Az emigráns - Minden másképp van (2007) ☆ 👁

(Dárday István - Szalai Györgyi)

magyar-olasz dráma, életrajzi film

3,2
★★★☆☆
31 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-02-13 19:10:02 zéel (5) #10

...a Márai naplók régi kedvenceim
az elsőt még Párizsban vettem (a lengyel botban!:), amikor itthon még nem jelenhetett meg

előzmény: ryood (#9)

2021-02-13 18:47:33 ryood (4) #9

az adaptált könyv (napló 84-89) Márai csúcsteljesítménye, ezzel tette fel a pontot az i-re. életem egyik legnagyobb (nem csak) irodalmi élménye. a (test) halál kapujában (vagy inkább előszobájában) Márai olyan közel ment a "lényeghez", mint korábban soha.
a film meglepően jól adja vissza nekem azt az attitűdöt, "bölcsességet", hangulatot, ami uralja a könyvet. Bács Ferenc totális metamorfózisa lélegzetelállítóan szép, briliáns.

nekem a kedvenc idézetem a könyvből (ami nem hangzik el a filmben): "Néha a szégyenérzet, hogy élek."

2021-02-13 10:13:50 somogyireka (4) #8

Márai utolsó naplóját nem lineárisan, hanem összevissza olvastam, előbb ismertem meg a '87-es részt, mint a '84-est, mert az utolsó oldalak fényében akartam ismerni a korábbiakat. Mondhatunk itt nagy szavakat az életünk során, de úgyis majd a legutolsóak számítanak igazán, a korábbiak csak ehhez szolgáló vázlatok. Az életben úgyis csak parton állva köveket dobálunk a vízbe, s majd ha úszni kell, "átúszni" az lesz az igazi. S ahogy lapoztam a könyvet, vettem észre, ezen talán visszafelé olvasásnak az volt a kára, hogy egyes részek kimaradtak, nos ezeket olvastam újra, míg moziztam. Így volt nekem teljes a film.

Az emigránst elsősorban azoknak ajánlom, akik ismerik a Napló 1984-1989-et, és még frissen él bennük az egész, s akik szeretnének e történetbe még egyszer alámerülni, mert úgy érzik, az egyszeri olvasásnál több időt, tiszteletet, odafigyelést, együttérzést érdemel ez a történet. A film előtt megnéztem egy interjút Szalai Györgyi rendezővel, akinek eddigi, Dárday Istvánnal készített filmjeit melegen ajánlok. (Jutalomutazást, Nevelésügyi történeteket láttam)
Nincs kedvem a film hibáit keresgélni, mert ilyen-olyan elemzésekben felsorolnak jó sokat, mivel dokumentarista rendezők alkotásáról van szó, így tényleg úgy éreztem, dokumentumfilmet nézek, mindezt annak köszönhetem, hogy Bács Ferenc tényleg Márai Sándorrá vált. Először is 10 évet öregedett a szerep kedvéért, és ez nem csak a jó sminknek köszönhető, hanem annak, hogy Bács Márai Sándorrá változott. Eltűnt Ferenc szelleme a testből és helyét átvette Sándor. Igazi "misztikus" aktus ez. Márai Bács által feltámad. A film szóról szóra követi a könyvet, tehát itt előre fel van vázolva minden egyes jelenet, olyan apróságokra is figyelnek, hogy Lolát pont úgy ültessék a tolókocsiba, mint a leírt részben, és ilyenek..

És igen, látni akartam a fegyverboltos részt, mely már olvasáskor maga volt a legszürreálisabb jelenet, nem akartam elhinni, hogy ilyen Amerikában tényleg van, hogy az utcáról besétálhatok oda és vehetek egy fegyvert, amivel holnap fejbe lövöm magam. (de bevallom, még mindig jobb, minthogy tilos az eutanázia..) Ez a rész különösön tetszett.

Mélyen együttérzek Máraiékkal, hogy a "korlátlan lehetőségek hazájában" voltak kénytelen élni, ahova, ha rángatnának, sem mennék..messze, messze kerülöm Amerikát, míg élek.

"Milyen lassan halok meg", "Minden másképp van" - ezek voltak Lola utolsó mondatai. (ugye, milyen más minden ott a halál közelében.......és milyen őrület azután itt hinni ezeknek a díszleteknek)

És persze, persze nem bírom ki, hogy ne írjam le újra, mennyire szerette Lola Márait, neki bőven rendben volt, hogy Márai útközben más nőket is kapcsolódott, ez előtt számomra érzelmek vannak, de nem szeretet. Azt nem tudom, Márai mit tett volna hasonló helyzetben, ám ez az a rész az életben, ahol kiderül, a híres szeretleket csak prédikáljuk-e vagy éljük is.

