Seconds (1966) ☆ 👁

Második lehetőség

(John Frankenheimer)

amerikai dráma, sci-fi, thriller

4,0
★★★★☆
77 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-11-25 08:26:08 ryood (5) #46

megadom magam. ez a film ötös. megérdemli...

2021-11-24 20:47:58 ryood (5) #45

Fantasztikus a film vizualitasa, es ra tud telepedni az emberre a hangulata, a zene is sokat ad hozza....
Kedvenc jelenet, a korabbi feleseg meglatogatasa....Valoban jo kis esettanulmany ez a maganyrol, elidegenedesrol...
Nagyon jo az egesz, csak egy kicsit lenne feszesebb, es megadnam az otost neki...

2013-04-23 00:38:10 Hannibal Lecter (5) #44

Frankenheimer arcátlanul zseniális módon megy szembe az általános nézői elvárásokkal. Azt várnánk, hogy a főhős majd fellázad az embertelen rendszer ellen, és fizikai konfrontációban csúcsosodik ki a cselekmény, miközben erről szó sincs: az egésznek csupán annyi a tétje, hogy Arthur kialakítsa önképét, meglelje identitásának gyökereit. Egyébiránt értem és akceptálom, amit írsz, kétségkívül nem való ez mindenkinek, szerintem viszont a Seconds fantasztikus esettanulmány az elidegenedésről.

előzmény: BonnyJohnny (#43)

2013-04-22 22:33:16 BonnyJohnny (4) #43

Nem tudom. Értékelem, mert értem, hogy mi a jó benne, csak nem tetszik. Ez érzelem. Nincs racionális magyarázat.

előzmény: Hannibal Lecter (#42)

2013-04-22 22:26:43 Hannibal Lecter (5) #42

A Hamiltont alakító John Randolph is jól játszott. BonnyJohnny, ha szabad kérdeznem: mi a gondod a modernista stílussal? :)

2013-04-22 20:28:15 zéel (5) #41

re #38
mert a nő karaktere nagyon jól átjött
ennyi!

2013-04-22 20:12:07 BonnyJohnny (4) #40

Egyébként másodiknak én is a főnököt emelném ki. :)
És azt sem kétlem, hogy mind Jeff Corey, mind Murray Hamilton jó volt, de egyinek sem ezt az alakítását fogom megjegyezni.
Szóval a lentebbi megfogalmazásom talán túlzás volt. Beárnyékolta a fentebb említett nem erről fogom megjegyezni dolog, és a nő alakítása.
Talán most már, hogy ennyit beszéltünk róla, érthetőbb, hogy mit akartam mondani.

És a film jó volt, a végével együtt nagyon jó! Csak nekem nem zseniális.

előzmény: critixx (#39)

2013-04-22 20:08:22 critixx (5) #39

"Továbbá ott volt a zseniális mosolygó főnök."

Ő szintén egy egykoron feketelistára tett remek karakterszínész, Will Geer volt. Később a Waltons című sorozatban (ez olyasmi volt mint A farm, ahol élünk) ő játszotta a konzervatív nagypapát, elég vicces lehetett egy biszexuális egykori anarchista számára. :D

előzmény: ChrisAdam (#38)

2013-04-22 20:04:20 ChrisAdam (5) #38

Hát nem tudok többet mondani, neked nem jöttek be a színészi alakítások, oszt annyi. :)

A nő esetében furcsa érzésem volt, mintha Frankenheimer azt mondta volna: te csak légy ott, szép vagy, bájos vagy, telt idomaid vannak, nem kell színészkedned. Ennek ellenére nekem nem volt bajom vele, mert a nő karaktere nagyon jól átjött, talán ezért sem tűnt fel számomra, hogy annyira gyenge lett volna.
Továbbá ott volt a zseniális mosolygó főnök. :D Na, őrajta sokat nevettem, a mimikáján. :) Meg ott volt George is, aki szerintem jól csinálta. De persze Rock Hudson viszi a pálmát mindenképp.

előzmény: BonnyJohnny (#32)

2013-04-22 19:56:44 BonnyJohnny (4) #37

Nem tudom miért, talán Frankenheimer másik '66-os filmje miatt, de nekem az jutott eszembe, hogy Eva Maria Saint kellett volna ide.

előzmény: critixx (#36)

2013-04-22 19:54:30 critixx (5) #36

Ennyiben igazat adok neked, nála tényleg sokkal erőteljesebb női szereplő kellett volna Hudson mellé.

