Der Himmel über Berlin (1987) ☆ 👁

Berlin felett az ég
Wings of Desire

(Wim Wenders)

francia-nyugat-német dráma, fantasy, szerelmi történet

4,3
★★★★☆
501 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-03-31 10:28:20 Lady Ópium (5) #36

Maga az élet nyers valója,és annak bemutatása..,és azért írom,hogy nyers,mert egyáltalán nincs a filmben semmi giccs és olyan elem ami már esetleg Hollywoodi-as lenne,nem mutat se többet,se kevesebbet mint az élet.A szereplők olyan átlagos embereknek tűnnek mint bárki más,akit pl látok menni az utcákon vagy bárhol a városban nap mint nap,egy kicsit néha meg is feledkeztem arról,hogy persze színészekről van szó,és Bruno Ganz zseniális volt,mert ezt elhitette velem,akár csak másik nagy kedvencem Peter Falk,akit mindig jóleső mosollyal nyugtázok ha meglátom.
Olyan volt mintha én is ott lettem volna,és követtem volna mindazt amit az Angyal.Néha megrendítő,szomorú és olykor persze megmosolyogtató pillanatoknak is tanúja lehettem.Vajon miránk is vigyáznak és figyelnek az angyalok?Már ha léteznek..és miért ne létezhetnének?
Nekik egészen más küldetésük van,vigyáznak ránk,mi meg saját magunkra és szeretteinkre,és sokszor eszünkbe sem jut,hogy micsoda ajándék az élet,számtalan tulajdonsággal bírunk,csak ki kell használni őket.
Boldogság,szomorúság,különböző életérzések adott szituációkban,emlékek,melyek életünk végéig elkísérnek,és ezt nem veheti el tőlünk senki.
Fekete fehér képkockák,az élet szürkesége lenne netán?
A mindennapokban való elveszlés,monot-rutin cselekmények,független attól,hogy felkel és lenyugszik a nap,élünk..és mikor boldogok vagyunk vagy történik velünk életünk során olyan momentum amikor kiugranánk a bőrünkből akkor hirtelen átvált ez a fekete-fehér,már-már szürkeség egy színes világba,mert akkor minden jobb és szebb,pont úgy mint a felvillanó színes képkockák.Ilyenkor valami megváltozik,és tart addig amíg engedjük,hogy tartson.
Még egy Angyalt is megérinthet az élet egyik legszebb érzése a szerelem?Igen,mint láthattuk..és Ő is,mint bármely halandó mindenre képes ilyenkor,áldozatot hoz,persze ha kellő képpen szeret és úgy érzi van miért.
Nem csak a szerelmet,hanem az összes létező emberi tulajdonságot át szeretné érezni,beleértve a fájdalmat vagy bármi olyat ami emberi,mert a lényeg ilyenkor,hogy úgy érzi van miért csinálnia,vagy valakiért,nincs illetve nem lesz egyedül.
Az a rész annyira kedves volt amikor Peter Falk odaszólt az angyalnak,hogy „érezlek ám,nem látlak de tudom,hogy itt vagy”…néha tényleg jó lenne ezt bizton tudni nekünk is,pláne egy rosszabb helyzetben,talán erőt adna,hogy figyel és vigyáz ránk is valaki.Egyáltalán nem lenne rémisztő,hanem csak megnyugtató,mintha azt éreznénk,hogy mi is számítunk valakinek és ott van velünk az adott pillanatban.
Nem egy könnyű film,az eleje lehet,hogy sokaknak kissé vontatottnak tűnik,de talán pont ez a lényeg,nem siet el semmit,minden apró kis részletet az életből igyekszik megmutatni,ami felett mi már szinte átsiklunk,vagy mert csak természetes.
És tényleg,ha jól belegondolok,néha én is rengeteg dolog mellett-felett átsiklok,néha észre sem veszem azt ami pont a szemem előtt van és szinte égbe kiált..,talán pont ezért van ez a különleges film is,elgondolkodtat dolgokon,és talán megváltozik tőle valami…

