper vagyok.
Jacquoille / Jacquart: Micsoda?
Ganéhordó Proszper: Én gyüjtöm itt össze a ganajt.

Tűzoltó: Nagyon köszönjük uram, de kérem ne maradjon itt, veszélyes, hagy csináljuk mi, oké?
Jacquoille / Jacquart:Okééé! Okééé!
Tűzoltó: Uram! Tán kínaiul mondtam? Táguljon, oké?
Jacquoille / Jacquart: Okééé! Okkkéééééé!

Jean-Pierre:Beááááááá!!!Beáááááá!!!!!

Godefroy de Montmirail (a fogorvosi rendelőben): Távozz a kínzókamrából, leányom! A vallatás nem fehér személynek való!

Cora de Montmirail: Meg se öleled a lányod?
Jacquoille / Jacquart: Á de szép fattyú, á de finom jószág!

Godefroy de Montmirail: Ezzel a gúnyával,majd nem keltünk feltűnést,ebben a kegyetlen és büdös korban.
Jacquoille / Jacquart: Míly' firnyákos csel lesz?

inkvizítor: Tartóztassátok fel,a menekülés a bűn jele!

Godefroy de Montmirail: Szép őzgidám, én jó tyúkom! Téged látni mi öröm! Üde vagy, mint a reggeli harmat. Add az ékszert s váljunk el egymástól gyengéd öleléssel, szíves szóval!

Cora: Mi ez a viselet?
Godefroy de Montmirail: Serkenj, asszony!
Cora: Itt vannak az ékszereid. Ellenőrizheted, nem hiányzik semmi.
Godefroy de Montmirail: Ah, az ereklye! Köszönöm, édes egy tyúkom!
Cora: Ugyan kérlek, ne játszd meg magad! Nekem igazán nem hiányzik, hogy itt maradj az esküvőn, de a lányodnak ez minden álma.
Godefroy de Montmirail: Nem gyúlt bennem harag irántad, zsémbes asszony.
Cora: Én sem haragszom rád egyáltalán, Hubert.

Jacques-Foches: Csendesedj most jó Bonifác! Az öldöklő közeledik!

Godefroy de Montmirail (énekelve): Szőjétek a kelmét, szőjétek a kelmét jó juhaim friss gyapjából! Varrjatok kesztyűt, varrjatok kesztyűt a hősszív kapitánynak! Peregjen a rokka, forduljon az orsó, gyújtsátok meg a gyertyát! Rakjatok a tűzre, készüljetek táncra...

Jacques-Foches: Mi bújjunk meg a posztós feleségénél!
Jean-Pierre: Hol?
Jacques-Foches: A posztós fel... na mindegy, jöjjön!

Petronilla: Ó! Segítség! Jacques-Foches visszajött! Segítség!
Jean-Pierre: Nyugi...
Jacques-Foches: Nem kérek a szerelmedből! Bőgsz, mint egy nagy seggű tehén!

Petronilla (Jean-Pierre-nek): Ki vagy eretnek?

Godefroy de Montmirail: Miféle smaragd ragyog rusnya ujjaidon?
Jacques-Foches: Petronella asszonyság ajándéka a titkos szerelemi légyottokért.

Beatrice: Megjött a férjem!
Jean-Pierre: Lefekszem, fáj a fejem.
Beatrice: Jean-Pierre, hol voltál? Nem golfoztál? Hogy nézel ki?
Jean-Pierre: Elbóbiskoltam.
Beatrice: Elbóbiskoltál?
Jean-Pierre: Igen, a ligetben. Iszonyú rémálom volt, majd szétmegy a fejem. Lefekszem!
Beatrice: Ilyenkor? Le akarsz feküdni?
Jacques-Foches: Hát visszajött! Hát visszajött! Petronillánál volt, a bögyös vászoncselédnél! Juhujj!
Beatrice: Mért aludtál el a ligetben, Jean-Pierre? És ki az a Petronilla?
Jean-Pierre: Mittudomén...

- Kidobták Derrick-et, anyu!
- De miért kiabált az a kis kéményseprő?

Jacques-Foches: Ó, hálás köszönet, nagyuram! Dicsőség néked és családodnak!
Godefroy de Montmirail: Ez a Jacques-Foches! Hát te nem a másik időben vagy? Azt hittem kései ükunokádat kényszerítéd vissza tenmagad helyett.
Jacques-Foches: Ó, nem! Ó, nem!
Godefroy de Montmirail: Itt van ő váramban, az inkvizítor vallatja éppen.
Jacques-Foches: Kicsi üköm kínvallatáson? Ó, a boldogtalan!
Godefroy de Montmirail: Egy gyalázatos ellopá de Pouille herceg ékszereit, köztük Szent Roland fogtartóját.
Jacques-Foches: Jaj! Jajajaj! Jaj!
Godefroy de Montmirail: Az alávaló megakadályozá házasságomat és a gyermekáldást! Tudod-e ki lészen?
Jacques-Foches: Ne! Csak én nem! Csak én nem!
Godefroy de Montmirail: Megbízlak, hogy találd meg az ékszert és a latort! Hogy mielőbb felnégyelhessem!
Jacques-Foches: Ah, felnégyelik?
Godefroy de Montmirail: Könyörtelen leszek! Hahaha! (majd elindul a lóval)
Jacques-Foches: Fenség! Ne hagyjon itt! Legalább vigyen el a következő sarokig!

