Húsz óra (1965) ☆ 👁

(Fábri Zoltán)

magyar dráma

4,5
★★★★☆
223 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-07-24 20:24:08 Xuja (5) #21

Újranézve természetesen maradt ötösön. Zseniálisan végigvitt dráma, ami szinte már nem is játékfilm, hanem összetett és árnyalt karaktereket bemutató, feszült, az időfelbontással és a szubjektív nézőpontokkal játszó szocio-korrajz. Az alkotás nemcsak az egyének döntéseit helyezi perspektívába, hanem magát az egész szocializmust is kritizálja - nemhogy nincs benne propaganda, hanem alaposan és analitikusan kritikát is megfogalmaz a termelőszövetkezetek árnyoldaláról (ellentétben a Körhintával, ami pont hogy finoman propagálta a TSZ-t). Az alakítások szenzációsak: Görbe és Páger különösen, de a mellékszereplők is autentikusak. A rendezés is remek - de itt azért feltűnt, hogy volt egy-két amatőrebb vágás / megoldás, de nyilván ez nem vesz el semmit a narratíva erejéből.

2021-04-28 11:00:48 Rorschach (5) #20

Bevallom férfiasan, a film szerkezete miatt én csak szaladtam a Húsz óra cselekménye után az első jó fél órában, de abszolút megérte kitartani. Egészen egyedülálló film, rogyásig tömve emlékezetes alakításokkal és monológokkal (végre rászántam az időt, hogy hozzá is adjak pár idézetet).

Az átlaga és a rendezője miatt fel voltam készülve arra, hogy ez jó lesz, de túlteljesítette az elvárásokat. Végtére is már önmagában az meglepett, hogy '65-ben egy ilyen józan és szókimondó filmet el lehetett készíteni.

Mindenkinek ajánlom. Komoly, értékes, minőségi munka.

2020-06-15 13:02:49 Emberke (5) #19

jogos :).. nem is értem... timetraveller vagyok

előzmény: kilépett felhasználó (#18)

2020-06-15 13:01:22 kilépett felhasználó (?) #18

"...könnyű nekem 2021-ből visszatekintve sommás ítéletet alkotni."

Ezt kétlem :-D

2020-06-15 12:43:28 Emberke (5) #17

Nagyon szeretem Fábri Zoltán filmjeit, azt a filmes látásmódot, amelyet Ő képvisel, valamint azt a rendíthetetlen humanizmust, társadalmi szociális érzékenységet, amely a műveiből árad. Tegnap néztem meg a Húsz óra c. filmet. Engem lenyűgözött. Egyrészt az a filmes elmebeszélésmód, ahogyan a történetet vászonra viszi, valamint az az ábrázolás mód, amelyben az igazságot - bár véleményem szerint sokkal jobb és helyesebb, ha a valóság kifejezés használjuk- rekonstruálja, fel- és elénk tárja. Továbbá az is nagyon magával ragad, hogy egy adott hely, közösség viszonyainak, konfliktusainak, problémáinak, drámáinak mikroszkopikus feltárásával, mint cseppben tengert, az egész társadalomra vonatkozóan tud érvényes, tényszerű megállapításokat tenni. Mikor már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy többek között miről szól a film, azon kaptam magam, hogy azon dilemmázom, hogy bátor filmről vagy megalkuvó filmről van szó. El is szégyelltem magam, mert nyilván a kényelmes, demokratikus viszonyrendszeremben akarok, akartam ítéletet mondani. Be kell látnom, hogy nem túl merész kihívás 2021-ből megítélni egy 1965-ben készült mű bátorságát, vagy rendszerbe simulását. Mindazonáltal tálán még sem fölösleges és hiába való dolog. És talán nem vétünk nagy történelmi, etikai, morális és esztétikai hibát akkor, ha mindezen tényezők ellenére is megpróbáljuk a filmet elhelyezni egy morális koordináta rendszerben. A film bizonyos értelemben bátor alkotás, hiszen alig 9 évvel a forradalom után mer, akar (még ha foncsorozott, a lényeget olykor - vagy sokszor - eltakaró szemüvegen keresztül) a közelmúlt eseményeiről beszélni. Bátor film, mert nem fél szembesíteni az akkori uralkodó rezsimet a múltban elkövetett gonoszságaival, rémtetteivel. Bátor film, mert mind ezt nem a nagypolitika látószögén keresztül, hanem a kisember perspektívájából teszi. Bátor film, mert ki mer mondani tényeket, olyan dolgokat, amelyek meghatározták, lebénították az akkori magyar mindennapok, a magyar vidék közösségeinek életét. Ezen vélt és valós sérelmek fel nem dolgozása, kibeszéletlensége talán sokáig ott lappangott a vidéki magyarország kollektív tudatában, rengeteg sérülést okozva ezzel. Mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy a film bizonyos értelemben fel is menti a rendszer helyi képviselőit. A film másik erénye, hogy ugyan van egy egyértelműen negatív figurája a filmnek, de a többi karakter nem fekete-fehér. Összetett, belső ellentmondásokkal, belső konfliktusokkal teli figurákat ábrázol, mutat be Fábri. A film ugyan bemutatja a lopakodó, kiteljesedő, majd tragédiába forduló terrort. Azt a terrort, amelyet a párt keményvonalasai képviseltek, de közben a közösségért és nem a hatalomért dolgozó egyszerű aparatcsikot fel is menti. Legalább is megítélésem szerint. Tény, hogy a 60-as évek közepére megkezdődött a Kádári-konszolidációt, tény, hogy enyhült a rezsim diktatórikus jellege, de még is csak diktatúra volt. ( Még egyszer hangsúlyozom, hogy könnyű nekem 2021-ből visszatekintve sommás ítéletet alkotni.) Azonban, ha a figyelembe veszem a Fábri legnagyszerűbb művét, az Ötödik pecsétet, akkor még is csak azt kell mondanom, hogy a Húsz óra kevésbé egyértelmű állásfoglalás. Mindezen ellentmondásai ellenére véleményem szerint egy alapmű. Főképp ahhoz nyújt apró, de jelentős adalékot, hogy megértsük, jobban megértsük közelmúltunkat.

