Mission: Impossible II (2000)

Borzasztó egy művészieskedő akciófilmet csinált John Woo ebből a sztoriból. Valahol a nézhetetlen és a nevetséges között van.

Lassú!!

Ez a film szégyen.
John Woo hányásig túlpörgeti a stílusát. Émelyítően cool akar lenni, de közben csak émelyítő lesz. A már-már nevetséges stílus folyamatosan kizökkent a történetből, ami amellett, hogy hatalmas sablontenger, még unalmas is. Akció követ akciót, de mikor éppenséggel nem akciót látunk, csak még kínosabb a film. A szerelmi szál már égbekiáltó, mind Cruise, mint Newton elbuknak a prezentálásával. John Polson semmilyen, Ving Rhames pedig csak árnyéka önmagának. A túltolt és gyatra romantikus szál mellé tehát működésképtelen csapatdinamika párosul, amit egy egy komolyan vehetetlen főgonosz koronáz meg (és a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy nagyon ijesztőnek akarják ábrázolni). Anthony Hopkins is erre sertepertél, de a sorozat legjellegtelenebb főnökfiguráját kell életre keltenie, ami a film leglehetetlenebb küldetésének bizonyul (ennek ellenére egyébként többé kevésbé kihoz belőle valami takaréklángot). Richard Roxburgh-ot igazából ki kell emelnem: a sablon henchman figuráját tökéletesen hozza, és ez igazából több, mint amit bárki másról elmondhatunk a filmben.
Tom Cruise-ról csak (a csapnivaló szerelmi szál felől) érintőlegesen beszéltem, pedig tárgyalt opusz a sorozat miden más filmjével ellentétben (sőt, azok szellemiségével szembemenve) egy one man show, azon felül pedig egy leplezetlen (illetve leplezhetetlen) ego trip is Cruise barátunknak. Gyakorlatilag rossz nézni.
Az akciójelenetek nevetséges szintig túltoltak, az agyonhasznált CGI miatt ráadásul rosszul is öregedtek.
Ez a film John Woo szégyene. Igazából olyan, mintha egy paródiája lenne a rendezőnek.

Hát emberek ez annyira rossz volt, hogy az már jónak is nevezhető!
Az első film egy egész szórakoztató kis 10/7-es kém film volt a számomra, amit egyszer érdemes volt megnézni, de azon kívül, hogy abban a filmben voltak a mára már popkultúra részét képesztő jelenetek (amiket már kismilliószor kiparodizáltak filmek és sorozatok) nem igazán volt nagy szám. Nem is öregedett túl jól, mert a végén a CGI erősen túlzásba lett víve és már nem néz ki túl jól.
Azonban ez a film... Hú de rossz volt!
A forgatókönyv az elejétől a végéig olyan, mint ha egy 8 éves írta volna béna párbeszédekkel és előrelátható történettel. A szerelmi szál pedig tiszta röhej volt! Ne mondja már meg nekem valaki, hogy egy profi kém egy egyszerű egy éjszakás kaland után beleszeret egy nőbe és a nő is fordítva! A dráma részek pedig szintén nagyon bénán lettek megírva és amikor ezeket megpróbálták drámaian előadni az már inkább nevetséges volt, mint drámai. John Woo-t mint akciófilm rendezőt pedig nagyon tisztelem (Ál/Arc, Bérgyilkos, Fegyverek istene stb...), de itt az Ő színvonalához képest az akciók inkább csak egy nagyon erős közepesek voltak (persze ITT is voltak GALAMBOK ) és azt is muszáj megemlítenem, hogy a lassítások még akkor is voltak, amikor nem volt akció. Ha nem volt minden második jelenetben fölöslegesen lassítás, akkor egyszer sem! Az is vicces volt, hogy Woo mester már évek óta használta a lassításokat az akciófilmjeiben (a Woo stílust), mégis a filmvégén a fekete bőrkabát és napszemüvegek miatt és az Over The Top Akciók miatt erős Mátrix után érzetem volt. Ez nem véletlen, mert egy évvel a Mátrix után jött ki, de nehogy már az akciófilmek királya másolja már a Mátrix-ot.
Azonban ezeknek a nyilvánvaló hibák ellenére eszméletlenül jól szórakoztam ezen a filmen, mert annyira komolyan gondolta magán ezzel a pocsék forgatókönyvvel, hogy én nem bírtam ki röhögés nélkül. Az első kb. egy óránál még panaszkodtam, hogy fölöslegesen lassú a felvezetés és, hogy mennyi hülyeség van benne (főleg a szerelmi szál), de a film második felére, ahol az akciók is előtérbe kerültek annyit röhögtem, hogy az már kész művészet. Utoljára ilyet a Fűrész széria béna epizódjain éreztem. Annyira Over The Top volt az egész film, hogy nem lehet nem imádni.
Ennek ellenére ez a film is csak egy egyszer nézős volt a számomra, mert másodszorra biztos, hogy nem szórakoznék rajta ennyire, de egynek maximálisan elment, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki ilyen hozzáállással kezd bele!
10/6 - 61%

Ùjranéztem, és lepontoztam. Òcska, hatásvadàsz és teli sablonos jelenetekkel....