előzmény: BonnyJohnny (#35)

2013-04-22 19:53:42 BonnyJohnny (4) #35

Most mondanám, hogy ott is ugyanannyi volt a mimikája, mint itt, de tényleg megleptél. :)

előzmény: critixx (#34)

2013-04-22 19:50:27 critixx (5) #34

Te néztél Deep Space Nine-t, ugye? Számomra elég megdöbbentő volt, hogy ez ugyanaz a Salome Jens, aki harminc évvel később a "főgenya" alakváltót játszotta. :D

előzmény: BonnyJohnny (#32)

2013-04-22 19:48:02 BonnyJohnny (4) #33

A Kis nagy emberben én is imádtam. Itt sem volt rossz, de nekem nem hagyott olyan maradandó nyomott, mint Wild Bill Hickokként.

előzmény: critixx (#31)

2013-04-22 19:45:35 BonnyJohnny (4) #32

Ez így önmagában elég semmilyen válasz volt. :P
De szerintem például a női főszereplő olyan mértékben nem játszik a hangjával, mintha olvasná a szöveget.

előzmény: ChrisAdam (#30)

2013-04-22 19:44:44 critixx (5) #31

Én sem. Ott van pl. Jeff Corey, aki kiváló karakterszínész volt. Fiatalon leginkább noirokban láthattuk kisstílű gengszterek és örök vesztesek megformálójaként (legemlékezetesebb a Gyilkosok '46-os verziójában volt), majd McCarthy szenátorék miatt tíz év kihagyás következett, mialatt tanárként dolgozott (az ifjú Leonard Nimoy-t is ő oktatta a színészmesterségre), aztán a '60-as évektől immár idősebb figurák megformálójaként tért vissza. Itt is remek, de pl. a Kis nagy emberben szintén.

előzmény: ChrisAdam (#30)

2013-04-22 19:42:02 ChrisAdam (5) #30

És Rock Hudsonon kívül a színészek sem említésre méltók.

Ajj, de nem értek egyet.

előzmény: BonnyJohnny (#29)

2013-04-22 19:39:22 BonnyJohnny (4) #29

A vége dob rajta, de nekem így sem zseniális. Sokat unatkoztam rajta, pontosan az miatt a modernista stílus miatt, ami miatt Cassavetesnél is. A film utolsó harmada az, ami szerintem is a legmagasabb osztályzatot érdemelné. És Rock Hudsonon kívül a színészek sem említésre méltók.
Ami zseniális, az a zene és az operatőri munka.

2013-04-21 13:46:28 ChrisAdam (5) #28

Nekem pedig magával a "noir" műfajjal kéne (jobban) megismerkednem végre. De ami késik, nem múlik. :)

előzmény: Hannibal Lecter (#27)

2013-04-21 13:36:56 Hannibal Lecter (5) #27

Helyes! :) Így igaz, hasonlóan hideglelős alkotás a Shock Corridor is. Tervezem, hogy Fuller összes korabeli "kvázi neo-noirjára" sort kerítek hamarosan.

előzmény: ChrisAdam (#26)

2013-04-21 13:22:14 ChrisAdam (5) #26

:) Ma este pedig nézem a Shock Corridort! Majd egy éve a listámon van, most találtam hozzá magyar feliratot, s látom, te is most nézted meg, ráadásul a két film műfajban hasonlít. Alig várom már. ;)

előzmény: Hannibal Lecter (#25)

2013-04-21 13:09:59 Hannibal Lecter (5) #25

Örülök, hogy neked is tetszett. :)

előzmény: ChrisAdam (#23)

2013-04-21 10:23:16 zéel (5) #24

Jó, hogy kiemelted az operatőr bravúros munkáját. Említsük meg név szerint is: James Wong Howe.

előzmény: ChrisAdam (#23)

2013-04-21 09:37:57 ChrisAdam (5) #23

Az utolsó, erőteljes jelenet indított arra, hogy az ötöst megadjam a filmnek, de simán megérdemli, nagyon jó alkotás, amit igazán kiemelnék, azt már itt alább elmondtatok páran: az operatőr zseniális. De Jerry Goldsmith zenéje is nagyszerű, néha egész félelmetes hangulatot kelt. Némelyik jelenet fenomenálisan van megkomponálva ("Taposd a szőlőt!"), a színészek pedig nagyon odatették magukat, főleg Rock Hudson.
Nem is akarok többet beszélni, Hannibal, zéel, Tenebra, critixx mindent leírt, és köszönöm nekik ezt a diskurálást, enélkül nem jutottam volna ide. :)

2013-04-20 08:53:49 zéel (5) #22

(Mint várható volt, nem az a film, amit másnapra már el is felejtettünk.)

