Gyula vitéz télen-nyáron (1970) ☆ 👁

(Bácskai Lauró István)

magyar szatíra

4,0
★★★★☆
96 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2020-08-01 19:54:02 Kempesbaba (5) #4

Duc de Richleau alább jó pár éve már tökéletesen összefoglalta mindazt amit én is gondolok erről a filmről.
Döbbenetes látni hogy 1970-ben hogy mutatja be (és parodizálja ki zseniálisan) a média nézőkre gyakorolt hatását. Valahol olvastam hogy A Tanú című filmhez is hasonlítják,talán nem is alaptalanul. Remek kor és jellemrajz a kádári szocializmusról,hogy már akkor is mekkora hatalma volt a televíziónak és ezt a hatalmat mennyire szerette a saját hasznára fordítani az aktuális rendszer és mennyire rettegtek attól hogy ez nem sikerül.
A színészi alakításokat igazán nem emelném ki,valahogy mindenki úgy játszott érzésem szerint mintha valami nyári jutalomjátékban szerepelnének,de ezt bőven kárpótolja a briliáns forgatókönyv.

2015-04-26 18:39:09 zéel (5) #3

Egyre jobb, ill. egyre jobban tetszik. És egyre időszerűbb. (Négyesből ötös lett.)

2012-10-12 19:10:29 manuva (4) #2

[link]

2008-03-22 14:05:19 Duc de Richleau (5) #1

Hihetetlen, és szinte profetikus film 1970-ből, amikor még híre-hamva sem volt Isaurának, Jockey Ewingnak, és a többi "virtuális szomszédnak", jöttment "valóságsó-hősnek", akiknek sorsáért a mai magyar átlagember (fájdalom!) jobban izgul, mint a szomszédjáért, a munkatársáért, vagy -Uram bocsá'- a testvéréért.
A Gyula vitéz télen-nyáron olyan szatíra, amin bár nevet az ember, a film után inkább sírni szeretne. Sírni, mert a majd' negyven éve készült film -kis túlzással- a mai, XXI. századi "Homo Televízicus" (bocsánat) agymosott konzumidióta társadalmát mutatja be. A ma TV-bambuló, igénytelen, tehetetlen átlagemberét, aki a saját véleményét is a TV-ből kölcsönzi, és aki lassan odáig süllyed, hogy önállóan már a cipőjét sem tudja bekötni... (Nem baj, majd rendel a TV shoptól tépőzáras csukát.)
A Gyula vitézben benne van minden, ami korunk (nem csak) kereskedelmi televíziózását, illetve társadalmunkat jellemzi: Botcsinálta, tizenöt perc hírnévre szert tevő nímand, agymosott közönség, gerinctelen hatalom, a hatalom és az emberi butaság előtt meghahjolni kényszerülő művész, és a "pénzt mindenáron" elvét valló csatlósok hada...
A filmet nem csak azoknak ajánlom, akik egyetértenek velem a fentiekben. Azok is jól fognak mulatni rajta, akik szerint hülyeségeket beszélek.
Nézzétek meg, érdemes!