2020-05-25 21:02:16 budaik (4) #16
2020-05-10 22:55:34 VVega (5) #15

Nagyon nehéz, fájdalmas, sokszor szinte dokumentumfilmnek hat, annyira zseniálisak a színészek. Minden mondata, minden beállítása tökéletes. Fábri számomra kiemelkedően a legjobb magyar rendező, elemi erejű ez a filmje is. Elmondhatatlan, miket kellett megélnie ezeknek a generációknak.

2018-08-05 12:09:55 pacak (5) #14

Az egyik meghatározó filmélményem. Megnéztem a becsatolt jelenet-et és most is megkönnyezem a drámaiságát miközben a katarzis örömétől nevetek is közben.

2018-06-25 08:30:27 budaik (4) #13
2016-01-19 22:38:03 maci (5) #12

Sánta Ferenc regénye is nagyon érdekes, a belőle készült film pedig szerintem mestermunka.

A szerkesztésmódja modern, a témája realista, a hangulata drámai.
Az egyik legerősebb Fábri-film, van belőlük bőven.

Páger, Görbe János, a fiatal Őze Lajos, mint "kulákgyerek" és Bodrogi Gyula orvosként remekelnek.

2014-03-11 23:31:55 Tenebra (5) #11

Meg lehetett volna azt jóra is csinálni, de valóban nem von le a film értékéből, sőt, ez teszi az egészet olyan "págeressé". :D Ami egyáltalán nem rossz, nekem az egyik kedvencem Páger.

előzmény: terika (#10)

2014-03-11 20:45:31 terika (5) #10

Én ebből azt állapítottam meg, hogy ezek az emberek egyszerűen nem tudnak verekedni, illetve a sok akciófilmtől a néző szeme máshoz van szokva. Úgyhogy a végső konzekvencia ebben az ügyben mégis csak az volt részemről, hogy a jelenet maga ugyan "vicces"-nek tűnik, de teljesen helytálló (az elkeseredett tétlenségből fakadó düh és harag, de a történteken semmivel nem tud változtatni).

Vasárnap esete volt a Dunán egyébként, fél 10-kor kezdték. Nem bántam meg, számomra érdekes megismerése volt ez az akkori világnak.

előzmény: Tenebra (#3)

2012-11-12 12:50:15 jesi (5) #9

Ezzel egyetértek: próbálom beszerezni az összes filmjét, de ez szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

A Húsz óra erőteljes és zseniális alkotás: színészek 10/10, operatőri munka 10/10, rendezés 10/10

előzmény: Xuja (#7)

2012-09-25 01:23:43 manuva (5) #8

Az Utószezont ki ne hagyd!

előzmény: Xuja (#7)

2012-09-22 16:29:01 Xuja (5) #7

Kész, végem van. Fábri messze a korszak legjobb rendezője. Megkockáztatom, hogy egymaga több remekművet termelt ki az 50-es / 60-as években, mint az összes többi magyar filmes együttvéve.

2012-06-11 12:28:20 tractorking (5) #6

Húsz év tragédiáinak feltárása a Húsz óra, Fábri alkotói pályájának és a magyar filmmüvészetnek is kimagasló csúcspontja.