És fantasztikusan rétegzett: ha akarom... Igen, igen! Ilyet csak a legnagyobbak tudnak.
Én most csak az egyik "rétegét" , talán a legaktuálisabbat hangsúlyoznám.

Ez e film egy nagyon erős és keserű társadalomkritika (is) a fogyasztói társadalomról. Ehhez képest Az ember tragédiája egy optimista mű.
Talán nem véletlenül ugrott be Madách remeke: Vezess, új útra Lucifer, vezess! (Rebirth!)

Lábjegyzet (Háy Jánostól kölcsönözve):

Van egy társadalmi kényszerűség, ami megköveteli tőled, hogy valamilyen legyél, és sajnos ezek a követelmények főleg külsőségekre vonatkoznak, úgymond az életed dizájnjára. Milyen az autód, milyen a lakásod, megtartod-e azokat a társadalmi elvárásokat, amiket.

Simán elindulhatsz egy olyan úton, ami lehet, hogy nem a te utad, hanem az általános társadalmi értékrendet leképező út. Sikeres, gazdag akarsz lenni, hogy a közösség, ami körbevesz téged, pozitívan ítéljen meg, miközben elfelejted azt, hogy valójában van egy belső történetünk is, a személyiségünk folyamatos mozgásának a belső története, és te ezt simán feláldozod a külső elvárások oltárán. Rájönni 50 évesen, hogy ez a hamis áldozathozatal megtörtént, az elég szar dolog.

...hiába vagyok kész arra, hogy változtassak, ha nincs meg a szabadságom a változtatásra… Nem volt még a világon társadalom, ami ilyen mértékben kizsigereli az embert, ilyen mértékben követeli tőle a munkaidőt, ilyen mértékben mászik bele mindenedbe, a magánéletedbe, s a szolgáltatásaival ilyen mértékben függőségben tart. Tehát igaz, hogy jómódú világban élünk, de ennek rohadt nagy az ára és hogy ettől kurvára ki lehet fáradni.

előzmény: Hannibal Lecter (#8)

2013-04-19 20:01:32 Hannibal Lecter (5) #21

Jól döntöttél. :)

előzmény: critixx (#18)

2013-04-19 20:01:15 Hannibal Lecter (5) #20

Nagyon sok eleme máig aktuális, sőt ma talán aktuálisabb, mint valaha. Ma, amikor a civilizált világ az intim plasztika és egyéb, a kényelmes és egészséges élethez elengedhetetlen szépészeti beavatkozások őrült lázában ég...

előzmény: zéel (#19)

2013-04-19 18:09:17 zéel (5) #19

Rá kellett jönnöm, hol szúrtam el az életem. Az a sok év, ami ráment arra, hogy megszerezzem, amiről azt mondják, hogy kell. Amiket akarnom kellett! Az a sok dolog. Nem emberek...vagy valami értelmes. Csak dolgok.
- mondja a film főhőse, közel ötven évvel ezelőtt. És ma is aktuális. Sőt!

2013-04-19 17:15:34 critixx (5) #18

Jeles volt eredetileg is. Sokáig vacilláltam az osztályzaton, egy időben lement négyesre, aztán most hogy újra diskurálunk erről a filmről, ismét érdemesnek láttam, hogy felkússzon.

előzmény: Hannibal Lecter (#17)

2013-04-19 16:37:59 Hannibal Lecter (5) #17

Örülök neki. Látom, azóta critixx osztályzata is jelesre ugrott! Helyes! :-)

előzmény: zéel (#16)

2013-04-19 16:33:59 zéel (5) #16

Bevallom, én is csak a lelkes, dicséretekkel egyáltalán nem takarékoskodó hsz.od alapján figyeltem fel erre a kincsre.
És milyen öröm (ráadás öröm!) olvasni a film nyomán kibontakozó ritka értékes vitát, beszélgetést.

előzmény: Hannibal Lecter (#15)

2013-04-19 16:29:48 Hannibal Lecter (5) #15

Éppen erről beszélek. Sokan nem ismerik ezeket a filmeket, és csak a fősodor alapján ítélik meg a hatvanas évek filmtermését.

