Felhő a Gangesz felett (2002) ☆ 👁

(Dettre Gábor)

magyar dráma

4,0
★★★★☆
100 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2021-02-20 13:53:06 zéel (5) #30

Most tudtam meg, hogy az akkori Filmszemle zsűrijének elnöke (amelyik zsűri egyetlen díjra sem méltatta a filmet) Koltai Lajos volt.
No comment!

előzmény: ryood (#17)

2020-02-07 15:42:15 zéel (5) #29

A Felhő a Gangesz felett nem drogfilm. A drogprobléma csupán egy olyan sarkított helyzete az életnek, melynek kapcsán általánosságban tudtam beszélni a magányról, az elidegenedésről és az ezeket feloldani képes szeretetről....Okoskodhatunk, de semmi más nem számít, csak a szeretet. Ezek klisék, de kénytelenek vagyunk hangsúlyozni őket: egyre távolabb vagyunk egymástól, holott egyre közelebb kellene lennünk. Nem mondunk ki dolgokat, mert ha kimondjuk, közhelyszerűen hangzanak. Én nem objektív szemlélőként mesélek el egy történetet, hanem szubjektív módon, nyíltan vállalom a dolgokat, legyen szó klisékről vagy a lélektani és a fizikai kínok kifejezéséről . (Dettre Gábor, MaNcs, 2002, 10. 03.)

2020-02-01 21:32:56 mimóza (5) #28

Köszönöm szépen... Egyáltalán nem gondolom, hogy bármi különlegeset hoztam én ide közétek a sok-sok nagyszerű Ember kiváló elemzései és gondolatai mellé, akiket igen csodálok és nagyra tartok... De ha bárkinek bármi pozitívat, továbbvivőt, továbbgondolandót ad ez a kis írásom, vagy bármelyik másik, most, vagy akár évekkel később, akkor már megérte.
Sok erőt (bátorságot, kíváncsiságot?) ennek a filmnek a felfedezéséhez (is)…!
Béke!

előzmény: zéel (#27)

2020-01-30 15:17:55 zéel (5) #27

Azért a "mimózabeszédet" ne hagyjuk elsüllyedni! Ritka értékes kincset kapott ezzel a KT tudós közönsége. Pl. azt a felismerést, hogy lehet egy filmről a film kapcsán keltett érzéseinkről, gondolatainkról, személyes érintettségünkről is írni. Persze csak akkor, ha az a film olyan, hogy megfogott, megérintett, hatott rám. Mint most ez a megrendítő erejű magyar film - mimózára.
Köszönöm, köszönjük!

előzmény: mimóza (#26)

2020-01-29 17:24:08 mimóza (5) #26

A számláló szerint 1089 filmet láttam és értékeltem KT-s létem folyamán. Volt köztük sok, amin meghatódtam, amire bólogattam, ami megrázott, ami padlóra is csapott, de amitől kicsit valóban meghaltam, az Zvjagincev három nagy filmje volt, most pedig EZ, az Andris-fiúról és az ő - nem másodosztályú - Juli nevű védangyaláról szóló történet.
Lehetne itt elemezni, kiemelni erősségeket, gyengébb pontokat, értékelni, hogy milyen a rendezés, a színészek munkája, a forgatókönyv, stb. Ezt már megtették többen előttem, maradjunk annyiban, hogy az én kis laikus rálátásom szerint ez egy technikailag és színészileg is nagyon okosan, precízen, tudatosan összerakott alkotás.
De nem volnék mimóza, ha nem mondanék mimózás dolgokat, tehát kapaszkodjatok: úgy gondolom - túl ezoterikus ködön, minden egyéb vallási és/vagy hitrendszeren meg egyéb okoskodásokon - egészen egyszerűen azért vagyunk a világon, hogy valakiért legyünk. Tudom, hogy az ilyen naivkák, mint én, nem sokra mennek a tudományos világban, az üzleti életben, a haszonelvű, sikerorientált társadalomban, de miután sokadszorra is felálltam a sárból, ahová kerültem, csak azt mondom, hogy mégis, mindenképpen, kizárólag így érdemes: megfogni a kezét annak, aki felém nyújtja.
Nemnemnem, nem arról szól a sztorim, hogy hinnék benne: bárkit is meg tudok menteni/változtatni.
Régen NEM! Sokkal inkább arról, hogy segíteni és ott lenni a másik embernek igenis erőt ad és oszlatja a nihilt, még ha gyilkosan nehéz is a küzdelme a világgal/önmagával. És lehet, hogy végül nem sikerül. (Vagy igen. Amíg élünk, ez nyitva marad.) De maga az út, a folyamat, akkor sem értelmetlen, hanem végtelenül értékes, mert egy bármivel küzdő embernek életmentő, ha van egy kéz, amit megragadhat, egy szempár sugara, ami felmelegíti. Nagy a rizikó, persze, vannak esetek, hogy a segítő is rámegy a vállalt feladatára, de a saját tapasztalataim alapján azt láttam, hogy aki "így kódolva" született, az magától értetődően veszi észre, ki az, akit rábíznak, s vigyázni fog rá, amíg ez a dolga. :)

