Fear and Loathing in Las Vegas (1998) ☆

Félelem és reszketés Las Vegasban

(Terry Gilliam)

amerikai dráma, életrajzi film, vígjáték

4,0
★★★★☆
912 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

"Aki vadállatot csinál magából, az megszabadul az emberi lét fájdalmától."
Dr. Johnson

Dr. Gonzo: Vigyük el a srácot.
Raoul Duke: Mi? Kit? Várj! Nem állhatunk meg... Ez Denevérország!

Raoul Duke: Kis szerencsével örökre tönkrement az élete. Folyton arra gondolt, hogy az összes kedves kocsmájában, a szűk ajtó mögött, emberek vörös gyapjú ingekben, hihetetlen élvezeteket szereznek olyan dolgokból, amiket sose ismert meg.

Dr. Gonzo: Én mondom, hazudik nekünk. Látom a szemén...
Raoul Duke: A szemén?

(A TV-ben a bemondó a vietnámi háborúról beszél...)
Dr. Gonzo: Pánikolnak a Vietkongok. Majd én megmutatom!!
(...kitépi a kábeleket)

Raoul Duke: Szóval? Mi a terved?
Dr. Gonzo: A tervem?
Raoul Duke: A gyerekkel a szobában.
Dr. Gonzo: Oh, Lucyval... a repülőn ismerkedtünk meg. Öhm, ilyen vallási hóbortja van. Adtam neki egy kapszulát, mielőtt rájöttem, Jézusom, addig még piát sem ivott!
Raoul Duke: Hát van egy megoldás... addig tartjuk belőve, amíg rászokik a kurválkodásra. Igen, tökéletes az ilyesmire! A zsaruk 50 dollárt fizetnek fejenként, hogy addig verjék amíg beadja a derekát. Bevezetjük az egyik olcsó motelbe, teleakasztjuk Jézus-képekkel a falat, és hagyjuk, hogy a disznók himbálódzanak. A pokolba, erős csaj!
Dr. Gonzo: Jesszusom, tudtam, hogy egy perverz alak vagy, de nem hittem volna, hogy ilyen mocskos dolgokat mondassz, te ronda disznó állat...
Raoul Duke: Tiszta gazdaság haver, Isten ajándéka! Napi egy lepedőt megkeresne!
Dr. Gonzo: Ez undorító, ne beszélj így!
Raoul Duke: Hát egyszerre akár néggyel elmehet... ha folyton belőve tartjuk, napi két lepedőt is hozhat, vagy hármat!
Dr. Gonzo: Hagyd abba! Mit szólnál, ha rádugranék és kiverném az agyadat a fejedből, attól jobban éreznéd magad? Te mocskos disznó.

Raoul Duke (a távozó Dr. Gonzo-ról): Íme, ott megy Isten egyik prototípusa. Egy nagyhatalmú mutánsa valaminek, amit sosem akartak tömeggyártásban kipróbálni. Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.

Raoul Duke (narrál): Hirtelen rettenetes vijjogás vett körül... és az eget beborították a hatalmas denevérek... a kocsi körül verdestek, csapdostak és cikáztak. Egy hang ezt üvöltötte:
Raoul Duke (élőben): Szent ég, mik ezek a rohadt állatok?
Dr. Gonzo: Mondtál valamit?
Raoul Duke: Hmm? Nem érdekes.

Raoul Duke: Volt egy zacsi füvünk, 75 meszkalin golyónk, 5 lepedő nagyhatású LSD bélyegünk, egy sószóró tele kokainnal, egy galaxisra való feldobó, leejtő, sikító, nevettető, egy lityi tequilla meg rum, egy láda sör, fél liter nyers éter és két tucat ajzószer...