előzmény: critixx (#12)

2013-04-19 15:23:05 critixx (5) #14

A Diploma előtt (ami egy remekmű) a szemléletmódjában és stílusában fiatalos, "revizionista", de egyébiránt egy teljesen konvencionálisan felépülő dráma/vígjáték, forgatókönyvírás órákon szokták tanítani. Ezért is tudott jóval nagyobb közönséget vonzani, mint bármilyen "modernista" alkotás abban az időben. No meg persze a témája miatt is. A fiatalok özönlöttek rá a moziba, mert végre egy film róluk szólt, az ő valós problémáikat feszegette és nem a von Trapp család éneklő gyerkőceit kellett a vásznon bámulni három órán keresztül.

előzmény: Tenebra (#13)

2013-04-19 14:39:55 Tenebra (5) #13

Igen. Ez a probléma. Pont ezért szükséges ilyen filmekről újra és újra beszélni, írni. Mert jó pár ilyen alkotás felkutatásával simán átírható a bebetonozottnak hitt "kánon". Csak hát odaát arra mennek rá, hogy minél több néző lássa és közönségbarát legyen. Legalábbis úgy vettem észre a szakirodalmak alapján. Pl. a Seconds-ről egy-két, inkább horrort taglaló ( :D) könyvben olvastam, míg az amcsi szakirodalmak nagy része untig elemzi a Diploma előttöt vagy a Bonnie és Clyde-ot. (Megjegyzem, hogy a Diploma előtt is független film volt. :D Csak hát valami miatt akkor éppen nagyobb visszhangot kapott. Ez a valami meg a stúdiók anyagi csődje többek között, na, meg az aktualitása. ) A Thomas Elsaesser könyv (The Last Great American Picture Show) jellemzően egy európai szemléletű könyv, na, abban azért előkerülnek finomságok is (pl. a Fingers-t onnan ismertem meg). Igaz, még az is egy konzervatívabb könyv, és nem igen tud mit kezdeni a hatvanas évekkel, jobbára csak a 70-es éveket tárgyalja.

Westernnél is ugyanígy. Kit érdekel a Misfits / Kallódó emberek vagy a Hud? Azok "még ötvenes évek". Elemezzük ezeregyedszerre a Vad bandát meg a Kis Nagy embert, ezekről még úgysem írt senki. :D (Én legalábbis elég kevés helyen olvastam ezekről. A "mainstream" írók, mint Cawelti vagy Schatz, vagy Slotkin mind csak a felkapottabb filmeket elemzik. Will Wright példája a legklasszikusabb: nézzünk meg 4 millió dollárt hozó sikerfilmeket! :D Hát, ez így eléggé leegyszerűsítő. )

előzmény: critixx (#12)

2013-04-19 14:09:49 critixx (5) #12

Annyit azért hozzátennék, hogy ezen alkotások többsége függetlenfilm és csak szűkebb körben voltak ismertek, olyan közönség által, akik előszeretettel fogyasztották az európai modernista műveket is. Akkor hozzátenném Cassavetes-t is, aki már az '50-es években teljességgel modernista filmet csinált Amerikában. "Temetni" a mainstream hollywoodi mozit szokás a '60-as években, ahol látszólag "megállt az idő", amíg az évtized második felében meg nem jelent az új nemzedék.

Frankenheimer egyébként érdekes jelenség, ő párhuzamosan készítette az efféle modernista, független alkotásokat és a teljességgel konvencionális, kommersz nagy stúdiófilmeket. A Seconds-el egy időben csinálta a Grand Prix-t.

előzmény: Hannibal Lecter (#11)

2013-04-19 14:00:34 Hannibal Lecter (5) #11

Valóban. Tájékozatlanságra vall, ha valaki temeti a hatvanas évek amerikai filmjét. :-) A Blast of Silence egyébként annyira előremutató mozi, hogy Melville modernista Szamurája sem születhetett volna meg nélküle.

előzmény: Tenebra (#9)

2013-04-19 13:48:50 critixx (5) #10

Ha már 1961, szerintem a Kallódó emberek is csodálatos példája az amerikai mítosz kiüresedettségének és a "revizionista" illúzióvesztésnek, miként két évvel később a Hud.