Az András-Juli párosnak már az első jelenetei is odavágtak, mert ültem annak a kórházi ágya mellett, akinek én voltam a "segítője"... neki is ugyanígy összetört az arca/orra, újraélesztették, agyrázkódása volt, ugyanígy "repült", igaz, autóval, és szándékosan, mert az az állandóan kilengő lelke nem bírta, ami éppen rázúdult.
Ő is drogos volt egykor, csak valami csoda folytán le tudott állni. Ám a szerek hatása később is sok mindenben megmutatkozott, például a szinesztéziában (hangokra érintéseket érzett, színekre hangokat, stb.), az időérzékelése is bizonytalan volt, sokszor keverte a múlt-jelen-jövő síkjait...
Ugyanúgy képtelen volt beilleszkedni a társadalom rideg ketreceibe...
Vagy 13 éven keresztül voltam mellette "őrangyalnak" egészen egyszerűen azért, amiért Juli is, nem volt kétséges számomra, hogy ez a dolgom.
Minimum háromszor visszaszedtem az öngyilkosság széléről, ott voltam örömben-bánatban egyaránt. Feneketlen mélységek vannak az ilyen hiperérzékeny emberek életében, teljesen átéreztem a filmbeli Zoli küszködését. A motívumok hátborzongatóan ismerősek voltak.

De nem bántam meg semmit, ha újrakezdhetném, ugyanígy tenném, mert teljesen igazat adok a doktornak, aki ezt mondja Julinak: "Szeretni fogja. Mert az ilyenek nagyon szeretetreméltóak."
Így van ez. :)

~~
mimózabeszéd vége
~~

2020-01-28 21:17:01 mimóza (5) #25

"Ami elfeledteti az életet velünk, az mindig ragályos."

Ebbe a filmbe kicsit belehaltam.
Részben saját történet, a Juli szemszögéből.

Többet csak később.

Ternyák Zoltánnak pedig hatalmas tisztelet ÖRÖKRE, hogy elég bátor volt adni - önmagát. <3

2020-01-25 19:12:25 zéel (5) #24

Megkockáztatom, hogy a valaha készült egyik legjobb magyar film.
Bizony!
Ez a szinte elérhetetlen film most online megtekinthető. Súlyos, nehéz dráma. Csak felnőtteknek!

előzmény: bakocsa (#22)

2020-01-25 16:00:23 zéel (5) #23

Most találtam. Egy régi MaNcs interjú a zseniális, fiatalon elhunyt Ternyák Zoltánnal:

MN: A Felhő a Gangesz felett egyik kritikájában azt írták, hogy ajándék ebben a filmben szerepelni.
TZ: Visszakaptam az életemet. Azt kaptam most, hogy talán van még kedvem játszani. Mert majdnem elment. Boldogtalan voltam, nem tudtam, ki hisz még bennem. Nem találtam a helyem. Most Dettre Gábor mentett meg, ugyanúgy, ahogy azt Kővári Katalin rendezőnő tette meg akkor, amikor kirúgtak a Katonából. Kitalálta az Éjszakai Színházat, ahova, megkockáztatom, azért jöttek el a színészek, hogy újra együtt játszhassunk. Újra szólt a hatlövetű, ugyanúgy, mint most. Dettre szabadságot adott.

előzmény: operett (#4)

2017-04-25 20:28:18 bakocsa (5) #22

Döbbenetesen erős és hatásos alkotás. Megkockáztatom, hogy a valaha készült egyik legjobb magyar film. Ternyák Zoltán játéka roppant szuggesztív, de igazából Tóth Ildikó sem marad el mellette.