2019-03-04 22:00:19 ChrisAdam (5) #35

Volt idő, amikor keresztül-kasul bejártam Berlint. Ha átutaztam, mindig tettem egy kört a Friedrichstrassenál, vagy amikor leszálltam a Messe Nordnál (éppen rálátunk a rock 'n' roll-t hallgató és felette rimánkodó szülők házából), Charlottenburg széles, hangulatos utcáin lecsorogtam egészen a Zoologischer Gartenig. Egyfajta mazoichsta élmény, ahogy az ember magába szippantja azt a hideg, mindentől idegen élményt. Embertől, élettől. Berlin valahogy mindig a háború emlékét hordozza magában, bármikor járok ott: fázós télen, vagy csípős nyári reggelen. Bármerre nézek, csak a szürke falak mesélnek bizarr dolgokat.
Ennek ellenére szerettem végigjárni utcáit. Főleg Charlottenburgban: a kis sarki kocsmákba mindig begyűlt minden melegség és élet, még ha ez a német visszafogottságban akár csak egy halk rádiószót, vagy sörsürcölést is jelent. Volt még egy dolog, ami mindig állandó volt a német fővárosban: a szürke falak közt fel s leutazó S-Bahnok fedélzetei örökké néma csendbe honoltak. Szinte ijesztő módon, mint amikor gyászol egy embersereg és nem mer megszólalni. Vagy mintha gyerekded csendkirályt játszana az egész földfeletti. Ha éppen behunyom ott a szemem, azt hiszem egyedül vagyok. Mintha nem lenne különbség e között, és ahogy járom Tempelhof vagy az elhagyott Spreepark mezejét.
Pedig mindenhol ott egy halk mormogás, kósza gondolat, mint egy kis narráció a fejben. Akár az élet értelméről, akár a délután kiteregetett ruháról, vagy éppen a délutáni teendőkről. Egy angyalnak biztos zajos az S-Bahn is. Még jó, hogy csöndre vágyik. Mi lubickolunk az egymást ignoráló csöndben. A kérdés persze, hogy mi élünk s halunk-e azért, amiért cserébe egészen olcsó lencséért eladtuk a páncélunkat.

Néha úgy hiszem, elfeledtek mára igazi filmeket csinálni. Csinálni... alkotni.

2018-11-12 06:19:51 dittike (5) #34

Minden gyermek egy angyal és minden angyal egy gyermek tekintetükben ott a tiszta élet utáni vágy lehetősége a romlatlanságé melyet az elborzasztó világ valahogy mégis maga alá gyűr...

2015-08-24 13:05:52 yahooboi (?) #33

Nem csak a szerelem a cél, ha figyelsz, akkor a végén 3 angyalnak is köszönetet mond: Yasujiro, Francois, Andrej. De Peter Falk figurája is arra enged következtetni, amit én már régóta sejtek. Hogy a saját boldogságunkat saját magunkon keresztül találjuk meg. Peter Falkot boldoggá teszi a cigaretta és a kávé egy utolsó bódéban. Ha valakinek ez az út, akkor ez az út. A legjobb az egészben, hogy szinte az össze pillanatnyi boldogsághoz vezető lehetőséget elénk tárják felelgetős párbeszédekben, de azt gondolom, hogy legvégső cél még így sem a szerelem lesz.

előzmény: somogyireka (#30)

2015-07-15 08:52:39 Tenebra (5) #32

Nagyon jó, nagyon érdekes társadalomelemző dráma. Én nem is annyira a szerelmi történeten és a fantasy-n éreztem a hangsúlyt. Ez az egész csak ürügy volt arra, hogy feltérképezze Berlint a rendező.

Szépen játszott Wenders a fekete-fehér és színes képi anyaggal. Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a szimbolikát. Hiszen az angyalok világa a fekete-fehér, míg a színes az embereké. De vajon melyik a jobb, melyik az elfogadhatóbb világ? A főhős Damiel ugyan kilép ebből, és megtapasztalja, milyen élni, milyen az, amikor az emberek látják őt végre - számára ez releváció. Kérdés azonban, hogy az emberek világa nem analóg-e az angyali világ monotonitásával? Hogy az integráció után, a megszokás hatalma által nem lesz-e olyan szürke és unalmas az élet, mint angyalként? Persze legalább ott van a halandó világ végességének megnyugtató tudása.
És persze azért a szerelem ereje itt is bír egyfajta megváltó-funkcióval, mely mintegy felülírja mindkét világ sivárságát.