Ha Frankenheimer filmje készül Európában, azt is abszolút modernista filmként tartanák számon. Miként Godard is csinált egy évvel korábban egy modernista sci-fit (Alphaville).

előzmény: Tenebra (#9)

2013-04-19 13:46:01 Tenebra (5) #9

A film egyébként - Penn Mickey, az ászával és Lumet A zálogosával egyetemben - a Hollywoodi Reneszánsz előtti modernista kísérletezés egyik ékes példája.

Sőt, indítófilm. Szerintem. (Ahogy az 1 évvel későbbi Diploma előtt, Point Blank, Bonnie és Clyde, Cool Hand Luke és az 1 évvel korábbi Mickey One is.)

(Én egyébként kiterjeszteném ezt a fogalmat egészen 1961-ig, mivel már akkor feltűntek olyan újító jellegű filmek, mint a Blast of Silence vagy az Underworld USA, vagy az 1963-as Hud, vagy az említett A zálogos, melyek formai-tematikai újításokat vittek a hollywoodi/amerikai filmbe. Nagy hibája ez az amcsi szakirodalomnak, hogy igazából ilyeneket figyelmen kívül hagynak, és az "amerikai újhullámot" max. 1965-től számítják. Holott a Blast of Silence vagy a Lelkek karneválja, ha Európában készül, tuti újhullámos/modernista filmként ünneplik őket, mely radikálisan szakít a hollywoodi műfaji/stilisztikai klisékkel.

Szerk.: Hogy az említett John Cassavetes igaz, new yorki filmjeiről ne is beszéljünk. Cassavetes 1959-es New York árnyai nélkül nincs hollywoodi megújulás sem. )

előzmény: Hannibal Lecter (#8)

2013-04-19 13:33:13 Hannibal Lecter (5) #8

Valóban kitűnő a zene, Jerry Goldsmith mindig hozza a formáját. Örülök, hogy megtekintetted. A film egyébként - Penn Mickey, az ászával és Lumet A zálogosával egyetemben - a Hollywoodi Reneszánsz előtti modernista kísérletezés egyik ékes példája. És fantasztikusan rétegzett: ha akarom, echte modernista művészfilm az elidegenedett Egyénről, aki - Kovács András Bálintul szólva - "minden lényegi kontaktusát elvesztette másokkal és a világgal, a múlttal és a jövővel, sőt elvesztette saját individualitásának alapjait is", ha akarom, a korabeli polgári konformizmus/jólét/amerikai szuburbia mögötti rothadás illusztrációja, ha akarom, sci-fi, ha akarom, neo-noir, ha akarom, thriller. Az ember ritkán találkozik ennyire összetett, sokrétű, egyszerre invenciózus, formabontó, ugyanakkor nagyon is filozofikus és mély értelmű alkotással. És már azt is tudom, hogy Aronofsky honnan merített ötleteket a Pi-hez (ld. SnorriCam, fekete-fehér képi stilizáció, sőt koponyalékelés fúrógéppel).

előzmény: zéel (#7)

2013-04-19 10:44:17 zéel (5) #7

Hivatkozási alap, megkerülhetetlen, fantasztikusan zseniális alkotás. Úgy bizony! Méghozzá örökérvényű mondanivalóval életünk céljáról, értelméről - mindezt roppant izgalmasan elővezetve.
Ha már játékfilm, színészóriásokkal, akkor az ilyen legyen!

Merthogy én igazából a realista filmeknek vagyok nagy rajongója. Ezt viszont csak nagyon kevesen csinálják, pláne, jól. Mondjuk pl. John Cassavetes, Ken Loach (Family Life) vagy a fiatal szlovák/magyar Prikler Mátyás.
Cassavetes mondja: Ha csak realista filmeket forgatnánk, a világ nagyon szomorú lenne.
Igen, szükség van (nagy szükség!) az ilyen játékfilmekre, mint a Seconds.
Csakhogy ez utóbbi kategóriában éppen olyan nehéz zseniális filmeket készíteni, mint az előbbiben.

Jut még eszembe, a zene, az über-zseniális. (Zeneszerző: Jerry Goldsmith!)

előzmény: Hannibal Lecter (#6)

2013-04-14 01:44:52 Hannibal Lecter (5) #6

A korszak egyik kulcsműve. Hivatkozási alap, megkerülhetetlen, fantasztikusan zseniális alkotás. Egyelőre többet nem tudok írni róla, még mindig a hatása alatt vagyok.