2016-01-31 22:07:01 zéel (5) #21

A nap filmjéhez:

A Librarius, kortárs kult magazin Dettre Gábor rendezőtől Brüsszelből kapott levelet, még akkor, amikor a "Felhő a Gangesz felett" is fölkerült a youtube-ra. A rendező elmondta, hogy őszintén örül, elvégre azért forgatta a filmjeit, hogy megossza gondoltait a nézőkkel. (A rendező filmjei DVD-n nem kaphatók, sőt, nem is kölcsönözhetők.)

2015-06-21 22:25:47 zéel (5) #20

A rendezővel, a kitűnő Dettre Gáborral folytatott beszélgetés, 2002-ből, a Filmvilágból. Itt olvasható: [link]!

2015-06-21 22:07:26 ryood (4) #19

ha esetleg lenne kedved újra nézni vagy csak belenézni itt fent van [link]

előzmény: somogyireka (#18)

2015-06-21 22:05:06 somogyireka (4) #18

Ahogy itt írtok róla fel-feldereng, naná, lassan képpé is élesedik. De az én fejem ezek szerint így működik. Ezért jó a kt, ezért használom.

előzmény: ryood (#15)

2015-06-21 21:54:38 ryood (4) #17

minimum a színészi teljesítményeket díjazhatták volna..

előzmény: zéel (#16)

2015-06-21 21:09:13 zéel (5) #16

...ha már
Én 2002. június 19.-én láttam (még a premier előtt) az Uránia moziban, egy jótékonysági est keretében. Ugyanis Ternyák Zoli akkor már kómában és kórházban volt, és az est bevétele az Ő kórházi ápolását kívánta anyagilag támogatni.
Megrendítő élmény volt a film. Talán a körülmények miatt is.
De még ma is az egyik legjelentősebb magyar filmnek tartom. Nagy szégyen, hogy az akkori filmszemlén ez a film semmilyen díjat nem kapott.

2015-06-21 20:24:57 ryood (4) #15

off: én valamikor 2003 körül láttam, és a legfontosabb dolgokra emlékeztem..viszont akkor vhs-ről néztem, és időzített felvétel volt, csúszás miatt lemaradt az utolsó 10 perc, és most vhogy eszembe jutott, megnéztem a végével együtt. fura, hogy nem emlékszel a filmre...vagyis nekem az csak talán, mert szerintem elég elmékezetes darab..ha másért nem, a két főszereplő alakítása miatt..

előzmény: somogyireka (#14)

2015-06-21 20:13:59 somogyireka (4) #14

Fogalmam sincs..általánosságban a "jóember vagyokságról" tudok írni, de nem hiszem, hogy a filmhez kapcsolódik. Szita az agyam, a filmre sem emlékszem most.Döbbenet, hogy az ember leír ide valamit, aztán 2 év múlva olyan,mintha egy másik(eléggé rokon) hozzászólását olvasná.

előzmény: ryood (#13)

2015-06-21 15:57:05 ryood (4) #13

egyébként pontosan kikre gondolsz "jó emberek" alatt, és hogy kapcsolódnak a filmhez? mit nem hiszel el nekik?

előzmény: somogyireka (#11)

2015-06-21 12:20:49 ryood (4) #12

nem ismertem soha egy heronistát/alkoholistát személyesen, közelről (anyám mesélt azért időnként pácienseiről..) de valahogy így képzelem, ahogy ebben a filmben is van andrással, össze-vissza csatangol állapotok, tudatállapotok, álmok között. menekül abból, amit nem bír ki. legtöbbször én sem bírom ki, őszintén örülök, hogy semennyire nem hívogat se a cucc, se az alkohol, még a cigi se..
viszont a szerző valahogyan (nem tudom pontosan hogy) mégis szólhatott volna egy olyan helyről, ami túl van ezeken az illúziókon. az elején, mikor mondja andrás, hogy arról akar beszélni, ami van,. és hallgatni arról, ami nincs, még reménykedtem ebben, de sajnos aztán hiába vártam az "aspektust".
ennek ellenére nagyon erős film, és nagyon megérintett, főleg a két főszereplő között kialakuló valaminek köszönhetően (amit nem tudnék csak annyival illetni, hogy "kapcsolat") ill. a szenvedés ábrázolása miatt. gyomorba vág, ahogy leszámol a "angyallány megmenti a drogos fiút" romantikával.
nagyon erős négyes, közel a zseniálishoz.