Van az úgy, hogy nézek egy karaktert, és kínosan érzem magam, annyira hiteltelen. Ez történt akkor, amikor Nyah megérkezik a volt pasijához, megkapja a ruhát, elfordul, hogy fölvegye, és "nagyon néz". És nééééz. És most nekem nagyon kell éreznem, hogy ő mekkora erkölcsi válságot él át és mekkora kín ez neki. Hát, a kevesebb több lett volna.

Jó, hogy akciófilm meg minden, de azért bírom, hogy az álarcos emberek álarcát mindig besz.pják. Még a csaj is, a szerelme arcával virító volt pasija fején.

Nekem John Woo védjegyeitől áll fel a szőr a hátamon.

Atyám, hogy lehet valami ennyire unalmas...

Borzalmas. Csapongó. Egyszer nagyon művi akar lenni, aztán hirtelen megint átmegy pörgésbe. Tipikus hálivúdi fos. Az egynél precíz, pontos és izgalmas akciók voltak, itt meg csak zúznak és alig marad egy-két jó jelenet (a többségében pedig szerepel Thandie Newton...).
Remélem J. J. Abrams harmadik része azért jobb lesz.
40%

Fú, de mocskosul rossz ez a múvi. Taszítóan pózer, gátlástalanul hálivúdi, erőltetett rakás szar. SZAR. Trehány, üres, bugyuta, rettenetesen megalomán. Évezredekig tudom alázni, ha elkap a gépszíj.

Így már valóban pontosabb. Egyébként szinte teljes mértékben egyetértek a véleményeddel!

Pontosítanék, itt alakít borzalmasat. Az Ütközésekben példáúl tetszett az alakítása. :)

Az első szerintem is a 90-es évek egyik legnagyobb filmes dobása volt. Itt az akciókat ugyan zseniálisra [bár a lehető legkevésbé realisztikusra] sikerűlt megoldani. Iletve kapunk egy nagyon eltalált főgonoszt. Ennyit a pozitívumokról.
Hunt karakteréből akivel az első részben erősen szinpatizáltam, sikerűlt az alkotóknak kis túlzással, egy Rambo szintű gyilkológépet csinálni. A másik idegesítő dolog, az a valami elképesztően giccses szerelmi szál. Ráadásúl, szerintem Thandie Newton bármilyen jól néz ki, borzalmas színésznő. Öszeségében azért elszórakoztat,de ezt máshogy is megcsinálhatták volna.
10/5,5

A trilógia "legszebb" de amúgy leggyengébb, leginfantilisebb epizódja.

Csak néhány ponton? :D

Amúgy nekem is ez a kedvencem a trilógiából, és abszolút nem érdekel, hogy mennyire valósághű, vagy hihető, mert egyik akciófilm sem az. Maximum némelyik hihetőbb, mint a másik.
Amit Woo nyújt nekünk, az rengeteg gyönyörűen megkomponált, izgalmas eksön, ahol ráadásul szépen megmutatnak nekünk mindent részletesen, nem az orrunk előtt 5 centivel rángatják szanaszét a kamerát.

Nem tudom, hogy csak véletlen egybeesés (egyébként nem hiszem), vagy John Woo ennyire szereti Hitchcock Forgószelét, mindenesetre az MI2 néhány ponton erősen emlékeztet Hitchcock filmjére. A hasonlóság már a két film alapszituációjában is felfedezhető (a szeretett nő nemzet - illetve világ - biztonsági okokból az ellenség barlangjában), de a rokonság aztán egy konkrét jelenetben is megmutatkozik. Az MI2-nek az a jelenete, amikor Ethan a lóversenyen összefut Nyah-val, nagyon erősen rímel a Forgószél hasonló jelenetére. Nincs jelentősége, csak érdekesnek találtam a dolgot.
A filmet pedig sokadszorra látva is nagyon szeretem. Köze nincs az első rész stílusához és hangulatához, de attól még nagyon jó. Tudom, a motoros rész sokaknak a film abszolút mélypontját jelenti, személy szerint viszont imádom, ahogy Woo két kerékre adaptálja a ballisztikai balettek mesteri koreográfiáját.

A sok belassítás engem is zavart. Most nézem éppen másodszor, de John Woo szerintem is túlzásokba esik.10/4

A harmadikhoz még nem volt szerencsém, de nálam az elsőt semmi sem veri. Palma alkotása a '90-es évek egyik legjobb akciófilmje szerintem. Nekem Woo stílusa nem nagyon jön be. Belassítások, látvány erőltetése... Egy próbát azért megér.

A sorozat legjobb darabja szerintem. A közepesen erős első rész után itt John Woo veszi kézbe a rendezést, ami csak jót tett a filmnek. Ezzel nem akarom leszólni Brian De Palma munkásságát, elvégre ő is remek darabokat tett le az asztalra (lásd A sebhelyesarcút, a Carrie-t, a Femme Fatale-t vagy az ugyancsak jól sikerült Fekete Dáliát), egyszerűen csak a második rész jobban tetszett, mint az első. A borzalmas harmadikról pedig ne is beszéljünk.
Visszatérnek a kedvenc karakterek, pl. Luther is (Ving Rhames), aki szerintem külön poén a sorozatban: egy kigyúrt embert megtenni számítógép-specialistának - ez aztán szembemegy a sztereotípiával. Dögös a csaj is, Ethan ellenfele elég karakteres, a küldetés pedig lehetetlen. Ez kell ide!