És nagy poén volt Peter Falk mint Peter Falk behozatala. :D A Columbo-s utalások, a detektívfilmekre tett kikacsintások itt nem pusztán vicces momentumok, hanem szerves részét képezik a film szimbolikájának, allegorikus rétegének. Hiszen Peter Falk mellett mindenki detektív ebben a filmben. Illetve inkább csak szerepében, amúgy viszont senki sem találja meg, amit keres. Mert minden szereplő, akinek a gondolatait halljuk, látjuk az angyalok révén, valamit keres. Ahogy az angyal és a szerelme is keres valamit. Kérdés azonban, hogy a történet végén azt találta-e meg mindenki, amit keresett, vagy pedig teljesen félrement az egész kutatás? "To Be Continued"... A nézőre van bízva.

Illetve az érthetetlen módon keletkezett folytatás talán ezt tovább is szövi. Szerintem ezt a sztorit felesleges volt folytatni, nem is akarom látni a Wenders-féle, elég rossz átlaggal bíró folytatást.

Azért csak 4-es, mert bár nagyon megkapó a film első fele, de számomra csak onnantól zseniális, hogy Damiel világa "beszíneződik". Az, akármilyen ambivalens is marad, katartikus. Bizonyos olvasat szerint értelmezhető ez úgy, mint valamilyen remény visszatérése, mint az élet ünneplése. Persze azért később számomra ez árnyalódik, mégis szerintem zseniális képsorok azok, melyekben Damiel halandóvá válik.

2013-08-16 21:57:26 somogyireka (5) #31

Most olvastam épp, szívinfarktus okozta a főszereplő, Solveig Dommartin halálát. Az ilyen szerelmet az emberi szív tán nem is bírja el soká

2013-08-16 21:27:32 somogyireka (5) #30

Mivel e testet,amelyben lakom még valóságosnak tartom, holott már hallottam valódi természetéről… így ezt a mesét is az összes angyallal.Ha én vagyok, ők is vannak.Ha én nem vagyok, ők sincsenek.
Mindent szóról szóra, filmkockáról filmkockára elhiszek Wim Wendersnek. Bizony hiteles!!Így most „értem, hogy kerültem ide élni.” Nem hiába szeretem annyira Berlint, ha ott ilyen csodák csillanak fel,és most kiszámoltam,pont 1987-ben jártam ott, amikor a film készült.

Hogy a szerelem megtapasztalása-é a tényleges célja az emberré válásnak(angyalból..más fajokból, na mert állítólag sorban állnak a fajok,hogy emberré lehessenek,olyan dicső hely,olyan mérhetetlen lehetőség helyszíne az emberi élet) azt nem tudom..de a film a keresésben eddig jut el, és ezt számomra tökéletesen ábrázolja!
Régen nem örültem így filmnek!

2013-08-02 08:48:49 Kalevala (5) #29

Egy szerelmi vallomás egy lerombolt városnak, lerombolt embereknek, tele szépséggel, reménnyel, mosollyal, angyali érintéssel, érzelmekkel, szeretettel és szerelemmel. Igy kéne látni az embereket, mikor az utcán járunk, mikor a metróban ülünk, rájuk nézni és érezni a gondolatukat. Hiszen ehhez még angyal sem kell, az arcvonások mindent elárulnak.

Ha belegondolok, hogy Wim Wenders forgatókönyv nélkül készitette el a filmet, csodálkozom, de talán pont egy jó adag spontaneitás kell ahhoz, hogy ezeket a képeket elkapja, megörizze. Ès angyalok kellenek ahhoz, hogy mindezt velünk, halandókkal érzékeltetni tudja, mert itt az angyalok hallanak mindent, ami hozzánk nem jut el.

2012-12-13 00:13:28 St4nt0N (?) #28

Fenét. Peter Handke verse.

előzmény: manuva (#27)

2012-12-12 23:54:13 manuva (3) #27

Az idézet amúgy a Bibliából van.

előzmény: desmond (#18)

2012-03-13 11:18:01 Leppard (1) #26

Aki képes volt kivárni ennek a filmnek a végét, az nyilván nem hiába tette... Én 35 perc után feladtam.