előzmény: somogyireka (#11)

2013-07-21 00:16:44 somogyireka (4) #11

Huu, nekem ebben túl sok az ezoterikus maszlag, s emiatt én is émelygek, mint ahogy lejjebb már használták ezt a szót. Mintha a rendező feje túl sűrű lenne, (India, pici reinkarnáció(vagy mi, áthallás másik korból),álmok, tudatállapotok, életcélok, "bölcs" tanítások szupermarkete ez)melynek okán két órán keresztül egy összevissza csatangoló elme képzeteiben keringtem.Jajj. Közben meg a hatása alá vont, megvolt hozzá az összes eszköze,na meg egy ilyen történettel.. el is érzékenyedtem, szenvedtem, együtt éreztem, kínlódtam..utáltam,amit látok.
De jó, hogy az én fejemben nincsenek álmok már, amelyek folyton a ketrechez csapódnak, aminek a neve élet. India sem hív már.A jó embereknek meg nem hiszek.
Viszont Ternyák alakítását nagyon szerettem..látszott, hogy nem játszik, vagyis, hogy csak azt kell eljátszania, amit amúgy is megélt.Mint ember, mint sors áll hozzám közel.Nézve őt, nem is volt előtte más út... Vannak, akik tényleg nem bírják ezt itt ki..és ezt tökéletesen megértem.

Négyes, de inkább 3/4.

2013-05-03 12:08:59 hhgygy (4) #10

Hármasról egy jeggyel feljavítottam csak azért, mert Tóth Ildikó angyalian gyönyörű a filmben.

2010-02-26 17:58:55 puttancsospeti (5) #9

"Amit, szerencsénkre, Ternyák Zoli zseniálisan meg is csinált!"
Elvégre zseniális színész volt. :-)

előzmény: zéel (#7)

2009-11-24 20:19:47 Gasz András (3) #8

Felhő a Gangesz felett:

Sokkal többet vártam a híre és a minőségének szajkózása után. Viszont itt megint nagyjából egy tipikus magyar művészfilmet kaptam a kelleténél mindig több 'szép művész magyar' beszéddel és az igazi kietlen mindenhogyan és mindenhol jelenlévő szürke szűrővel és világgal. A 2 főszereplő eleinte még szimpatikus és viszonylag jól hozzák a szerepet aztán egyre jobban lesüllyednek a tipikus magyar túlzásba viszem erőltetem és túljátszom kategóriába. A naturális részek ugyan nem érik el a Taxidermia gyomorforgató szintjét, de elég nehezen fogadhatók még így is.

Hogy lehet élvezetes érthető és jó drogos témájú filmet készíteni azt épp a Félelem és reszketés Las Vegasban, vagy a Candy vagy a Köszönjük hogy rágyújtott (legális, de drog akkor is és elég halálos is) c. filmek mutatják. Ezekben nincs vontatottság, erőltetettség, és túljátszás nem érik el a 140 percet se játékidőben a lényeget bemutatják gyötrelmek és szenvedés nélkül.
Értem én hogy a mondanivaló mindenekfelett és ez jót is tett a filmnek de a többi réteg a rendezés a színészek, a forg. könyv sok fekete folttal rendelkezik. Arra én is kíváncsi lennék hogy ez a szerep vitte e el Tornyákot vagy valami betegség. Elég súlyos szerep a film fő témáját tekintve legalábbis.

