Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Jó volt, jó volt!
az élet egy groteszk popdal.
Az általam a közelmúltban látott, hasonló témájú: Csak egy szerelmesfilm és Hullámtörés c. filmek közül a legjobb, a legkevésbé bonyolult, sima szövésű történet, eljut A-ból B-be, nincs benne se thriller,mint a Szerelmesfilmben, ami abszolút lerontja számomra a filmet, sem a már nehezen követhető keresztényi őrület,mint a Hullámtörésben.
Már jó pár napja láttam, így a történet egyre csak tűnik el belőlem, viszont a bemutatott
szerelem íze nem. Az olyan finom, hogy azt azóta is ízlelgetem. Hmmm. Aztán persze arra a sorsra jut, ahova a szerelmek jutnak, de mégis nem lennénk ma azok, ha nem éltük volna őket át
kicsit erre emlékeztetett, bár ott másra megy ki a játék, de vannak benne hasonló szituációk/hangulatok.
ja, és szerintem a kislány (Stine) volt ebben a legjobb. :)
Ebben a csodafilmben egyszerűen nagyszerű minden mozzanat. IGAZI. Életszerű, mentes minden túlzástól, finoman árnyalt karakterek tűnnek fel, akik adott helyzetben abszolút természetes és egészséges módon reagálnak. A kisfiúktól a kamaszlányon át a felnőtt szereplőkig mindenki átéléssel, sallangmentesen játszik. Nem is játszik... éli a szerepét. Amint telnek az éveink, több és több élethelyzet kezd ismerős lenni, s úgy harminc-negyven fölött kimondhatjuk, hogy talán egyik sem ismeretlen... Átélünk és átérzünk minden hullámzást: örömöt és szabad szárnyalást, zavarodottságot és kétségbeesést, dühöt, könnyet és csalódást, a dolgok finom de biztos folyamatát; és folyton azon kapjuk magunkat, hogy bólogatunk: igen, így; igen, pontosan így!