2012-01-17 09:32:50 zéel (5) #25

Nagyon fontosat írtál! Mert többről (is) szól, mint a konkrét filmről.
Arról, hogy egy film értéke, befogadása sok mindenen múlik. Egyebek közt - és hangsúlyozottan - a néző személyiségétől, élettapasztalatitól, élethelyzetétől is.

előzmény: -senki- (#24)

2012-01-16 23:52:20 -senki- (5) #24

Kellet még két év és harmadszori nekiugrás, élethelyzet hogy betudjam fogadni a filmet. Mint egy hosszú költemény. Nem 5, mert van ami még nem volt meg, de ami meg volt az olyan egyedi és sokat mondó ami nincs meg más filmben.

2011-03-13 12:26:10 from hell (5) #23

Húú de csúnya ez a "nem tartom nagyra" szöveg!-persze tiszteletben tartva mindenki véleményét.-
Nem vagyok szakértő,de azért Az Alice a városokban (1974),vagy akár a későbbiekben a Lisszaboni történet(94) és a Buena Vista SC(98) méltó társai az általad említett hármasnak! Wenders pedig igazi zseni!

előzmény: critixx (#22)

2011-03-13 10:18:24 critixx (5) #22

Egyébként Wenderst, mint rendezőt én sem tartom nagyra, sőt az egyik legnagyobb blöffnek tartom a karrierjét. A '70-es években amolyan "Antonioni klónként" próbálta az olasz mester stílusát utánozni a nyugat-német miliőben, helyenként egész jól, de hol van ez akár Fassbinder, akár Herzog munkásságához képest? Aztán elkezdett afféle "midcult" filmeket csinálni (Az amerikai barát, Hammett - sajnos ezeket nem láttam), majd a '80-as években végre csinált három számomra igen kedves filmet (A dolgok állása, Párizs Texas, Berlin felett az ég), melyek számomra nagyjából kimerítik az életművét. Amit utána, az elmúlt 24 évben csinált, az viszont sajnos már a nézhetetlen kategóriát súrolja.

2011-03-10 20:36:26 Hannibal Lecter (4) #21

"aki nézhetetlent nyom rá az egyszerűen üres."

Nem üres, csak nem egyezik a véleménye a tiéddel. Légy toleránsabb!

előzmény: Nellory (#15)

2011-03-10 20:06:33 critixx (5) #20

Kis korrekció: a képek közül az ötödik (Otto Sander a szobor tetején) valójában nem ebből a filmből, hanem a folytatásból (Távol és mégis közel) származik. Egyébként össze is lehetne kötni a két Wenders-filmet. :)

2011-03-10 19:55:19 critixx (5) #19

Szerintem azért elég távol áll ez a film Coelhotól. Az amerikai remake jóval közelebb áll hozzá. Az irodalmias beszédstílus a film gyengéje szerintem is.

2011-03-10 19:44:01 desmond (1) #18

Szóval szerinted üres vagyok. Én pedig úgy gondolom, hogy ez a film üres. Sekélyes, semmitmondó falvédő-bölcsességeket próbál úgy eladni, mintha azok iszonyatosan eredeti, nagy igazságok lennének. Itt az oldalon egyszer egy hozzászólásban Paolo Coelho-hoz hasonlítottam Kieslowski filmjeit; ez a hasonlat tökéletesen áll a Berlin felett az égre is. Ugyanaz a new age-es ezoterikus katyvasz, amivel mindazonáltal igen jól lehet keresni. Vegyük például ezt az idézetet: "Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta, hogy ő gyermek. Mindennek lelke volt még, és egy volt minden lélek. Mikor a gyermek gyermek volt, semmiről nem volt véleménye." Az égvilágon semmit nem jelent, de jól hangzik. Vagy vegyük a szereplők belső monológjait: olyan emelkedett, fentebb stílben hangzanak el, ami abszolút marhaság. Így senki nem beszél, senki nem gondolkodik! Hol vannak ezek például James Joyce Ulysses-éhez képest, ahol a szerző kiválóan megoldotta a tudatfolyam-ábrázolást?

2011-03-10 19:31:28 desmond (1) #17

Sajnos, nekem voltak feladva kötelező filmek.

előzmény: Nellory (#16)

2011-03-10 18:27:27 Nellory (5) #16

ha tudod jól hogy az összes irritál, mért nem hagytad ki? akkor nem kell nézni, nem kell értékelni és szépen meg van oldva a probléma.

előzmény: desmond (#10)

2011-03-10 18:25:28 Nellory (5) #15

ez a film nem való mindenkinek. aki nézhetetlent nyom rá az egyszerűen üres. a rohanó világ egy arc nélküli alakja, akinek nem érdemes gondolkodni, és odafigyelni. egyszerűen ez egy ilyen film. el kell vonatkoztatni egy csomó dologtól, át kell érezni. mindenki tudja hogy képes e erre. szerintem zseniális.