58%

2009-10-19 13:14:59 zéel (5) #7

Inkább úgy mondanám: nem bírta az italt (és nem bírta balsorsa nyűgét s nyilait...a kor gúny-csapásit, zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, pör-halasztást, a hivatalnak packázásait,
s mind a rúgást, mellyel méltatlanok bántalmazzák
)...
Mikor elvették tőle a Hamletet, akkor járta az az anekdota, hogy Laurence Oliver is megívott minden előadás előtt egy üveg whiskyt. Csak ő bírta!

És Dettre Gáborról még...nemhogy etikátlannak gondolom, hanem éppenséggel rendkívül tisztességesnek. Mikor sokan magára hagyták, sőt elfordulta Ternyáktól, Dettre egy óriási szerepet ajánlott neki. Amit, szerencsénkre, Ternyák Zoli zseniálisan meg is csinált! És végül is ez, ez a szerep, ez a film lesz maradandó tőle/róla, és nem a mendemonda!

előzmény: critixx (#6)

2009-10-14 13:01:48 critixx (?) #6

Nem drogos volt, hanem alkoholista.

előzmény: zéel (#5)

2009-10-14 09:51:38 zéel (5) #5

Nem spätreakció! Csak most vettem észre operett elgondolkodtató sorait!
Amivel, több fronton sem értek egyet!

Kezdjük az egyszerűbbel, amivel feltétlenül egyetértek: Tóth Ildikó a magyar film-színház ritka erős kvalitása, kétség nem fér hozzá! Bizonyítja e filmben is!

Ternyákot - én - semmivel sem tartom kevesebbnek! Sőt!
Volt szerencsém a Katona József Színház (Kamra) Hamlet c. előadásának címszerepében (is) látni! Zseniális alakítás volt. Vagy inkább: nem is volt alakítás, Ő, Ternyák Zoli volt a Hamlet! Életem egyik legnagyobb, máig ható színházi élménye!
És hogy drogos volt-e? Nem tudom. De azt tudom, hogy nagyon-nagyon érzékeny ember volt- aki nehezen viselte a kor (a rendszerváltáskori ki-és átfordulások) csapásait.

Egyébként a film rendezője, Dettre Gábor mondta: Ternyákkal teljesen probléma-mentes volt a forgatás!
Dettre korrektségét, pedig, sem ez ügyben, sem másban, nem kérdőjelezném meg!

2009-04-13 03:09:14 operett (?) #4

Hát, több fronton sem értek egyet.

A legfontosabb: Tóth Ildikó nem méltó pár itt, mert sokkal erősebb a színészi jelenléte, mint Ternyáké. Sajnálom Ternyákot, megsirattam, tehetségesnek tartottam, de hogy mennyire, azt nehéz megmondani, mert többnyire csak az látszott, képességes, az esetek többségében teljesen megítélhetetlen volt a teljesítménye (színházban is, filmen is) - itt aztán abszolút. De ettől még Tóth Ildikó sokkal erősebb kvalitás, ez nem kérdés.

Azzal is akadnak problémáim, hogy etikus-e drogossal drogost játszatni (s most nem mennék bele az akkor épp tiszta volt-e Ternyák vitába, mert nem érdekes) a szó művészeten kívüli értelmében (sosem szoktam ilyesmiről beszélni, de most igen), művészeten belüli értelmében meg felmerül, hogy érdemes-e ilyesmit tenni, általában nem. Szinte sosem. Szerintem, most sem volt érdemes. Sokkal izgalmasabb lett volna egy kvalitásos, nem drogos színészt látni a szerepben.

Dettre állandóan feszegeti az ilyesféle határokat, lásd a Színésznő és a halál, ha jól mondom a címet, kifejezetten felháborító film (és itt nincs kívül-belül), sikerült a mindkét értelemben etikátlan megoldást megtalálnia, semmi közöm egy magánember magántragédiájához - ha nem mint színész van jelen a vásznon, s amit látok nem dokumentarista ihletettségű - voayerurré tesz, nem pedig nézővé, ez hatalmas különbség, s ebben áll, hogy valami művészet-e, na jó, egyáltalán film-e. Sajnos Dettre nem egy jó ízlésű ember - hogy finoman fejezzem ki magam. Ráadásul mindezt a saját – akkori - nőjével tette meg, nem mennék bele a részletekbe, de attól, hogy valaki önként megy a vágóhídra, mert idióta, attól ez még aljas dolog. És, sajnos, megint manipulál, ahelyett, hogy rendezne.

