Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Emlékszem, a régi világban, amikor a tévé leadta ('93-ban?), a bemondó bácsi vagy néni külön felhívta a nézők figyelmét, hogy a filmben nincsenek párbeszédek, tehát ne a tévékészülékben keressék a hibát. (Ugyanezt a szélesvásznú alkotásoknál -alul felül fekete csík- is elmondták...)
előzmény: The Cortez (#6)
Fekete-fehér, posztapokaliptikus némafilm. Nem egyszerű darab, amit már az elnyújtott nyitójelenet is tökéletesen bebizonyít. A vontatott cselekményvezetést és az unalmas hangulatot rohangálással-verekedéssel, szar zenékkel, illetve a fiatal Jean Reano röhejes pillanataival igyekszik feldobni a rendező. Összességében álmosító alkotás, viszont első munkának egészen korrekt.
Érdekes hogy az ősközösségekhez hasonló létforma hogyan válik brutálissá és kiszámíthatatlanná.
Besson elképesztő magabiztossággal kezdte pályafutását. A legtöbb poszt-apokaliptikus moziban hőseink legfőbb motivációját a túlélés ösztöne adja. Ezzel szemben az Élethalálharc inkább azt mutatja be, milyen érzés lenne újra emberré válni, újrakezdeni mindent a kezdetektől. Egyszerre képes hátborzongató, megható és mulatságos lenni.
8/10
Igen, a művészieskedés inkább formailag ütközik ki, de hát leírva, látatlanban nyilván kevésbé világos.
előzmény: Hannibal Lecter (#2)
"Ameddig bírtam nem volt más csak mászkálás, gyűjtögetés, üldögélés, bunyó..."
Nem kötözködésből, de mászkálás, gyűjtögetés, üldögélés, bunyó... hát, ezekről nekem nem a művészieskedés jut eszembe... :)
Luc Besson van pár filmje ami tetszik, de ez a korai nagyon művészieskedős szerintem. Ameddig bírtam nem volt más csak mászkálás, gyűjtögetés, üldögélés, bunyó... Nos érdekes világkép, de attól függetlenül oktalan dögunalom. (nekem)
Meg Amerikában a The Last Jedi elején is, hogy direkt nincs hang az első pár másodpercben.
előzmény: oscarmániás (#7)