Godefroy de Montmirail: Háháhá! Hiányzott már a lóitató, te akasztófavirág?! Háháháhá! Te puhány! Fújtatsz, kutya?!

Godefroy de Montmirail: Hagyd a játékot és cseréld le a cifra rongyot, nem illik hozzád!

Godefroy de Montmirail: Áh, bitang! Hol lebzselsz? Magamnak kell üköddel bajlódnom.
Jacques-Foches: Öleltem rég látott testvéröcsémet.
Godefroy de Montmirail: Hát ezt meg mi lelte, szűk neki a folyosó talán?!
Jacques-Foches: Nem, Fenség, hugyozik!

Frenegonde: Minő zűrzavar fogad, szerelmem!
Godefroy de Montmirail: Ne időzzön e jeges grádicson, még gennytüszőt kap, kedvesem!

de Pouille herceg: Leányom, házasságod Godefroy gróffal nem jöhet létre, mert alattvalói tolvajkodának! Elorozták, ellopták ékszereimet.
Godefroy de Montmirail: Hogyan történhetett?
de Pouille herceg: Leányom után indultamban még megvoltak, visszatértemkor látám, hogy eltűnt mind! Boszorkányság! Rontást küldtek rám!
Godefroy de Montmirail: Véred ne forrjon, hercegi fenség! Magam járok utána, és ha tolvaj lakozik váramban, helyben négyelem föl a zsiványt!
de Pouille herceg: Ékszereim közt található egy ereklye rubinttal, gyémánttal díszítve.
Frenegonde: Szent Roland fogtartója. Mikoron az oroszlánok megették, a szentből csak a foga maradt meg Rómában Caesar előtt.
de Pouille herceg: Az ereklye hozza a bő gyermekáldást. Jaj leányomnak, ha esküvője napján nem viseli a szent ereklyét, akkor házassága magtalan lészen!
Godefroy de Montmirail: Tenmagam lelek rá a szent ereklyére, ha kell leszállok érte a pokol legmélyére!
Frenegonde: Hiszek benned, életem!
Godefroy de Montmirail: Én is tebenned, lelkem!
de Pouille herceg: Egy hold se múljon míg a kincset előkeríted, vagy vérrel mosom le a gyalázatot! Dögvész vigye cúgos házadat! Augusztus havában nálad böjti szelek fúnak!

Beatrice: Mondja csak Ginette! Hogy van maguknál, csöveseknél? Vályogtéglával építkeznek?
Ginette: Dehogyis! Rászarunk a vakoló kanálra, abból lesz a habarcs.

Jacques-Foches: Nem, felség! Nem!
Godefroy de Montmirail: Idd ki nyomorult, mert ha nem, felnégyellek!
Jacques-Foches: Jaj ne, felség! Kegyelmezzen!
Godefroy de Montmirail: Sorsod haza hív őrizni fegyvereimet, és harcolni a Montmirail-ok dicsőségéért.
Jacques-Foches: Fegyvereit?! De az én életem csupa veszély és robot! Kockáztatom életemet háborúban, hol senki nem törődik vele, hogy letipornak-e lovak és gyülevészhad. Szerettem önt szolgálni, mert nemes és bátor lovag, de inkább pusztuljak el kardjától, mintsem visszatérjek oda! Ne közelítsen, különben nem átallom átvágni torkomat!
Godefroy de Montmirail: Legyen! Nem kívánom halálodat. Isten bocsássa meg gyengeségem, de lelkemet felkavarta könyörgésed. Maradj hát, ha akarsz!

Jacques-Foches: Mit merészelsz asszonyállat, kiharapom a nyelvedet!

Godefroy de Montmirail: Megvetem a hazugságot, de ha a szükség úgy hozza, mívelem.

Jean-Pierre: Foches úr, mondja kérem, a gondolat persze úgy ahogy van abszurd, de maga és én nem találkoztunk mi egy kopár erdőben farkasokkal?
Jacques-Foches: ORDASOK! IGEN, ORDASOK!
Jean-Pierre: FARKASOK! HÜLYE! Na jó, hagyjuk, de azért kösz.

Godefroy de Montmirail: Hátrálunk, barmok!
Jacquoille / Jacquart: Nem tehetek róla, ez megvadult!

Godefroy de Montmirail: Fogd a szerszámodat, trubadúr, és szórakoztasd a násznépet szép dalokkal! (Eldobja a seggdugasz énekes mikrofonját)