Így ír erről Lola halála után:
"Szerettem? Nem tudom.Szereti az ember a lábát, a gondolatait? Csak éppen nincs értelme semminek a lába vagy a gondolatai nélkül. Nélküle nincs teljes értelme semminek. Nem tudom, "szerettem"-e. Az más volt. A vesémet, a hasnyálmirigyemet sem "szeretem". Csak éppen az is én vagyok, ahogy ő is én volt."

2019-08-03 22:02:23 dittike (5) #7

Nagyon erőteljes szerelmi és elvágyódástörténet.

2011-02-05 12:40:58 Bruce94 (4) #6

Bár sokat hallottam az íróról, de az életművéből idáig szinte semmit sem olvastam. Ennek ellenére megnéztem a filmet mert, Bács Ferenc az egyik kedvenc magyar színészem. És azt kell mondjam, hogy egy remek drámát hoztak össze a film készítői. Bács Ferenc tökéletes a főszerepre, remekül érzékelteti a főhős személyét. Ugyanez elmondható Gyöngyössy Katalinról is, hiszen ő is nagyszerű.
Az első egy óra zseniális ám utána egy picit esik a színvonal, de nem sokáig, így a végére megint kapunk zseniális jeleneteket. A bevágásokkal nekem is volt egy kis gondom. Olyan film, amit soha nem fogunk látni kereskedelmi adókon látni, mert leragadtak a minősíthetetlen közönségfilmek szintjén. Összességében elmondható, hogy egy nagyszerű magyar film.

2008-10-20 00:45:40 budaik (4) #5

Szép történet, de a kivitelezéssel voltak bajaim ( a home-video szerű bevágásokra gondolok). Egyébként több mint a semmi

2007-07-22 12:05:08 zéel (5) #4

2007-es VOXCar-díjas, mint a LEGJOBB női főszereplő: Gyöngyössy Katalin " Az emigráns – Minden másképp van" című filmben nyújtott alakításáért.
Gratulálok! Megérdemelte!
Bács Ferenc is díjat érdemelt volna. Bár, kétségtelen, a legjobb férfi főszereplő díjára, Keres Emil (Konyec) is igencsak rászolgált!

2007-05-04 22:44:04 zéel (5) #3

Márai nem könnyű falat a magyar kultúrának és politikának, "olykor meg is akad a torkán"; gondolom, nem lesz könnyű sorsa a filmnek sem, mely költői látomás az író és felesége utolsó éveiből - írja a költő,Tóth Erzsébet.

2007-05-04 20:39:50 zéel (5) #2

Nem hibátlan, de nagyon szép, gondolat-gazdag film. Aki ismeri, szereti Márai Sándor írásait (Naplók!!!), az szeretni fogja ezt a filmet is.

2007-04-23 09:18:44 Daemiaen (2) #1

Az emigráns: Minden másképp van (Az emigráns: Minden másképp van, 2007, forgalmazza: Hungarotop)

Márai Sándorról - függetlenül attól, hogy már meghalt - csak jót vagy semmit. Kiváló írónk volt, akinek legszemélyesebb művéből, Naplójából készült nekrológszerű búcsúfilm Dárday István és Szalai Györgyi tolmácsolásában. Kiválóan indul az alkotás: a visszaemlékezések, a művész irományaiból vett idézetek Tarkovszkij Tükör című filmjét idézik meg. Ekkor még minden szép: érezhető, sőt, átérezhető a rendezőpáros koncepciója, vagyis, hogy egy tisztességes, nem lineárisan építkező történetben mutassák be Márai San Diego-ban töltött utolsó két évét, ugyanakkor visszacsatoljanak fiatalabb korára, értelmezvén a jelenkori viszonyokat rokonaival, feleségével. Sajnos azonban a visszaemlékezések fénye nagyon rövid iső után kihuny, ugyanazon képek ismétlődnek majd minden alkalommal, az első félórát követően pedig elnyálasodik, ellenszenvessé és unalmassá válik az életkedvét vesztett, de írhatnékját soha fel nem adó öregember passiója. A kamera sokszor időzik el olyan jeleneteken, melyek nem szólnak másról, mint fizikai szenvedésről vagy tehetetlenségről. Tarkovszkij ilyenkor már nagyon messze jár. Mint ahogy a film is attól, hogy értékes lehessen.

4/10