Amit a kritika ír: pont a katarzis deficites a filmben, nem is lehetséges katarzisról beszélni, több ok miatt sem. Legfontosabb: Tóth sorsot formál, Ternyák nem tisztázott mivoltában vesz részt a filmben, nem tudjuk, színész-e vagy magánember (nem arról beszélek, hogy mi a szándék, hanem, hogy, sajnálatosan, mit látunk a vásznon) - de, engedjük meg, hogy előbbi, sajnos, és ez _nagy baj_, akkor sem sorsot játszik, hanem létállapotot mutat fel. A kettő ég és föld.

Ternyákot ki- és felhasználják, nem pedig alkalmazzák ebben a filmben. És ezt abszolút esztétikai értelemben írom.

Ha két fejet nézek 90 percen át, akkor lehetetlen, hogy ennyire ne legyen egyenszilárdság a teljesítményük között - illetve az őket mozgató rendezői koncepció annyira zavaros legyen, hogy az egyik fej sorsot játszik (ismerjük a miértjeit), a másik meg csak demonstrál, mégha fontos társadalmi kérdésben is.

Egyébként, nem azért tudjuk a Tóth játszotta figura miértjeit, mert van "háttér", szöveghely a forg.könyvben (az van Ternyáknál is: anya, apa, ház-lakók, drogos barátnő - tehát nem a narratív indoklásokat hiányolom), hanem mert Tóth el tudja játszani a sorsállapotokat. Ha nem lenne a kerettörténet, nem lenne a férj, akkor is elfogadhatóak lennének a miértjei, minden mozdulata okolt ugyanis. Ez maga a színészi hitelesség, ez a tehetség.

Erre nagyon gyönge érv (csak mert már látom, hogy ez fog következni), hogy Ternyáknak már nincs sorsa, épp erről szól a film, ezért nem mutatja fel "az alkotás". Ad egy, ilyen nem létezik, midnenkinek van sorsa, ráadásul enek a figurának van csak iagzán, szörnyű sorsa van, ezt kellene láttatni - előzményekkel, okokkal, környezettel, mindez - forg. könyv hiányosságai, dramaturgia ide vagy oda - ki kell hogy derüljön egy színészi játékból. Csak ezzel nem foglalkozik a film, a színész meg nem alkalmas rá.

Ő egy állapot, nem egy sors, ez meglehetősen problematikus. Nagyon-nagyon problematikus.

Akinek sorsa van, azzal szimpatizálhatok, megvethetetm, azonosulhatok vele, szánhatom, ott ebszélhetünk katarzisról. Az, hogy ezzel ennyire nem foglalkozik a rendező, az Dettre elég alattomos szándékait és (pl. drog-)problémaérzékenységét is (más) megvilágításba helyezi.

Tehát én is fintorgok, mert ez rossz is, etikátlan is.

A Filmkultúra kritikájához még: Ternyák figurája épp hogy nem tudja közvetíteni "a külvilág szellemileg sokszor csak homályosan megragadható gyötrelmes valóságát", jajj…, kritikarás... - ő kiragadott figura, nem is karakter, nem is közegbe ágyazott, hogy lenne képes bármit is közvetíteni? Hiába az ide-oda kötődő szálak, a borzalamas ház-lakók - az tényleg olyan közhelyesen van szereposztva, hogy sírni kell, anyának a Sáfár legalább ötletes - ha meglátom a Monorit vagy a Székely B-t, akkor tudom, azt fogja írni a _bármelyik_ "filmkultúra", alternatív. És ez olyan szánalmas. A filmre is, a Filmkultúrára nézve is.

Abban, hogy ez egy erős férfi-nő kettős egyetértek az idézett kritikával, csak mondjuk jó lenne hozzátenni, hogy azért, mert nincsenek kettősök magyar filmeken. Egyáltalán. Tóth Ildikó erre bármikor képes, más ilyen színésznőt is amlíthetnék, aki tud ilyen indokolt, hiteles én bensőséges lenni - mármint a korosztályból, mondjuk, Györgyi Anna, de ez csak példa – (férfi színész is van ilyen, bár, tény, azt nehezebb lenne találni, s nagyon helyzetbe kellene hozni, azaz nagyon erős rendező kellene hozzá, de lehet ilyen a Rudolf Péter), csak film nincs ilyen (komolyan vehető). Vagy a Miskolci B és C már filmnek számít? Ez lenne a mérce?