2012-06-16 07:44:14 tomside (4) #5

bocs, az imént elírtam: a "Charlie halála", az természetesen Tony halálára értendő

2012-06-16 07:42:49 tomside (4) #4

Hát, ez tényleg csak egy hajszállal marad el a zseniálistól. Mindamellett, hogy végig elképesztő a kamerakezelése, említsük meg azt is, hogy fantasztikus zenék kísérik. Mindkettő, a képi és zenei megfestés is a záróképben ér a csúcsára. Ennyit technikailag. Tony útja meg egyszerűen félelmetes. A sztori roppant alapos, Charlie sorsa egy külön filmet megérne, a cég félelmetes ontológiai kérdésekhez vezet. Charlie halála gyakorlatilag igazságosnak mondható, a szőr feláll a hátamon, amikor erre gondolok. Fura, de a magyar címet találóbbnak érzem, mert annak fényében valahogy az az általános üzenet, uram bocsá' konklúzió fogalmazódik meg a filmben, hogy soha nem leszünk elégedettek, és mindig mást, újat akarunk majd. Hangulatában a Nyisd ki a szemed! zseniális darab méltó elődje, tartalmilag pedig a kevésbé jól sikerült Repo Men elődje, ha arra gondolunk, hogy Tonynak miért éppen az agyában keletkezik érrög, és hogy ennek függvényében mi történik az egészséges szerveivel...

2012-06-12 08:46:15 tomside (4) #3

Azt a Bacchanáliát, öcsém, de kéne egy ilyen! ;)

2011-08-24 16:17:15 Tenebra (5) #2

Ez bizony kecyzseniális film. A Dinüsszia, a személyiség/arcsere, a horrorisztikus, de horrorba nem hajló atmoszféra, a kézikamerahasználat sbt. stb. stb. Mestermű.

2010-09-10 13:46:35 ronin07 (?) #1

Igazi kultuszfilm a Másolatok a virágkorát élő - és élete végére hol taszítóan szürke (Dr. Moreau szigete), hol kimagasló (Ronin) eminenciásként iparkodó - Frankenheimer-től, amely a rétegmozik sajátságos tartozékaként a plebsz szemében mára teljesen feledésbe merült. Pedig ez a paranoia sci-fi nemcsak, hogy remek szukszesszora a Jack Finney-ovurenak (Testrablók-adaptációk), hanem szűk plánjai, élettelenséget közvetítő fekete-fehér képei, decentráló szituációi révén jóllehet, még kevésbé, sőt egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel a devalvált főszereplőre rakódó halálpesszimista hangulat nézőbe plántálásával. Hamilton/ Wilson leépülő-állapothistóriájában ugyan a duplikált, de közel sem "feltámadó" hős miatt is adódik a cím, de szerintem ugyanilyen kreatív nézőpontot ad, ha a figura világban való elveszettség epizódjai felől közelítünk a problémakörhöz. A borünnep és a nagyvilági parti mögött romlás lakozik, az álomnő igazából opponens, az öregember ugyanolyan vesztettségre ítélt műanyag, netalán az álságos, dőzsölő rossz-kapitalisták által felfalható sült csirke vagy egy kukába dobható, sokadik fél literes üdítősflakon, mint fiatal alteregója, és a lázadásba vetett hit is csak legyilkolt remény marad. A Seconds a főalak lassú, de biztos pusztulásával párban előkerülő státuszszimbólumok torzultságára is rábökve a mindenkori konzumeráció, a hamis parancsokat és életcélokat szájba rágó modern kor legsokkolóbb vádirata, Rock Hudson figurájának utolsó oxigénért kapkodása a dobhártyákat sértő Haneke-összeomlásokkal (A hetedik kontinens, Furcsa játék) vetekszik - hiába születtek jó 20 évvel később az osztrák mester rémlátomásai, ha korábban látta őket az emberfia, a rosszullét-faktor közel azonos. Ez a tömegfilm, sőt, inkább szerzői közönségfilmgyártás ma már nem létezik: az elviselhetőség határait feszegető új-hollywoodi lidércnyomás ez, messze a kortárs Eredet relatív mindfuck-hiányától. Szavatolható, hogy a legtöbben nem akarják majd újranézni ezt a filmet, ha egyszer leülnek elé: a Másolatok ugyanis tényleg basszák az elmét. És alighanem, a szűk rajongótábor belül cigánykereket hányva örül, hogy Jonathan Mostow nem remake-elte a filmet, pusztán a szüzsére sokban hajazó The Surrogates című graphic novel-t adaptálta.