Annak az időszaknak a művészi szintézise, amelyben a szereplők lelkesedtek, csalódtak, ellenségeskedtek, megbékéltek, győztesekből váltak vesztesekké. Sorsukon keresztül száguldott a történelem vihara, s így egyszerre voltak cselekvő és szenvedő figurái a kornak.
Fábri nem a 'mi történt', hanem a 'miért történt' magyarázatára összpontosítja figyelmét. Nagy gonddal motiválja a személyiség sajátos drámáját, magatartásuk ellentmondásait, ösztönös cselekedetük mozgatórugóit.

A hazug, ostoba kolhoz-rendszer jóvátehetelen károkat okozott a lelkekben, melyek megkövesült lerakódásait húsz év után is nehezen fejti fel a riporter. Az évekig visszafolytott keserűség nemegyszer gyilkos indulatokat, az elvakult düh fájdalmas és embertelen tragédiákat okozott.

A Húsz órában nincs felmagasztosított, erénytől ragyogó, dicsfényű alak. Az úgynevezett negatív figurák sem áskálódóan, acsarkodóan gonoszak. Önmaga szempontjából mindenkinek igaza van, mélyen és sokoldalúan motivált alakok népesítik be a történetet.
Mindegyik alakítás mögött teljes emberi sorsot tapinthatunk.

Nem demagógiával szólal meg a film, hanem a különféle magatartások megértésére törekszik. Az emberi tragikumot hangsúlyozza a nemzeti-történelmi tragikumban: a történelem nem rajtunk kívül, hanem az emberek által bontakozik ki.

A film mozaik-szerkezete a drámaiságot is roppant mód fokozza. Nemcsak az idősíkok ütköznek egymással, hanem a nézőpontok, meg az okok és következmények is. A kronológia szigorú rendje helyett az ok-okozati motivációk kapcsolják egybe a szerkezetet, az idősíkok váltakozása az emberi sorsok találkozására épül.
Ide-oda száguldunk az időben - húsz esztendőt előre, majd hátra -, miként az emlékezők szavai diktálják. Először csak futó benyomásokat, talányos információkat kapunk, majd egyre mélyebbre ásva elérjük a konfliktusok gyökerét.
A kronológia mégsem bomlik fel, hisz akkor idéződik fel a múlt, amikor a jelenetben már nem lehetne folytatni a dialógust, s távlatra van szükség, hogy megértsük a felszín alatti konfliktusokat.

A film színészi megoldásai is igen sokrétü valóságábrázolást követelnek.
Számomra a legkiemelkedőbb Páger Antal Elnök-Jóskája: lenyűgöző és nagy erejű alakítás, amely színészi formálását illetően jellegzetesen págeri és mégis új. Görbe János forrongó, küszködő Balogh Antija, Kiss Ferenc fondorlatos, nem felejtő id.Kiskovács- figurája is emlékezetes, de szinte valamennyi szereplő élettől duzzadó játéka felejthetetlen.

Az a fajta szépség fénylik a Húsz órán, ami az Emberek a havason, a Talpalatnyi föld és a Körhinta szépsége volt, csak nem lírizálja át a falusi életet, nem díszíti fel költészettel. De nem is kerít köré misztikus homályt.
Keményebb és kegyetlenebb film ez azoknál.

A drámai erejű, remek színészi alakításokkal teli műből a korszak kultikus filmje lett. Méltán.

2012-06-10 00:08:43 Cesare Gonzago (5) #5

Itt megtekinthető.

2011-09-17 17:15:52 Hannibal Lecter (4) #4

Erőteljes alkotás, bár Az ötödik pecsét azért jobb volt.

2011-09-06 08:38:55 Tenebra (5) #3

Az időfelbontás, a téma, a karakterek - zseniális. Egyszer röhögtem csak fel rajta egy hülye megoldás miatt mikor Páger Antal nekiesik az egyik géppuskás egykori társának, aki éppen előtte lőtte le Szirtes Ádám karakterét. Hát az valami nagyon szar, ahogy ott modorosan, erőltetetten, csapkodja mindkét kezével. :D Mintha nem is egy férfit, hanem egy hisztis hülye picsát látnánk., de ez elenyésző. A '60-as évek egyik legjobbja.

2010-12-03 16:11:22 critixx (5) #2

Sok sok év után újranéztem. Továbbra is ötös. 10/10. Görbe János pedig egy zseni. (Lásd még: Emberek a havason, Ház a sziklák alatt, Szegénylegények.) Ahogyan Páger is az.

2009-02-12 14:05:47 [: Azuroo andrew :] (5) #1

Egy kisebb baki :

Az első jelenetben amikor az újságíró ébredés után hálóingében kihajol az ablakon jól látszik hogy frissen borotvált, borostától mentes az arca.

De egy snittel később mégis borotválni kezdi a sima arcát, így kezd beszélgetni az egyik figurával az ablakon át.


Amúgy a film 10/10