Húsz óra (1965) ☆ 👁

(Fábri Zoltán)

magyar dráma

4,5
★★★★☆
223 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Balogh Antal: Ide lőj, rendőr!

Én, Csókos Cuha András, a méltóságos uraság szegődött cselédje, semmivel, csak a magam szegénységével meg hat gyerekével rendelkező nincstelen földönfutó, az uraság földjéből magamnak, s mind gyerekeimnek - örök időkre - a nekem járó földet, azaz nyolc holdat kiszakítottam. Tettem ezt a magam akaratából, szegénységem és nyomorúságom jogából. Én ezt a földet soha senkinek vissza nem adom. Ami hitvány életem van, csak annak az árán veheti el tőlem még maga az Isten is.

-A szocializmus építése nem karácsonyfa-ünnepély!

Kocsis Béni: Nem szégyelled magad, Sándor? Idejössz ijesztgetni az asszonyt meg a gyerekeket. Cselédnek se voltál te jó, embernek se. Bolond ember vagy, az az igazság. Eredj haza és aludd ki magad!
Varga Sándor: Be ne csukd előttem az ajtót, te!
Kocsis Béni: Parancsolj te a bagolynak az erdőben, de ne nekem!

Jóska: Álltam ott a falnál, s arra gondoltam, hogy ha ez így van, akkor az én életem mire volt jó? Az én esztendeim akkor mire mentek? Az én fáradságom, tanulatlan paraszté, rongyos cselédé akkor mire lett jó? Hát mit véthettem, mibe' vétkezhettem? Hányszor kell még igazamnak lenni, hogy akkor higgyék el a szavamat, amikor mondom?

Balogh Antal: Elnézegettem én ezt a képet és elgondolkoztam sokszor. Egy vályúból való cselédek voltunk mink. Együtt nőttünk fel egy fedél alatt. Egy uraságnál, egy nyomorúságban. S mi lett vélünk? Én ezt a karomat már nem tudom többet úgy használni mint annak előtte, hiába csináltak véle az orvosok akármit. S kinek köszönhetem? Jóskának. Kocsis Bénit megölte Varga Sándor. Az lőtte le, akivel egész cselédsorukban egy kenyeret ettek, egy bánat alatt voltak. Olyan pajtások gyerekkoruk óta, hogy tán még a párját is keresni kéne. Aztán Jóska elüldözte Vargát a faluból. Az én fiam meg itt kereste napokig a Jóska halálát, pedig tán még a szót is tőle tanulta. Az ő nyomában bukdácsolt kis korába', amikor épp, hogy járni kezdett. Há' micsoda világ ez, érti ezt maga? Miféle világ?

Dr. Kiss: Hány éves lehetett Piaf, amikor meghalt?
újságíró: Negyven és ötven között, nem tudom pontosan.
Dr. Kiss: Ismeri ezt a képét? Az utolsó nyilvános fellépésén készült. Iszonyú, mi? De legalább élt. És hogyan! És hol! Van magának fogalma arról, milyen messze van ide Párizs?

Jóska: Jó étvágyat! No, nyúljanak hozzá, ne röstelljék!

tanácselnök: Aztán mondjad, mit adtál reggelire a grófodnak?
Terus: A mézet kívánta meg a kakaót.
tanácselnök: Eredj innen szépen, amíg meg nem gondolom a dolgot, addig. Na eredj, vidd a pénzed, siessél!

Gecse: Tudja, magas énhozzám a nagypolitika. Nem is csinálok mást, végzem itt a mérést oszt azt mondom, tegye az ember a dolgát, oszt se nagyon hidegen, se nagyon melegen ne egye a levest, mert úgy jó az, ha nem is forró, meg nem is hideg, akkor használ legtöbbet az ember. Igazam van?

Balogh Antal: Hát ki osztott véled földet '45-ben, ha nem én? Ki állt oda véled az emberek elé, szervezett pártot, hogy idevezesse őket ehhez a hatalomhoz? És ki csúfolt meg engem a legtisztább érzelmemben, ha nem ez a hatalom? Ki csalt meg engem, ki mondta nekem, hogy minden az enyém, amikor semmi sem volt az enyém? Ki mondta nekem, hogy az ellenség szavát mondom, amikor az igazságot akartam elmondani? Ki öletett ártatlanokat, hogy senki mukkanni ne merjen, hogy a száját senki ki ne merje nyitni, ha nem ez a hatalom?

István bácsi: Hát, így van ez, lássa. Él az ember az Isten tudja, hány esztendőt - oly kevés az, hogy megfájdul az ember szíve, ha belegondol -, oszt azt is nem tudjuk békén eltölteni. Örökké csak a háborúskodás. És az igazi baj akkor jön, amikor jön a fegyver. Az az igazi baj... Viszik az anyjától a gyermekét, oszt megöletik. E' nem változik soha, a többi meg nem számít, a többi semmitlen-semmit nem számít, annyit se nem mint a körmöm feketéje, ez az igazság.
Nekem is volt... két derék fiam. Két szép drága gyermek voltak, örült az ember szeme-szíve, ha rájuk nézett. Az egyik elesett még '43-ban, a másik meg '45-ben. Volt, nincs. Ezért küszködtünk egy életen át, hogy most azt se tudjuk, hogy merre feküsznek. Mit gondol, eltemették őket tisztességgel valaha?

A gróf: Megérkeztünk. Nézze csak, alig különböznek egymástól. Figyelje. Látja? Nézze, az egyiket már meg is ölték. Meg tudja magyarázni nekem, miért gyűlölik egymást? Hiszen valamennyien hangyák. Olyasmi zajlik itt, amit nálunk úgy neveznek: történelem.

A gróf: Túl öreg vagyok én, maga pedig túl fiatal ahhoz, hogy megbántsuk egymást.