Raoul Duke: Las Vegasba kell mennem, találkozni egy Lacerda nevű portugál fotossal. Ő minden részletet tud! Bejelentkezem egy hangszigetelt lakosztályba. Majd ők keresnek. Mit szólsz?
Dr. Gonzo: Ez komoly ügynek létszik! Sok jogi tanácsra lesz szükséged mire véget ér!
Raoul Duke: Óh, igen!
Dr. Gonzo: Mint az ügyvéded, azt javaslom: bérelj egy szupergyors nyitott kocsit.
Kokain is fog kelleni!! Meg magno a különleges zenéhez, meg akapulkó ingek! Húzd el a csíkot legalább 48 órára...
Elrontod a hétvégém!
Raoul Duke: Miért?
Dr. Gonzo: Mert természetesen veled kell mennem! ...és fel kell fegyvereznünk magunkat; mert kifogytunk!
Raoul Duke: Nos! Miért ne?! Ha valami megéri, akkor megéri. Ez maga az amerikai álom!!

Raoul Duke: ...mindkét Kennedyt mutáns ölte meg.

Raoul Duke: Mind túlélésre vagyunk berendezkedve. Elfogyott a hatvanas évek üzemanyaga. Ez volt a végzetes repedés Tim Leary kísérletén. Felráztuk Amerikát az öntudat robbanását terjesztve, anélkül, hogy törődtünk volna a valóság húskampójával, ami azokra várt, akik túl komolyan vették a gurut. A sok szánalmas mohó narkomániást, aki azt hitte, hogy békét és megértést tud venni egy háromdolláros cigivel. De amit vesztettek, az a mi veszteségünk is. Leary a guru magával vitte a sírba annak az életnek az illúzióját, amit megalkotott. Az állandó nyomorékok generációja, a bukott keresők, sose vették tudomásul, hogy tévedés a narkósok közösségének alapvető feltételezése. Az az elkeseredett elképzelés, hogy valaki, vagy legalább is valami erő vigyáz a fényre, az alagút végén.

Raoul Duke:Fura emlékeim vannak erről az ideges éjszakáról Las Vegasban. Már öt éve volt? Hat? Száznak tűnik. Olyan csúcsnak, ami sosem ismétlődik meg. San Francisco a hatvanas években nagyon különleges élettér volt. De nincs magyarázat. Nincs a szavaknak, vagy a zenének, vagy az emlékeknek olyan keveréke, amely megközelítené azt az érzést, hogy tudod, hogy ott vagy és élsz, a világnak abban az időbeli és térbeli sarkában. Őrültség volt minden irányban, minden órában. Izzott a levegő mindenütt. Fantasztikus egyetemes érzés volt, hogy akármit csinálunk, az helyes, hogy nyerők vagyunk. És azt hiszem ez volt a biztosíték arra az érzésre, hogy vitathatatlan győzelmet arattunk minden fölött, ami gonosz és öreg. Nem kegyetlen, vagy katonai értelemben. Arra nem volt szükségünk. Egyszerűen érvényesült az energiánk. Minden lendületünk megvolt. Igen, egy gyönyörű magas hullám tetején lovagoltunk. És most kevesebb, mint öt évvel azután. Felmész egy meredek hegyre Las Vegasban és nyugatra nézel. És a megfelelő szemmel majdnem meglátod a magas víz nyomát. Ez az a hely, ahol a hullám végre megtört. És visszagördült.

Raoul Duke:A barátaid vagyunk, mi nem olyanok vagyunk mint a többiek, tényleg!

Raoul Duke: Képtelen vagy kommunikálni a gerincoszlopoddal, ami azért érdekes, mert közben látod magad, hogy rettenetesen viselkedsz, de nem tehetsz ellene semmit.

Raoul Duke: Nem mintha mind az útra kellett volna, de ha az ember be van zárva egy komoly droggyűjteménybe, belemegy mindenbe, amibe tud.

Raoul Duke: Egy rohadt időkapszulában vándorolsz, ember!

Dr. Gonzo : What the fuck... What the fuck are we doin' out here in the middle of the desert?

Raoul Duke: Az egyik, amit az évek során a drogosok közt megtanulsz, az az, hogy az embernek hátat fordíthatsz, de a drognak soha. Főleg, ha borotva éles vadászkéssel hadonászik.