2010-11-10 10:03:14 acidphase (4) #14

tegnap enis megneztem ujfent.. teny h eleg sok a filozofalgatas, pl a vegen a csaj osszevissza monologjai a csavohoz mar elegge lefaraszto, de azer nezhetetlennek semmikepp se neveznem ezt a filmet..
nekem mindenesetre atjott az egesz kepi,lelki mondanivaloja, mondhatni filmkolteszet.

2010-11-10 08:22:13 Il Matto (1) #13

Szerintem nem is kicsit öncélú. Nekem úgy tűnt, az egyébként remek képi világ közepette egész egyszerűen elfilozofál a néző mellett, olyan szövegekkel amik jórésze nyomtatott formában is kellőképpen fárasztó.

Pedig a csodálatos Párizs, Texas ismeretében, óriási várakozással ültem le a film elé.

előzmény: Jereváni Rádió (#11)

2010-09-01 17:53:15 budaik (4) #12

Kemény dió, de megelőlegezem az ötöst, mert nagyon tetszik ez a gyermek gyermek volt narráció :)

2010-08-22 10:17:03 Jereváni Rádió (4) #11

Kemény dió a Berlin felett az ég. Nem egyszerű a film, nagyon oda kell figyelni rá, és még akkor sem biztos, hogy egykönnyen megadja magát. A film tele van nagyszerű lírai jelenetekkel, az operatőri munka káprázatos, mégis a rettentő sok monológot kicsit öncélúnak éreztem, gyakran túl elvont szövegeket raktak bele. A szereplőgárda viszont elképesztő: Bruno Ganz, Peter Falk, Nick Cave… és a mi Kovács Lajosunk. Hihetetlen ez a pali, 1986-ban Wim Wenders-szel forgat – kis mellékszerep, de akkor is – tíz évvel később a Radiohead klipjében tűnik fel (Karma Police), elképesztő ez az életpálya.

2010-03-08 11:10:25 desmond (1) #10

Engem Wenders egész munkássága irritál, de ez a filmje az összes többinél jobban felidegesített, nem is tudtam végignézni. Irgalmatlanul giccses szüzsé; agyzsibbasztóan hiteltelen, patetikus monológok; a fekete-fehér/színes váltások végtelenül manírosak; egyetlen pozitívumot nem tudtam benne felfedezni. Ehhez képest hihetetlenül túl van értékelve.

2009-11-07 23:07:37 critixx (5) #9

Nagy kár, hogy az amerikai remake-et lecsupaszították az eredeti sok-sok rétegétől és csak a love story-t hagyták meg belőle. Wenders filmje rendkívül mélyenszántó és szép, merem állítani, a '80-as évek egyik nagy filmalkotása.

2009-11-07 22:42:05 acidphase (4) #8

ezt a filmet se neked találták ki?:(

2009-11-07 21:10:12 -senki- (5) #7

Elmormolnak pár értékelendő gondolatot, de mint film meglehetősen nehezen élvezhető volt számomra.

2008-08-18 20:19:39 budaik (4) #6

Megjelent ez a film DVD-n?
vagy meg fog?

2008-04-19 23:12:52 PG (5) #5

Igen, a film többnyire érzelmek és gondolatok szövevénye - lenyűgözően egyszerűséggel mutatja be az akkori életet, az emberek mentalitását.

előzmény: revkri (#2)

2007-11-17 23:53:04 revkri (5) #4

Mert tényleg készült folytatás: Távol És Mégis Közel címmel.

2007-10-28 13:19:46 Kovacsadam889 (5) #3

Már csak az a kérdés hogy miért van kiírva a film
végén, hogy "To be continued"....

2007-10-10 20:40:22 revkri (5) #2

Minden bizonnyal az egyik legjobb film amit valaha láttam. Tényleg fölösleges idézgetni, mert akkor az egész filmnek a szövegét ide lehetne bigyeszteni.

2007-03-23 10:29:32 pachamama (5) #1

A legnagyobb kedvencem.
Olyan flm, amitől egész egyszerűen jobb embernek érzem magam. Igazi "belsőszemfelnyitós" film.