És hát, azóta is, Dettre és az ő vérvalóság filmjei, a következő is, csak a szereposztás eleje: Mucsi Zoltán, Csuja Imre, Scherer Péter. Ennyi elég is. Csupa-csupa meglepetés. Szóval, ez is keményen koppan a betonon, alternatívan karcolja a leget és a szellemileg már-már felfoghatatlan létvalóságot katartikusan szűri át. Gondolom, bár nem olvastam az idevágó kritikát.

Visszatérve: ez a film elég messze áll a zseniálistól, viszont közel áll az émelyítőhöz, a hazughoz, a hatásvadászhoz, az ízléstelenhez, a közhelyeshez. Sok értéke ellenére (nagyszerű színészi pillanatok) inkább az etikátlansága a meghatározó.

(P.S.: Nem szimpatizálok a kócos, koszos, zseni vagyok-jellegű, emberi sorsokkal játszadozó rendezőfigurával, aki egyébként, ezeken az embereken folyamatosan átlép, ne tévedjünk (!), ezt teszi, mert hol vállal felelősséget értük? A rendező mindig felelősséget vállal a színészeiért, azok nem jöhetnek szakmailag rosszabbul ki a filmjükből, mint ahogy bementek, nem jöhetnek ki pőrén, megalázottan vagy úgy, hogy ne tudják folytatni a pályát. De olyat is tudunk mondani, aki magánemberként is megtette ezt - meddig is lakott a Makknál Darvas, amikor kiengedték a börtönből, és senki nem fogadta a köszönését sem? Csak ha már a halhatatlan "párosoknál" tartunk, igen, Törőcsik-Darvas a Szerelemben, az egyenszilárdság /mármint, adott filmben, egyébként Darvas egyébként sokkal jobb színész, de az a film úgy volt megcsinálva, mivel volt neki rendezője, hogy ez ne tűnjön fel/, és hiába volt Darvas valóban börtönben, mint színész, s nem mint börtöntöltelék szerepelt abban az "elég jó" filmben - a kvalitásaival volt jelen. Kis szerepben ugyan, de megrendítő, feledhetetlen pillanatokkal – a színész (ha a
a maga ura, s egyben van) magánéleti tapasztalatait művészetté szublimálja - jobb esetben. Ezzel Makk egyébként minden értelemben rehabilitálta, nem pedig megalázta őt, mellesleg remekművet alkotott.)

2009-04-05 23:05:55 zéel (5) #3

Kemény alternatív hangján... a katarzisig feszült. Többek között azért, mert két olyan színészre lelt, akik hőseik vívódásaival, fizikai fájdalmaival a külvilág szellemileg sokszor csak homályosan megragadható gyötrelmes valóságát is közvetíteni tudták. S mellesleg megteremtették az utóbbi évtized és talán az egész modern magyar film egyik legszebb férfi-nő kettősét.
(Filmkultúra)

2008-03-20 00:27:08 PG (4) #2

Hát, amikor a Filmszemlén bemutatták, finntorgott néhány zsűritag, mások odavoltak érte, így végül annyit mondtak, hogy "épphogy lemaradt egy díjról".

Igen, lehet, hogy Ternyák miatt, de úgy hallottam, hogy a zsűri erős megosztottsága miatt.

2006-08-31 11:04:48 zéel (5) #1

Dettre Gábor filmje az elmúlt 10-15 év legjobb magyar filmje. Zseniális, mondjuk ki nyugodtan!
Főszerepben a zseniális Ternyák Zoli (Isten nyugosztalja!) és méltó párja. Tóth Ildikó!
Teljesen méltatlanul viszont sem a rendező, sem a színészek NEM kaptak díjat a Filmszemlén.
(Jancsó-Grünvalszky szerint, mert hogy a Ternyák akkor már kórházban és kómában volt. És nehogy azt gondolják, hogy ezért...Szégyen!)